–

Néhány hónapja kaptam egy e-mailt, hogy szeretnének kérni tőlem egy könyvet egy hamarosan nyíló közösségi térbe, aminek fő törekvése az empátia mélyítése.

Benne volt a levélben a Vöröskereszt, meg szó esett valami baromi hosszú asztalról, de megmondom őszintén, akkor még egyáltalán nem esett le, hogy egy ennyire csúcsszuper dologba csöppentem. Szépen kiválasztottam egy számomra sokat jelentő és az empátiához kapcsolható olvasmányt (nem mondom el, mit, menjetek el és keressétek meg), írtam az első oldalra néhány gondolatot, és eljuttattam a szervezet számára, úgy, ahogy ezt rajtam kívül még több mint száz ismert ember tette.

Így gyűlt össze egy értékes gondolatcsokor és egy egyedülálló könyvespolc az Arany János utca 31. alatt berendezett vendéglátó-egységben, ami önmagában elég lenne ahhoz, hogy betérjen oda az ember. Hogy mást ne mondjak, csak a WMN háza tájáról megtaláljátok D. Tóth Kriszta könyvét (de nem a saját írását választotta), Szentesi és Borcsa neve is feltűnik a polcokon, de rajtuk kívül Alföldi Róbert, Dragomán György és Básti Juli kézírásával ellátott kötetet is lapozgathattok, ha betértek egy kis felfrissülésre.

Pusztán ez az egyedülálló gyűjtemény elég lenne ahhoz, hogy simán szervezzek ide néhány találkozót – még akkor is, ha kicsit vizes lenne a kávé – de nem az.

Itt minden kiemelkedően jó minőségű, igényes és története van.

A kávét egy Costa Ricában élő magyar termelőtől, Bányai Lászlótól szerzik be, és Tóth Sándor a szekszárdi Kávé Háza vezetője pörköli. Ezután kerül abba a kávégépbe, aminek szintén lelke van, mert egyenesen Milánóból érkezett, ahol a Second Chance Project keretén belül nem erőszakos bűncselekményekért elítélt rabok újítanak fel kávégépeket, ezzel a szerkezetnek, meg talán saját maguknak is még egy esélyt adva.

A harapnivalóért Bezerics Dani (Paletta) felel, aki háromféle DOP lángost kreált, amely félúton van a római pizza és a magyar lángos között, és ezt friss hazai alapanyagokból készült feltétekkel tálalja. Egyszerű, okosan átgondolt, jól kombinálható kis étel, ami tökéletes tízórai vagy uzsonna lehet a kávé mellé. Ha pedig valami édesre vágyunk, akkor a házi készítésű piték közül választhatunk.

Mindezt annál a Hello Wood által megálmodott és kivitelezett 16 méter hosszú asztalnál fogyaszthatjuk el, amellyel Vöröskereszt fizikailag is szeretné megjeleníteni az Empathy fő mondanivalóját, hogy: „Üljünk egy asztalhoz, és tegyük félre az előítéleteinket!”

Ennek jegyében számtalan okos, figyelmes gesztus vesz minket körül, például, hogy az asztalhoz kerekesszékkel is oda lehet gurulni, a hallássérültek kommunikációját úgynevezett indukciós húrokkal segítik (ez egy rádiófrekvenciás adóvevő, amely kiszűri a környezet zaját, és csak a beszélő hangját juttatja a hallókészülékbe – a szerk.), a falról pedig kézzel készített virághintákban mosolyognak ránk a növények.

Az egész hely egy hatalmas összefogás eredménye, ami érződik is minden zugában. A szervezet a korábban kihasználatlanul álló földszinti garázsbeállóját és a mellette található irodát gondolta újra a Google Alapítvány támogatásával, amely mellett a projektben résztvevő cégek saját termékeiket, szolgáltatásaikat térítésmentesen ajánlották fel, vagy jelentős kedvezményt biztosítottak ezekből a jó ügy érdekében. Itt semmi nincs lespórolva, kihagyva, „okosba' megoldva”, mert mindenki szívvel-lélekkel dolgozott a saját területén.

És mindezeken túl, számtalan apró figyelmességgel próbálják minimálisra csökkenteni a hely ökológiai lábnyomát, úgyhogy remélem, tényleg nem kell tovább magyaráznom, miért szervezem ide az összes baráti találkozómat a jövőben.

Egy környezettudatos embernek a karácsonyi ajándékkal érnek fel azok a vállalások, mint hogy a kávézó szinte teljesen száműzi a műanyagot, nem használ PET-palackokat, hanem csapvízből készít szűrt és magnéziummal dúsított vizet (amit a BWT ajánlott fel), ezen kívül újrahasznosított tálalóeszközöket alkalmaz, a mosogatásához pedig csakis zöld tisztítószereket. A megmaradt ételeket a Budapest Bike Maffia segítségével szeretnék majd eljuttatni a hajlék nélkül élőknek saját ellátó intézményeinkbe.

Számomra ez a Kánaán, egyesíti mindazt, ami fontos a jó közérzetemhez: jó ügy, jó kávé, jó könyvek, emberbarát, földbarát, maga a sokszínűség…

Pásztory Dóri

Képek: Neményi Márton/Empathy Cafe & Bistro