Fischer Iván 75 éves: „Mi mindenkinek zenélünk”

–

Gyerekkor az Operaházzal szemben – Egy életre elvarázsolta a két Fischer-fiút a Varázsfuvola

Fischer Iván már kisfiúként fellépett az Operaházban bátyjával, a szintén világhírű, szintén karmester Fischer Ádámmal együtt a Varázsfuvolában. Ezt mondta egy német nyelven megjelent interjúban bátyja erről az időszakról: „A Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltünk. Akkoriban a gyermekkórust meghívták az Állami Operaházba különböző produkciókra. Nagyon jól éreztük magunkat. [… ] A Varázsfuvola színfalak mögötti megtapasztalása hihetetlen volt. Iván a második fiú volt a Varázsfuvolában, én pedig a harmadik.”

Többször is előfordult, hogy gyerekként felléptek a lakásukkal szemközt lévő Operában, hiszen édesapjuk, Fischer Sándor szintén komolyzenész volt. Többek között a Vígszínház zenei vezetőjeként is dolgozott, később pedig három évtizeden át a Magyar Rádió zenei munkatársa volt dramaturgként és karmesterként, de zeneszerzőként is jelentős műveket hozott létre.

D. Tóth Krisztának is mesélt Fischer Iván erről néhány évvel ezelőtt az Elviszlek magammal egyik adásában, azt is elmondta például, hogy a nyolcadik születésnapjára kapott operabérlet nagyon emlékezetes ajándék volt számára. 

Édesapjuk példája ott lebegett tehát a fiúk szeme előtt, szinte belenőttek a zenébe és a kultúrába. Harmadik testvérük, Eszter is tanult zenélni, de ő végül a pszichológiai pályát választotta. Fischer Iván még egy kis gyerekkori csínytevést is elárult fent már idézett interjúban:

„A kórusban éneklés a legjobb dolog egy gyerek számára. Csak ajánlani tudom minden gyereknek.

Különösen a Borisz Godunovra emlékszem, mert két jelenetünk volt benne. Az elején a koronázáson voltunk – aztán volt egy hosszú szünet, majd az utolsó felvonásban újra találkoztunk azzal az őrülttel. És a kettő között hazamehettünk a jelmezeinkben” – mesélte – bátyja, Ádám pedig hozzátette: – „Az Operaházzal szemben laktunk, és az tilos volt. De mégis megtettük”.

Édesanyjuk, Boschán Éva is énekesnő volt, ilyen kezdetek után nem csoda, hogy a Fischer-házaspár három gyerekéből kettő a zenei pályát választotta, kivételes tehetségüket pedig a világhír bőven visszaigazolta.

A világpolgárság kezdete Bécsben

Mindössze 19 éves volt Fischer Iván, amikor követte az akkor már Bécsben tanuló bátyját, aki az ottani Zeneakadémiára járt karmesterképzésre. Hans Swarovsky volt mindkettejük mestere, akitől a technikai alapok elsajátításán túl azt is megtanulta, hogy egy zenekari műben a szerkezet megtalálása, szinte hangjegyekre való lecsupaszítása a legfontosabb. 

Miután megszerezte a diplomáját, egy régizenét játszó kamarazenekarban is játszott, amelyben a hangszereket is ők maguk készítették.

Fischer Iván számára Nikolaus Harnoncourt is meghatározó karmester volt, de példaképként tekint Leonard Bernsteinre is, akinek ez a mondata egy életre beleégett:

„Nagyon szeretem a zenét, de az embereket még jobban szeretem.”

A Fidelióban így idéztek Fischer Ivántól Bernsteinnel kapcsolatban: „Sokoldalú volt, zeneszerző, karmester, népnevelő, humanista, igazi mély gondolkodó. Tőle tanultam, hogy a zene nem szakbarbárok versenyarénája.”

Sokfelé ágazó zenei kalandozása során a zürichi operában ismét találkozott Mozart egyik zeneművével, ahol a Don Giovannit vezényelte, majd 1976-ban megnyerte a Rupert Alapítvány Karmesterversenyét Londonban. Ezek után a világ egyik legkeresettebb karmesterévé vált, és a legnevesebb zenekarok hívták világszerte. 1982-ben pedig Angliába szerződött, ahol elvállalta a Kent Opera művészeti vezetését, később Lyonban is dolgozott.

A Budapesti Fesztiválzenekar születése – Az új kezdet Kocsis Zoltánnal együtt

Bár kényelmesen élhette volna a jól fizetett világhírű karmesterek életét, ő mégis úgy döntött, hogy kalandvágyból hazaköltözik a külföldi sikerek után. Kocsis Zoltánt is meggyőzte az Angelika presszóban arról, hogy mennyire fontos volna létrehozni egy Budapesthez köthető, nagyon kreatív zenekart, amely másképp közelíti meg a klasszikus zenét, mint az itthoniak többsége.

Azt mesélte D. Tóth Krisztának, hogy a BFZ egy olyan zenei életbe robbant be, ahol már elég zsúfolt volt a helyzet. Ez mindenféle feszültséghez és sérelmekhez vezetett, de mégis sikerült egy magyar zenekart bevinnie a világ élvonalába. Ez pedig rengeteg féltékenységet szított a szakmán belül. Sok kis ütközés történt, legfőképp amiatt, hogy ki mennyi támogatást kap, és arról, hogy hova megy a közönség… „Nem keressük a konfliktust, mára egy barátságos viszony alakult ki. Az első évtizedekben rémes volt. A kezdeteknél szemtől szembe mondták az irigy többiek, hogy ezt a kezdeményezést csírájában el kell fojtani” – mondta.

A vezénylés „könnyű munka” szerinte, de a koncerten kívüli élet „tele van mindenféle szörnyűséggel”.

A személyiség varázsa – Innovációk a BFZ-ben

Csupa olyan kezdeményezés köthető a BFZ-hez, amely korábban soha nem volt jellemző a „nagyon komoly” hazai zenei életre. Fischer Iván innovatív és nagyon szabad, játékos, de mindig kifogástalan szakmaisággal felépített zenei koncepciójának a közönség bevonódása is igen fontos része. Interjúiban mindig hangsúlyozza, mennyire kivételes a stábja, a zenekar tagjairól pedig szuperlatívuszokban beszél. A sikert tehát soha nem sajátítja ki, és szerinte a közönség is nagyban hozzájárul a zenekar nimbuszához.

„Bérelt helye” van a BFZ-nek a világ tíz legjobb klasszikus zenekara között, és bárhova is mennek, mindenhol zajos szakmai- és közönségsikert aratnak. 

A híres Kakókoncerteken a gyerekeket és a családokat avatja be a klasszikus zene világába.

Generációk nőttek föl a meghatározó és mindenféle korlát nélkül, szabadon befogadható zenei élményeken.

A Titok-koncertek is rendkívül népszerűek, ahol a közönségnek fogalma sincs arról, mit fog aznap meghallgatni. A legutóbbi, Hősök terén tartott ingyenes szabadtéri hangversenyüket pedig hétezer ember élvezhette.

A Midnight Music éjféli zenét ígér a zenekar tagjai között babzsákokon ücsörgő közönségnek, Gyárfás Dorka is írt nálunk korábban erről a feledhetetlen élményről.

Ha tehetitek, olvassátok el Csepelyi Adrienn fantasztikus beszámolóit is, amelyben beavat minket abba, hogy milyen is egy koncertturné a BFZ-vel. Ebben az írásában például azt állítja, hogy Fischer Iván valóságos rocksztárnak számít Európában.

Társadalmi kiállás és financiális nehézségek

D. Tóth Krisztának is elmondta Fischer Iván, hogy soha nem vállal a zenekar semmiféle politikai párthoz köthető eseményen fellépést, annál szívesebben mennek viszont például szociális otthonokba kis kamarazenekarokkal, hogy az idős emberek is élvezhessék az élőzene varázsát. Mindenféle társadalmi igazságtalanság miatt felemeli a szavát Fischer, és kiáll az  elnyomottakért. A karmesterséget elsősorban morális felelősségként éli meg.  Krisztának is mesélte, hogy a menekültválság idején azért volt fontos számára, hogy egy kistelepülésen ingyen zenéljenek, mert erre nem csupán a menekültek mentek el, hanem a település lakói is, és ott kiderült, hogy nem kell tartaniuk egymástól.

Mindenki ugyanolyan ember zenehallgatás közben.

„A zene már több száz éve a megértést, a kölcsönös szeretetet és a közös értékeket szolgálja” – mondta korábban a HVG-nek.

A Telexnek adott interjújában nemrégiben kifejtette Fischer Iván, hogy folyamatosan küzdeniük kell a financiális nehézségekkel, azt mondta, hogy „Ha Magyarország engedi, hogy a legtehetségesebb zenészei külföldre szerződjenek, akkor a Fesztiválzenekar értelmét veszti”. Szívesen példálózik azzal a karmester, hogy ha a magyarok történetesen a futballban érnének el világszerte hasonló sikereket, mint a BFZ, akkor valószínűleg egy pillanatig sem kellene aggódnia amiatt, hogy mi lesz velük a következő néhány évben.

Iván mindig csak mesél

Ha valakit nem érdekel különösebben a klasszikus zene, de eljutott idáig az olvasásban, az bónuszként nézze meg, milyen elképesztően szórakoztató és szellemes Fischer Iván például akkor, amikor a Kékszakállú herceg vára előtt álldogálva az Iván mesél sorozatban megválaszolja (ezen a linken látható) a koncertlátogatók kérdéseit.

Mi nem is kérünk semmi mást a Teremtőtől, csupán annyit, hogy Fischer Iván – a Budapesti Fesztiválzenekar élén – még nagyon-nagyon sokáig mesélhessen és zenélhessen nekünk. Mert mindenkihez szól.

Both Gabi