–

Basszus! Már megint? Jóformán még ki sem hevertem a tavalyi „lovis” bulit, azt is mondhatnám, hogy a tavalyi lócitrom még meg sem száradt a csizmám talpán, és tessék! Most újra azzal kell foglalkoznom, hogy hol, kivel számoljam majd át magamat a 2017-es évbe. Bárhogy is alakuljon, egy dolog biztos: ez az év is úgy süvített el a fejem fölött, mint azok a kilövellő pezsgősdugók, amiket csak a másnapi (harmadnapi) takarítás során fogunk megtalálni a legváratlanabb helyeken.

Megőrülök attól, hogy ilyenkor mindenki megőrül.  

Emlékszem, hogy gyerekként ez az egész a hajnalig tartó tévézésről és a finomabbnál-finomabb szendvicsekről szólt. Csodásan kidekoráltuk a házat, kilométernyi szerpentint aggattunk a lakás minden szegletébe. Ebben rekorderek voltunk, két perc alatt csináltunk káoszt a nővéremmel. Míg anyuék buliztak (upsz, de furcsa ezt a két szót így együtt leírni) mi a nagyival csapattuk odahaza. Hülye jelmezekbe öltöztünk, rohangáltunk a lakásban, eszméletlen mennyiségű kaját eltüntettünk, és váltogattuk azt a két csatornát a tévén, ami volt. A jelmezeken mindig összevesztünk, nekem többnyire csak egy béna „tudósprofesszor” szemüveg jutott. A nagy álomjelmezre, egy piros-zöldben pompázó bohócruhára minden évben csak a nyálamat csorgattam. Persze bohóc nem lehetett bárki, az csak a legnagyobbaknak adatott meg. Mi kicsik meg álmodoztunk, hogy majd eljön a mi időnk egyszer, amikor mi feszíthetünk benne a kötelező szilveszteri fotón.

Kamaszkorba lépve aztán már ciki volt otthon tölteni az éjszakát. Csinosba öltöztünk (valószínűleg letagadtam a korábbi bohócruhát), vittük a szendvicset és a gyerekpezsgőt, majd pár órával később AC/DC-re és McHammerre tombolva szétrúgtuk a ház vagy a garázs oldalát.

Villogtak a fények, szürcsöltük a bólét, összebújva lassúztunk, és úgy éreztük magunkat, mint a felnőttek. Miénk volt a világ.

Glenn Medeiros Nothing's gonna change my love for you... megvan? 25 év távlatából már vicces, de annak idején milyen sokunk szívét hozta lázba! A szövegét ugyan nem értettük kristálytisztán, de a sorok végén már kórusban kiabáltuk, hogy Ájlávjú! És közben azon filóztunk, hogy meddig csúszhat le a lány derekán az a bizonyos kéz.

Teltek az évek, diszkók, kocsmák, éttermek, szilveszterek váltották egymást. Ezek a helyek határozták meg a főiskolás és az egyetemi éveket. Volt, amikor elszabadult a pokol, és szoborra másztunk, volt, hogy a pucér seggünket nyomtunk az étterem ablakának a dermesztő hidegben, mert ezt láttuk az amerikai filmekben. Megannyi taxiban elhagyott mobil és kiszakadt kabát, csillogó szemmel gyújtogatott illegális tűzijáték... és reggel nyolckor trombitálás az utcán. Mert az nem lehet jó buli, amire másnap emlékszik az ember! Mi gondoskodtunk róla, hogy jó legyen, ittunk elég tisztességesen.

Mára elcsendesedtek a szilveszterek, főzős, dumálós, társasozós esték váltották fel az alkoholtól ragacsos padlójú tánctereket. Bár a vérem épp úgy forr, mint tíz évvel ezelőtt, csak azokat a fránya másnapokat viselem egyre nehezebben.

Nem lettem (még) nyugger... és a szilvesztert sem gyűlöltem meg. Talán csak jobban esik tiszta fejjel leírni az újévi világmegváltó terveket.

Lehet, hogy itthon maradok, és tévét nézek este. A lencsét még délután megfőzöm, és pár szendvicset is kenek. A pezsgőt már most behűtöm, azt hiszem, egy üveg elég lesz. Ülök majd a kanapén, a szám fényes lesz a pirosaranytól. Kapcsolgatom majd az ezernyi csatornát, és megállapítom, hogy a tavalyi műsor jobb volt.

És akkor jöjjön az a bizonyos könnyű és finom másmilyen lencserecept holnapra.

Mandarinos lencsesaláta

Hozzávalók:

– 40 dkg főtt, langyos vagy hideg lencse (babérral, hagymával megfőzve, de nem szétfőzve)
– 3-4 lédús mandarin, kettő gerezdekre szedve és megfelezve, kettőnek a kifacsart leve kell
– 1 teáskanál mustár (lehet csípős)
– fél dl olívaolaj
– 1 érett avokádó felkockázva
– 1 keményebb húsú körte felkockázva (nálam Alexander)
– 2 szál újhagyma vékonyra karikázva
– 3-4 dkg kesudió vagy mandula, dió, mogyoró durvára aprítva
– 10 dkg friss spenótlevél (nálam bébi)
– só, csilipehely, frissen őrölt bors

A mandarinok kifacsart levét egy nagyobb keverőtálban (akkora legyen, amibe belefér a lencse) kikeverem a mustárral. Folyamatos kevergetés mellett fokozatosan hozzákeverem egy habverővel az olajat is. Sózom, borsozom. Ha nem elég édes a mandarin leve, adhatsz hozzá fél teáskanál mézet. Ebbe az emulzióba forgatom bele a lencsét, az avokádót, a körtét, hagymát és a félbevágott mandaringerezdeket, majd fél-egy órára a hűtőbe teszem. Így kicsit átjárja a pác íze. A pihentetett alapot összeforgatom a spenóttal, sózom, borsozom, ha kell. Meglocsolom egy-két evőkanál olívaolajjal, és ha nem elég savas, facsarok rá még mandarinlevet vagy pár csepp balzsamecetet. Tálaláskor megszórom csilipehellyel és aprított kesudióval.

Egészségetekre! És boldog új évet! 

Szatmári Feri

A cikkben szereplő képek a szerző tulajdonában vannak.