-

Azért lusta asszony, mert nem nagy művészet megcsinálni, és a hozzávalók sem ördöngősek. Gizitől kaptam házi (cukormentes) lekvárt, meg a házi diót is a hónom alá csaptam, és Zoltánnal nyargaltunk is vissza Pestre, én pedig elterveztem, hogy majd jól megsütöm odabent a szerkesztőségben a lányoknak, és mennyire boldogan fogják majszolni az én cukormentes verziómat (kivéve a Borcsi, akinél minden egyes szónál, amiben benne van a diétás, enyhe szívritmuszavar lép fel.)

De ez nem jött össze, mert lett nekem időközben egy új barátnőm, Bella, aki nagyon szeret sütni. Bella hároméves, most kezdte az óvodát, és én már csak ezért is nagyon irigylem. Na, meg a határozottságáért, mert természetesen ezügyben is lehetne tőle mit tanulni – nem mintha nekem olyan nagy szükségem lenne rá. De haptákba állított, amikor kijelentette, hogy a keverőkanalat márpedig ő fogja, én álljak szépen mellette vigyázzban, és nézzem, mennyire ügyes. Sok választásom nem volt, fegyelmezetten dicsértem, és eszembe jutott Kardos nagyanyám meg a kis piros hokedli, hogy én is ilyen voltam, és lám, mi lett belőlem.

Egy tudatos nő.

Na, de nem fecsegek tovább, mert Bellával nagyon finomat (és elég diétásat) alkottunk. Jöjjön a recept!

Hozzávalók (a diétás verzió zárójelben olvasható):

– 10 púpozott evőkanál liszt (vagy teljes kiőrlésű liszt)

– 10 púpozott evőkanál cukor (mi xylitet használtunk)

– 3 egész tojás

– 10 dkg margarin

– 3 evőkanál bármilyen lekvár

– 10 evőkanál tej

– 1 marék durvára vágott dió

– 5 dkg mazsola (ezt mi kihagytuk, mert nem volt otthon)

– 1 teáskanál szódabikarbóna

– 1 teáskanál őrölt fahéj

Most jön a nehéz rész, figyelsz? A hozzávalókat egy tálba alaposan összekeverem, majd kivajazott tepsibe öntöm, és 180 fokon addig sütöm, míg barna nem lesz. Ööö... ennyi.

Nagyot csodálkoztunk mi is, hogy ez tényleg ennyire könnyű, és amennyire egyszerű, annyira finom.

Miután villámgyorsan kész van, bőven marad idő lustálkodni. Vagy Barbie-zni. 

Boldog vasárnapot!

Szentesi Éva