-

1. Gyűjtőszenvedély

Ha az ember apukája életének második szerelmét a kaktuszok között találja meg, akkor igen nagy esély van arra, hogy elkezdi gyűjteni őket. Ez mostanára már egy kisebb tenyészetet jelent. Sok-sok szúrós tüskéjű kaktusszal... meg egy nagy üvegházzal.

Pro: Régebben, amikor házibulit tartottam a szülinapomon, elengedhetetlen része volt a partinak, hogy megmutattam a kiváltságos vendégeimnek az üvegházat. Kiváltságosak voltak, mert meg lettek hívva, és még sokkal kiváltságosabbak voltak, mert láthatták apácska féltett kincsét, az ő kicsikéit. Mondanom sem kell, mindenki csak ámult és bámult, hát hű meg ha, ez tényleg mind kakatusz? A kakatuszoknak ilyen szép virága van? Nahát, nem is hittem volna. Nekem meg csak nőtt a májam és büszkén bólogattam, hogy bizony-bizony.

Kontra: Nem tudom, mennyire jó ötlet ilyen veszélyes növényeket egy háztartásban nevelni egy olyan kétbalkezes-lábas gyerekkel, mint amilyen én vagyok. Persze az ilyen irányú „tehetségem" már egészen pici koromban megmutatkozott, amikor sikertelenül véve az akadályokat, éppen a legnagyobb darabbal próbáltam meg közelebbi kapcsolatot kialakítani. Beleestem, mint ló a gödörbe. A térdemből csupán húsz-harminc apró tüske kandikált ki. A szomszédok pedig már ekkor felfigyelhettek a csodálatos hangomra, hiszen ordítottam, mint a fába szorult féreg. Kellett nekem kosárlabdával egyáltalán az üvegház közelébe menni! Az eredmény: egy lyukas kosárlabda... és két fájós térd.

2. Gyűjtőszenvedély 2.0

A gyűjtögető életmód nem csupán a család egyetlen férfitagjára jellemző. Ebbe a csapdába anyácska is beleesik... azzal az apró különbséggel, hogy ő aztán mindent (látszólag hasznavehetetlen dolgokat is) gyűjt. Legyen szó egy rendszerváltás előtti kártyanaptárról, pisztáciahéjról vagy műanyag kupakról, mindenből találnék itthon több tucatnyit. Mert majd jó lesz az valamire…

Pro: Annyira közhelyes lesz, de ez az attitűd megtanított értékelni a kis dolgokat is. Kétszer meggondolom, hogy az esetleges csipkedarabka elég hosszú-e még egy következő D.I.Y. projekthez... vagy tényleg kuka? Képes vagyok meglátni egy fémdobozban a virágcserepet, a vázát vagy a tolltartót. Unalmas óráimban potyogó könnyekkel nézegetem az évek alatt felhalmozódott üdvözlőkártyákat, belépőjegyeket, programfüzeteket valamint színházbérleteket. „Filléres emlékeim, oly drágák nekem"... és mindig rájövök: mennyire hálás lehetek ezért a sok mindenért, mert panaszkodásra semmi okom, szép életem van, na!

Kontra: Oké, hogy szép meg jó, meg majd újra felhasználjuk, és majd elviszi valaki oda, ahol szükség is van rá. Ja, hogy már két hete is majdnem elvitte valaki, de akkor miért van még mindig itt? Meg addig hova a fenébe pakoljuk? Szóval nagyjából minden vízszintes felületünk négyzetmilliméterre pontosan be van építve ezekkel a kis kacatokkal. Az én holmimmal, az övével... meg mindenkijével. Nem lehet ujjal mutogatni, mert mindenki ugyanúgy részt vett a gyűjtögetésben. Közösen alakítottuk ki a porfogó réteget, csak legyen, aki győzze takarítani.

3. Utazás

Adott egy ember, aki imádja a természetet bújni, ha teheti, mindig megy a hegyekbe, mocsaras vidékre, vagy csak ki a gátra. Adott egy másik, aki meg is őrülne, ha egész nap otthon kellene csücsülnie, inkább a hátára veszi a nagyvilágot egy tarisznya hamuban sült pogácsával, és felfedez magának valami újat. A nagyvárosok a kedvencei. Vajon ha kettejüknek gyereke születik, az szereti majd az utazást?

Pro: A válasz pofonegyszerű: IGEN! Mit szeretni, imádni fogja az utazást! Mindenhova, akárhova, bárhova. Egészen pöttömpanna koromtól kezdve száguldoztunk a kis Trabival a Balaton-partra. Ó, azok voltak ám az igazi nyarak! Bármikor képes vagyok mozgó járművön elaludni. Lételemem, hogy amikor csak tehetem, felfedezzek valami nagyszerűt. Egy kis csendes zugot Budapest belvárosában, egy festői tájat a horvát tengerparton, új embereket a londoni metrón. Ide veled, nagyvilág!

Kontra: Általában együtt szoktunk kirándulni, de előfordul, hogy külön-külön is van rá lehetőségünk, ilyenkor csak bátorítjuk a másikat. Még akkor is, ha az utazás pont valami fontos eseménnyel esik egy időpontba. Például valakinek a 18. születésnapjával… Ilyenkor nincs mit tenni. Még szerencse, hogy a XXI. században élünk, van webkamera, így senki sem marad le semmilyen fontos pillanatról.

4. Olvasás

Biztos vagyok benne, hogy a szíve legmélyén mindenki szeret olvasni, csak még nem találta meg az ideális könyvet. Vagy nincs rá elég ideje. Nálunk is mindenki szeret a kezében könyvet forgatni. Rengeteg könyv hever nálunk szerte a lakásban, de ezt senki nem bánja. Anyácska mindig elolvassa azokat a köteteket, amelyeket mi is, így már csupa nyereség megvásárolni őket, mert minimum hárman bújjuk ugyanazt a könyvet.

Pro: Merem állítani, hogy én akkor is megtaláltam volna a közös hangot a könyvekkel, ha egyik ősöm sem szeret olvasni, de így még könnyebb volt a találkozás. Most soroljam, hogy miért olyan jó olvasni? Szerintem az egy különálló cikk is lehetne egyszer. Azt viszont elárulom, hogy milyen jó, ha ugyanazt a könyvet többen is elolvassuk, idősebb is, fiatalabb is, ő így érti, én máshogy látom, aztán megbeszéljük. Azt hiszem, így formálódik a világunk. Az övé is, az enyém is.

Kontra: Most komolyan, lehet erre kontra érv? Létezik ilyen? Talán csak akkor, ha másnap dolgozatot írok fizikából, és már megint valami jó könyvet kaparintottam meg. Mert akkor az jó nagy szívás...

Deli Csenge

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/westpark