A csernobili katasztrófa örökletes nyomai a következő generációban is kimutathatóak

– 

Negyven éve ismerte meg a világ Csernobilt. 1986. április 26-án, egy péntekről szombatra virradó hajnalon robbanás rázta meg a mai Ukrajna területén működő atomerőmű egyik reaktorát. A baleset a történelem legsúlyosabb nukleáris katasztrófái közé tartozik: hatalmas mennyiségű radioaktív anyag került a levegőbe. Több százezer embert – tűzoltókat, katonákat, mérnököket és civileket – vezényeltek a helyszínre, hogy eltakarítsák a törmeléket és megakadályozzák a további sugárszennyezést, gyakran hiányos védőfelszerelésben. A baleset egészségi hatásait azóta is vizsgálják, és bár számos tanulmány foglalkozott a hosszú távú következményekkel, az mindmáig kérdés volt, hogy a sugárzás okozta genetikai károsodás továbböröklődhet-e a következő generációra.

A német Bonni Egyetem kutatói most nem egyszerűen új mutációkat kerestek a következő generációban, hanem az úgynevezett klaszterezett, újonnan kialakuló mutációkra – angol rövidítéssel cDNM-ekre – fókuszáltak. Ezek olyan, egymáshoz közel elhelyezkedő genetikai eltérések, amelyek a gyerek DNS-ében jelen vannak, a szülőében viszont nem. Feltételezésük szerint az ilyen „csomókban” jelentkező hibák a sugárzás által okozott DNS-törések pontatlan kijavításának lenyomatai lehetnek.

A kutatók 130 csernobili mentesítő munkás gyerekének teljes genomját elemezték. Összehasonlításképp 110 olyan német katonai radarkezelő utódait is bevonták, akik szintén ki lehettek téve szórt sugárzásnak, valamint 1275 olyan fiatalt, akiknek a szülei bizonyíthatóan nem szenvedtek sugárterhelést.

Az eredmények szerint a csernobili csoportban átlagosan 2,65 ilyen mutációs klasztert találtak gyermekenként, a radarkezelők leszármazottainál 1,48-at, míg a kontrollcsoportban 0,88-at.

– ismertették eredményeiket a Scientific Reports tudományos lapban.

Bár a szerzők hangsúlyozzák, hogy a nyers adatok bizonyos mértékig túlbecsülhetik a valós értékeket, a statisztikai korrekciók után is egyértelmű maradt a különbség. Ráadásul úgy tűnik, hogy minél magasabb dózis érhette az apát, annál több ilyen mutációs klaszter jelent meg a gyermek genomjában. Ez összhangban áll azzal a biológiai magyarázattal, hogy a sugárzás reaktív oxigénmolekulákat hoz létre a sejtekben, amelyek képesek eltörni a DNS-láncokat. A hibásan helyreállított törések pedig maradandó genetikai nyomot hagyhatnak. 

Van egészségi kockázata?

A legfontosabb kérdés azonban az, hogy ez jelent-e egészségügyi veszélyt. A kutatás alapján a válasz megnyugtató:

nem találtak magasabb betegségi arányt az érintett gyerekek körében.

Ennek oka, hogy ezek az eltérések többnyire a DNS olyan szakaszain jelennek meg, amelyek nem irányítanak közvetlenül fehérjetermelést, vagyis kisebb az esélyük arra, hogy komoly problémát okozzanak.

Nagy Andi