A (színész)király meztelen! – És nem bánja…

–

Élete legeslegelső szerepét a suli színjátszókörében kapta: egy kupac havat alakított, amely elolvadt, amikor jött a tavasz. Úgy emlékszik, azóta sem tudta überelni ezt a produkciót.

Na, így. Így szokott kábé beszélni önmagáról.

A szarkazmust csak akkor teszi félre picit, de tényleg csak picit, ha másokról kérdezik. Nagyon szépen nyilatkozik a kollégákról. Nem üres udvariasságokkal, amelyek mögött érződik az érdektelenség, hanem tényleg kedvesen és tisztelettudóan, nem félve a dicsérettől. Persze a haverjait, például Lars von Trier rendezőt, akinek több filmjében is szerepelt, oltja rendesen, megy az adok-kapok a közös interjúkban is, de ha, mondjuk, Emily Watsonra kérdeznek rá, meg a közös munkára (kétszer is dolgoztak együtt pár évtizednyi különbséggel: az érzéki Hullámtörésben, és most újra a Csernobilban), akkor párás tekintettel méltatja kedves partnerének szakmai erényeit és gyönyörű szemét, amelyben elveszik az ember, akkor is, ha sokkal több ruha van rajta, mint a korábbi közös forgatáson.

No, és amikor a gyerekei kerülnek szóba, esetleg ott is van mellette valamelyikük! Akkor egészen ellágyul a pátriárka arca, és ha ülnek, a karja valahogy mindig ösztönösen a karfára kerül, félig-meddig a gyereke köré, beszédesek a gesztusai.

Különleges család az övék, Svédországban, mondhatni, a kulturális örökség részei, nemzeti ikonok.

Azon túl ugyanis, hogy Stellan Skarsgård világsztár lett az említett havas kaland óta, apa is, nyolcszorosan, és (eddig) négy fiából lett színész, egytől-egyig sikeresek hollywoodi mércével is.

Fiala kolléganőm már méltatta a Skarsgård-fiakat egy emlékezetes dolgozatban pár éve, így én most csak annyit tennék hozzá a történethez, hogy a Hatalmas kis hazugságokból ismert Alexander, Bill (Az, Simple Simon…) és Gustaf (Vikingek…) mellé felsorakozott a 24 éves Valter is. És mit tesz isten (illetve a genetika), ő is jóképű, 190 centinél is magasabb, akárcsak a többi férfi a családban, és persze ő is gyerekszínészként kezdte, akárcsak a többi férfi a családban. (Egy kakukkfióka azért akad a fiúk között: Sam Skarsgård orvos lett, akárcsak az anyukája. A két legkisebb fiú pedig még nem tudni, mi lesz, persze tippelni azért tippelhetünk.)

#gustafskarsgård #gustafskarsgard #vikings #floki #sobeautiful #thoseeyesareheaven #perfect #VI #babylonsjukan #skarsgardfamily #skarsgårdfamily #sweden #ilovegustafskarsgård #ilovegustafskarsgard #eijaskarsgard #eijaskarsgård #stellanskarsgård #stellanskarsgard #samskarsgard #stellanskarsgård #valterskarsgård #valterskarsgard #billskarsgård #billskarsgard

Joggal gondolhatnánk, hogy biztosan a híres apa tolta fiait a színpadra! (Skarsgård színházi színészként kezdte a pályát, sőt, nemcsak úgy kezdte, hanem 16 évig társulati tagja is volt a Stockholmi Királyi Drámaszínháznak, és ha a játékát figyeljük, akkor nem is lepődünk meg ezen az információn: átüt, hogy Strindbergen edződött és más klasszikusokon.) De Skarsgård nevelési elveibe pont hogy nem fér bele az efféle terelgetés.

Nem fél hangoztatni sokak számára szélsőségesen liberális nevelési nézeteit, melyet röviden, mindenféle interjúk alapján úgy merészelek zanzásítani, hogy „játszani a színpadon kell, nem az életben, és nem szülőt”.

Skarsgård szerint a család igazán „jó móka”, első számú boldogságfaktor az életében – ezért lett ennyi gyerek, nem vallásos-, világnézeti- vagy bármilyen meggyőződés okán – de ezen a téren sem szabad magunkat túl komolyan venni, és dirigálni meg főként nem kellene, mondja. A színész igyekszik nem túltolni a nevelést. A papolásnak pedig végképp nem látja értelmét. Szerinte, ha egy gyerek megkapja a szükséges szeretetet, odafigyelést, és biztonságban van, akkor nem lehet nagyot hibázni. Azt is többször nyilatkozta, hogy 16 éves korban el kell engedni a gyerekek kezét, legalábbis olyan értelemben, hogy járhassák szabadon az útjukat, nem szabad szerinte beleszólni a döntéseikbe, mert az tragédiához vezethet. Vagy azért, mert lebeszéljük őket merő jó szándékból valamiről, amiben sikeresek lehettek volna, vagy pedig rádumáljunk őket valamire, amihez nincs elég tehetségük vagy kedvük. Úgyhogy ő – ezt állítja – egyik gyerekét sem terelte a színészet felé, de le sem beszélte róla őket, nem mérlegelte, tehetségesek-e vagy sem, úgy gondolta, ennek megítélése nem az ő feladata.

Mert ő nem valamiféle mentor mellettük, hanem az apjuk. Aki szeret főzni rájuk, aki, ha nem forgat, minden héten vendégül látja az egész famíliát (legalábbis az épp Svédországban lévőket), és aki élte mindig a saját életét is. A gyerekek pedig látták, hogy ez az élet jó, és a papa szereti a munkáját, ilyen értelemben volt nagy hatással rájuk. Protekcióról viszont szó sem lehetett – állítja Skarsgård. Az más kérdés, hogy ezzel a vezetéknévvel indulhat-e valaki nulláról ebben a szakmában? Nem valószínű…

Mindenesetre a szándék világos.       

Nézve a vele készült interjúkat, az jutott eszembe, ezt az embert valószínűleg a szemforgató álszentséggel lehet leginkább kikergetni a világból.

Nagyon sokszor firtatják például a pucér jeleneteit, különösen A nimfomániás óta, hogy mennyire nem okoz neki gondot ledobni a ruháit a kamerák előtt, sőt, az sem zavarja, ha, mondjuk, akár a péniszét filmezik (Lars von Trier) vagy szexjelenetet kell forgatnia.

Erre ilyeneket szokott válaszolni: „Ja, jóban vagyok a genitáliáimmal”. Vagy: „Nem, nem nézek sűrűn pornót, mert lefoglal a valódi szex, képzelhetik, mennyit kell ahhoz szeretkezni, hogy ennyi gyereke legyen az embernek.”

És azt sem titkolja, hogy a magánéletben sem szégyenlős, pucéran lófrál odahaza is.

Apropó, otthon. Három évtizeden át egy orvosnővel élt együtt, hat gyermeke (öt fiú, egy lány – aki nem lett színész végül, bár szerepelt korábban svéd tévéfilmekben) származik ebből a házasságból, és két kicsi fia van egy 25 évvel fiatalabb nőtől, aki tíz éve a felesége. Az első feleséggel is nagyon jó különben a viszony, mondhatni, egy családot alkotnak az összesen nyolc gyerekkel. A kommunajellegű élet amúgy sem idegen tőlük, mindig nagy, zajos házat vittek, rengeteg vendéggel, művészbarátokkal és droggal. Alexander mesélgeti nevetve, hogy a szülők rendesen lázadtak a konvenciók és a kispolgáriság ellen. Volt, hogy ő érezte kínosan magát néha, amikor áthívott, mondjuk, egy lányt magukhoz, és apja egyszer csak átvonult a színen egy borosüveggel a kezében pucéran. De azért azt is hozzátette, hogy ők nem élték meg tragédiának a féktelenséget, megszokták, hogy csupa holdkóros zseni veszi körül őket, és talán szokatlan, de nagyon boldog gyerekkoruk volt. 

Ha pedig az apjukat arról kérdezik, mire büszke, akkor azt mondja, hogy a gyerekeire. Azért, mert tehetséges és jó emberek, és tűzbe mennek egymásért. Minden más csak hab a tortán.

Kurucz Adrienn     

Kiemelt kép: Getty Images/Kurt Krieger/Corbis