„Többet pihenünk, kevesebbet ölelünk” – Pásztory Dóri 4 remek tippje, hogy a távkarácsony is meghitt lehessen

–

Boldog karácsonyt! – augusztusban

Már augusztusban tudtuk, hogy az idei karácsony más lesz. Persze akkor még a nyári szabadság mámora táplált bennünk egy kis optimizmust, de azért, amikor nyár végén elbúcsúztunk a családtól, biztos, ami biztos, már boldog karácsonyt is kívántunk egymásnak. Akkor még jó poénnak tűnt, de ahogy komorodott az idő, mentünk előre a hónapokban, a szülőhazánkban és a választott otthonunkban aggasztóan emelkedni kezdtek a járványhoz kapcsolódó számok, úgy vált a családtól külön töltött karácsony rideg valósággá, és ült ránk is egyre nagyobb súllyal a szomorúság.

Persze azért tudni kell, hogy nem arról van szó, hogy semmilyen körülmények között nem tudnánk megoldani a hazamenetelt, de a tíz nap karantén otthon, majd két hét itt, Londonban és közben a kiszámíthatatlan időjárás miatt többnyire zárt térben szervezett találkozók miatti stressz nekünk egyszerűen nem éri meg úgy, hogy a családunk nagyobb része rizikócsoportba tartozik. A járatokat is olyan mértékben ritkították, hogy jegyet foglalni, majd állandóan lesni a törléseket, szintén nem segíti a nyugodt ráhangolódást a szentestére.

Szóval ez a mi döntésünk, amit mindenki elfogadott és támogat.

Ez nagyban segít bennünket is abban, hogy átkattintsuk azt a bizonyos gombot a fejünkben, és ne a veszteségekre koncentráljunk vagy arra, hogy mi nem lesz idén úgy, ahogy eddig, hanem inkább megpróbáljuk kihozni a maximumot ebből a helyzetből, és izgalmas újdonságként tekintsünk az év végi időszakra.

Most amúgy is úgy érzem, hogy úgy kapaszkodik mindenki a karácsonyi dekorációkba, fényekbe és ennek az időszaknak a csodájába, mint egy utolsó szalmaszálba, ami legalább minimálisan szépítheti ennek az évnek a rútságát.

Karácsonyturné helyett

Van egy meghitt, szeretetteli hangulata a nagy családi karácsonynak és annak, hogy két-három nap alatt végigturnézzuk a rokonságot, de meg tudom találni a szépséget abban is, hogy most hármasban a saját szokásainkat átgondolva és kialakítva ünneplünk. Mi állítjuk össze a menüt, mi határozzuk meg, mikor ajándékozzunk, mennyi ajándék kerüljön a fa alá és hogy mi legyen a programok sorrendje. Milyen saját kis történetet kerekítünk a 24-e köré.

Ez a téli szünet nyugodt feltöltődéssel telhet, mert nem kell hatfogásos menüt rittyenteni, különböző turnusokban különböző embereket vendégül látni, három napig mosogatni és pakolni, egyik társaságból a másikba akklimatizálódni és válaszolni nagyjából ugyanazokra a kérdésekre. 

Tudom, hogy miket kaptunk ezektől a találkozásoktól, mennyi szeretetet és figyelmet, de ezekre a helyzetekre is mindig lehet más perspektívából tekinteni és addig nézni, amíg ki nem facsarunk magunkból valami pozitívumot is azzal kapcsolatban, hogy ez most másképp lesz. 

Többet pihenünk, kevesebbet ölelünk. Illetve ölelünk, csak másképp. Bele az éterbe.

Ahhoz, hogy mégis enyhítsük a szeretteink hiányát, a digitális világ csodáira támaszkodunk most, és hálát adunk a számítástechnika fejlődésének, hogy ennyi időt együtt tudunk tölteni virtuálisan.

Íme, a mi családi praktikáink:

1. Virtuális mesenaptár

Már benne vagyunk a nagy karácsonyi visszaszámlálásban, amit idén úgy próbálunk személyessé és különlegessé tenni, hogy a megszokott adventi zsákocskák mellé Barni kap egy virtuális naptárat is a szeretteinktől. Mindennap egy Szabó T. Anna-verset és egy téli mesét kap videóüzenetben, amit valamelyik nagymama, nagypapa, nagynéni vagy nagybácsi olvas fel neki. A meglepetés része, hogy éppen ki jelenik meg aznap a képernyőn és mit is fog mesélni. Mindenki boldogan és lelkesen fogadta az ötletet és izgatottan küldi a videókat. Még önzetlen segítőknek köszönhetően, a rokonoktól távol élő dédiket is be tudtam vonni, így tényleg itt lehetnek velünk egész decemberben és Barnit ismerve nagyon sokszor vissza fogjuk nézni a kedvenc meséit. 

2. Emléknaptár

De hogy mi is ott legyünk velük, cserébe Marcival (Dóri férje – a szerk.) az anyukáinknak készítettünk egy emlékgyűjteményt, így ők is kapnak mindennap egy videót, amiben egy-egy közös emléket idézünk fel. Marci kicsit jobb helyzetben van, mert két testvérével osztozik a sztorizgatásban, én pedig igyekeztem bevonni Barnit, hogy ne legyen olyan egyhangú anyukámnak, hogy mindennap az én fejem villan fel a képernyőn. Remélem, ez is olyan ajándék lesz nekik, ami kicsit enyhíti a hiányunkat.

3. Közös sütés-főzés

Anyukám egyik szeretetnyelve a sütés-főzés, ami természetesen az ünnepek alatt csúcsosodik ki. Amióta Barni tortaképes, azóta minden évben ő sütötte neki a szülinapi tortát, és szenteste is elképesztően kreatív, sokoldalú menü várt minket az asztalon, legalább hatféle sütivel lekerekítve az estét (meg a hátsónkat). Így erre mindenképpen ki kellett valamit találnunk, hogy ne érezzen akkora tátongó hiányt és valahogy itt legyen a keze nyoma a szülinapi ünneplésben és karácsonyi asztalnál. Mivel kapunk tőlük egy kis pakkot, abba bele tudtak rejteni néhány elengedhetetlen alapanyagot, mint dió, mák, csokipuding, savanyú káposzta, kolbász.

Azt találtuk ki megoldásként, hogy „együtt főzünk”, tehát ő instruál minket videón keresztül, mi meg mint a meghosszabbított kezei, szépen együtt elkészítjük az ételeket.

Barni pont abban a korban és életszakaszban van, amikor boldogan és kíváncsian sertepertél körülöttem a konyhában, és nagyon sok mindenben tud segíteni, így újfajta élmény lesz neki Rita mama telefon- vagy tabletképernyőn keresztüli irányítása alatt részt venni a saját tortája elkészítésében. Persze tudom, hogy ilyenkor a szívét-lelkét is belesüti az ember, de egészen biztos vagyok abban, hogy a mi segítségünkkel is ott lesz ebből egy kicsi.

Tulajdonképpen már rutinos távünneplőknek mondhatjuk magunkat, ugyanis a családban szinte senkinek nincs nagyobb ünnepe nyáron (amikor haza tudtunk menni), így az összes szülinapot, névnapot meg ugye a húsvétot is körkapcsolással ünnepeltük. Ez általában egy közös családi kávézásban nyilvánult meg, és egy videókonferencia-beszélgetésben. Ilyenkor kitettük a tévére a telefon képernyőjét, így mindenkit jól láttunk, és jobban el tudtuk képzelni, hogy itt ülnek a nappaliban. Felöltöztünk szép ruhába, ettünk szülinapi tortát, ha éppen azt ünnepeltük, mutogattuk egymásnak a kalácsainkat meg sonkáinkat, és nem lesz ez másképp a bejglikkel sem. Ilyet egyébként korábban sosem csináltunk, így egy újfajta élmény volt így összejönni a virtuális térben, ahol a 80 év feletti nagyszüleim Marcaliból, anyukámék többnyire a Duna-parti kisházukból, a nagybátyám pedig Németországból jelentkezett be.

Nem ugyanaz, persze, mint ott állni egymás mellett, de sokkal több, mintha nem is tudnánk egymásról, vagy a technikai vívmányok nélkül postagalambbal kellene üzengetnünk.

A mi családunk a szeretetet, az összetartozást, egymás tiszteletét és elfogadását ünnepli karácsonykor, amit lehet mélyíteni öleléssel, ajándékkal, beszélgetésekkel, de azok híján is bőven van mit ünnepelnünk, mert nem kizárólag ezek teszik a karácsonyt karácsonnyá.

A felelősségvállalás és az egymásról való gondoskodás is ugyanolyan fontos része a szeretetnek, amit most egymástól távol tudunk megadni egymásnak.

Tulajdonképpen most az a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, hogy vigyázunk egymásra, amennyire csak tudunk.

Csak rajtunk múlik, hogy ezt az ajándékot hogy csomagoljuk be a gondolatainkba, mert igenis lehet rá szép csomagolópapírt választani és hatalmas masnit kötni a tetejére. Nem érdemes bánattal, hiányérzettel és szomorúsággal megtölteni, mert tényleg csak rajtunk múlik, hogy megtaláljuk az apró örömmorzsákat ebben a nehéz időszakban. Hogy a gyerekeink hogyan mesélik majd el ezt az időszakot és miként emlékeznek rá… 

Mosollyal és a helyzettel való megbékéléssel mindenki számára könnyebben megy majd az elfogadás és a motiváció, hogy kihozza a lehető legtöbbet a lehetőségekből. Mélyen hálát adunk, és reménykedünk benne, hogy ez csak átmeneti állapot és hamarosan bepótolunk mindent. Ha áprilisban lehet hóesés, akkor ki mondta, hogy bejgli és fenyőfa nem?

Pásztory Dóri

A képek a szerző tulajdonában vannak