-

Egy bombaként robbanó üzenet

Tavasz volt, mégis szomorúan kezdődött a nap. Ültem a laptop előtt, az őskáoszba csapó temérdek feladat felett. Két kávéval később sem jött az ihlet, éreztem minden porcikámban, hogy kezd beszippantani a melankólia. Ebben a pillanatban a csipegő-zizegő hanggal megérkezett egy üzenet, és egy pillanat alatt megszűnt a rosszkedvem is. „Lenne kedved raklapbútort készíteni?” - pontosan az a pár szó, amelytől minden normális ember gondolkodás nélkül elhatárolódik, majd fénysebességgel megnyomja a törlés billentyűt. De nem én! Számomra ez felhívás volt keringőre.

Az alapok

Lemértem a rendelkezésre álló területet a helyszínen, egy kedvelt kávézó kertjének szegletét. Fengsuj-megszállottak bizton állítanák: ez a megfelelő terep. Adja, sőt kínálja magát, remek környezet pihenéshez, beszélgetésekhez. Ezért is vált szükségessé, hogy a korábbi megoldások helyett egy végleges, stabilabb kerti bútor fogadja a betérőket.

2

A terv alapján hat darab raklapalapra kerül egy újabb szint, készül háttámla, és az egyediség fokozásához az objektum négy sarka kap egy-egy oszlopot is. Később, ha úgy adódik, kerülhetnek rá fényfüzérek, girlandok. Ám mindaz, ami sima ügynek és gyorsan kivitelezhetőnek tűnt, munka közben újabb és újabb feladatokkal szembesített. A közelben találtam beszerzési forrást, olyan magyarosat, ahol lehet kamiont mosni, kereket cserélni, kőburkolatot vagy epret vásárolni. És raklapot, 2000 Ft-os áron, ami teljesen normál tarifa. Van olcsóbb, messzebb, és van drágább, közelebb, vagy lehet ingyen szerezni, ha éppen építkezik valaki. Nem építkezünk.

Első felvonás: az autóbeálló elfoglalása

Hazaérve birtokba vettem az autóbeállót, a csillagokat is leígérve a férjemnek, csakhogy türelemmel viselje a néhány napnyi nélkülözést. Gondosan leterítettem a kőburkolatot fóliával, erre kerültek a lapok. Előkaptam a csiszológépem és egy köteg csiszolópapírt. A nagyobb felületeket a géppel nyomtam, a rejtett zugokhoz kézzel fértem hozzá. Következett az oldószermentes faanyagvédőszer, ami azért kellett, hogy megvédje a felületet a kültér és a természet viszontagságaitól, de jó alap a következő réteghez is. Átlátszó folyadék, vízszerű, gyorsan lehet haladni vele. Itt azonban már szembesültem azzal, hogy a raklap nem jól előkészített asztalos-, hanem faipari termék: kezeletlen, és piszok módon szívja magába a felületkezeléshez használt anyagokat. Konkrétan kétszeres mennyiséget szívott magába, mint amennyit kalkuláltam, csak úgy itta magába a színre kevert, vizes bázisú, selyemfényű zománcfestéket. Én ecsettel festettem, de lehet festékszórással is csinálni a szabadban, ha az ember tanyán él, és minden objektum (értsd: ház, terasz, kerítés, gyerekmászóka, meggyfa, parkoló autó stb.) kívánatos távolságra helyezkedik el egymástól.

3

Nemcsak a festék mennyisége nőtt, de telt az idő is. A festékrétegek közötti száradási idő mellett a súlyos példányokat forgatni is kellett, hogy minden oldalát érje a felületkezelés. Alighogy elkezdtem a munkát, nyakunkba szakadt az eső, és abba se hagyta napokig. Majd hetekig, kétnaponta.

Második felvonás: a teraszt is elfoglalom

Felszabadítottam az autóbeállót, mert rosszabb lett a helyzet. Raklapjaimmal beköltöztem a teraszra. A családom kezdett kitagadni, és lábujjhegyen, réseket keresve igyekeztek eljutni a bejárathoz. De legalább haladtam. A végére hagytam a háttámlát – éreztem, ez lesz a jutalom a megelőző hetek után. Kecseset terveztem, csak a lécekkel, de nyomban szembesültem a raklapszétszedés nehézségeivel. A közel 30, méretes, masszívan bevert szögtől flexszel vagy kalapáccsal tudtam csak megszabadulni.

Így történt, hogy a néhány napra tervezett munkafolyamat 4 hétig elhúzódott. De még messze nem volt vége! Szükségem volt közel 300 darab csavarra, kicsikre a háttámlához, és nagyokra az összeállításhoz. Ezekkel már a helyszínen folyt a munka, az alkotás látványos fázisa. Már csak a méretre vágott szivacs, a testre szabott huzat és a varrás volt hátra. A tanulságok sorába tartozik, hogy a végösszeg és a befektetett munka cáfolja az „olcsó raklapbútor” hiedelmet.

4

Konklúzió

Kedves rokon lelkű ezermesterek, a saját kézzel készített tárgyak rajongói, a csináld magad megszállottjai, fontoljátok meg kétszer, mielőtt hasonlóba belevágtok. Én nagyon élveztem a munkát, de be kell látnom, a raklapbútor tipikus példája annak, hogy nem minden annyira kedvező időben, ráfordításban, mint ahogy feltételeznéd. Az viszont minden nehézséget feledtet, hogy kiérdemelt helyén, használat közben nagy népszerűségnek örvend a látogatók körében.

5

Csáky-Nagy Krisztina

Fotók: a szerző felvételei