Elrejteni a fájdalmat és minden áldozatot – Ezt is jelképezik a balett által inspirált trendek a divatban
A balletcore az előrejelzések szerint az idei év egyik nagy trendje lesz, vagyis mindent menő lesz hordani, ami a balerinák öltözetét idézi. Előkerülhetnek a szekrény mélyéről a balerinacipők, a halvány színek, a megkötős kardigánok és minden olyan kiegészítő, amiről egy igazi kecses balett-táncos jut eszünkbe. A stílus nem először hódít, egyes elemei az egész huszadik század során felbukkantak, gondoljunk csak Audrey Hepburn vagy Bridget Bardot sokak által utánzott szettjeire, vagy akár Carrie Bradshaw tütüjére a Szex és New York nyitójeleneteiben. Nem meglepő, hiszen erről az arisztokratikus táncról a legtöbbeknek a kifinomultság és nőiesség jut eszébe. De mi más rejlik még a kecses mozdulatok és a selyemdresszek mögött? Fejes Flóra írása.
–
Újra visszatérő darabok
Az InStyle magazin szerint egészen egyszerű a magyarázat. A pandémia alatt a nők kizárólag a kényelemre koncentráltak (tedd fel a kezed, ha rajtad is melegítő vagy pizsamaalsó volt a Zoom-meetingek alatt!), így a magas sarkúkat még jó ideig nem lesz kedvük elővenni. A lapos balerinacipőknél pedig kevés komfortosabb lábbeli van, ami egyben nőies is, és szoknyákhoz is kiválóan hordható. A cicanadrágok a táncosok állandó gyakorlóöltözetét alkotják ugyan, de az idén nem jönnek vissza a divatba, viszont a tüllszoknyák, a selyemtopok, a hosszú ujjú bodyk mindképpen. Bármi, ami finoman nőies, de engedi, hogy szabadon mozogj benne, és visszafogott színekben (halvány rózsaszín, fehér, fekete és nude) játszik, megfelelő lesz ahhoz, hogy ezt a trendet kövesd.
Ez a stílus a sportruházat egy kifinomultabb, elegánsabb változata, amit utcai viseletként hordanak, de a kényelem ugyanúgy középpontban marad.
Mint már említettük, nem az idén kerültek először a kifutókra ezek a darabok. A patinás Chanel divatház tüllből készült csodás estélyi ruháit egy Christian Bérard nevű francia divattervező által George Balanchine 1932-es Cotillon című balettelőadására tervezett tüllszoknya inspirálhatta. Később Cristóbal Balenciaga is ebből a művészeti ágból merített inspirációt pink-ezüst tüllruháihoz, de Christian Dior is előszeretettel nyúlt inspirációért a táncosok fellépőruháihoz, amikor új ötletekre volt szüksége. A rózsaszín selyemruhák, szalagok a hajban és gyöngydíszítések pedig azóta is időről időre megjelennek a legnagyobb divatházak (Miu Miu, Marchesa, Valentino stb.) bemutatóin.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A balettdressz
De hagyjuk most egy pillanatra a tüllt és a selymet, beszéljük egy picit arról az egyrészes, testhez tapadó dresszről, amiben a táncosok időt és energiát nem sajnálva gyakorolnak az előadásra. Ezt a darabot a tizenkilencedik században találta fel egy francia akrobata, Jules Leotard (angolul még ma is leotardnak hívják), és egészen a huszadik század elejéig tornászok és cirkuszi előadók viselték, a táncosok közül viszonylag kevesen. Részben azért is, mert ekkoriban ezek a ruhadarabok még pamutból vagy más természetes anyagból készültek, és nem igazán nyújtották azt a látványt, amit a mai, alakra simuló darabok. Buggyos volt, gyűrődött, egyszerűen nem volt az igazi.
Az első dressz, amelyet már hétköznapi viseletre szántak, 1943-ban jelent meg a Harper’s Bazaar magazinban, Mildred Orrick tervrajzai alapján. A magazin akkori divatszerkesztője, Diana Vreeland fiatal nőknek ajánlotta – hiszen akkoriban a sportos darabok elképesztően nagy népszerűségnek örvendtek –, ám a dresszek gyártási költsége túl drága lett volna, ezért egyelőre nem hordták tömegek.
Az 1960-as években aztán Joe Shivers felfedezte a lycrát, amit alakformáló fehérneműk gyártásához kezdtek el használni, míg végül a táncruhákat gyártó ipar is rátalált. A lycra már csodásan feszült a nők alakjára, és nem lógott vagy nyúlt, mint a pamut.
A balettcipő
A balettcipő mai formáját (amelynek kemény a talpa) egy orosz prímabalerina, Anna Pavlova tette népszerűvé, aki nem érezte elég stabilnak a lábfejét, így bőrtalpakat tett a puha balettcipőjébe, és máris biztosabban forgott. Pavlova először 1910-ben járt az Egyesült Államokban, és arra kérte a Metropolitan Opera cipészét, Salvatore Capeziót, hogy készítsen neki több kemény talpú cipőt, ami megalapozta annak a balerinacipőnek az elődjét, amit ma már utcai viseletként ismerünk.
A cipő mai formája 1941-ben robbant be a mainstreambe, majd újra aranykorát élte a hatvanas években olyan francia szépségikonoknak hála, mint Brigitte Bardot, Anna Karina, Jean Seberg és Audrey Hepburn.
Csak szép, nőies ruhák – mi ezzel a baj?
Alapvetően semmi, de néhány dolgot érdemes tudni azokról, akik nem a divat miatt hordják ezeket a ruhadarabokat. A tütüt például nem az első órán kapják magukra a táncosok, hanem évek múltán, amikor napi szinten órákat gyakoroltak keményen, hogy valamelyik klasszikus darabot előadhassák a nagyközönségnek. A legtöbb darabot, amit a divatházak utánoznak, a balerináknak ki kell érdemelniük, sokszor sérülések és lemondások árán.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Longwood Egyetem professzora, Jennifer Miskec szerint a balett a nők elnyomását is jelképezi:
„Vékony testek, fodros szoknyák, némaság és kecses mozdulatok, amik egyszerűnek tűnnek, elrejtve a fájdalmat és mindent, amivel járnak – a szépségért.”
Bizony, a táncosok közül sokan emberpróbáló (időnként egészségtelen) diétákat követnek, hogy megfelelően légiesen mutassanak a színpadon, mindamellett, hogy folyamatosan edzenek azért, hogy precízen bemutathassák a mozdulatokat.
A másik furcsaság, ami mellett a balerinák viselete kapcsán nem mehetünk el szó nélkül, hogy a testszínű balettcipők bizony csak a fehér bőrű táncosok lábán tűntek alig észrevehetőnek, a fekete balerináknak saját maguknak kellett sötétebbre festeniük a spicc-cipőiket, mert egészen az elmúlt évekig nem is gyártottak megfelelő árnyalatúakat. Ez pedig a New York Times riportja szerint jókora extra költségeket jelentett nekik. És bizony ez a szemlélet csak lassan változik: ha a Pinteresten vagy bármilyen közösségimédia-felületen a balerinákra próbálunk rákeresni, még mindig nagy többségében fehér táncosokról készült fotókkal találkozhatunk.
Fejes Flóra
Kiemelt kép: Unsplash / Kazuo ota
