WMNDove

–

Mostanság egymástól függetlenül találkoztam négy olyan fiatal lánnyal is, akiktől első ránézésre bárkit elfoghatna a sárga irigység, még ha nem is hajlamos a féltékenykedésre. Harminc körüliek, a munkájukban sikeresek, szorgalmasak, elkötelezettek, és mind a négyen átkozottul vonzók. Persze hogy azok, hiszen tudatosan is tesznek érte: rendszeresen mozognak – és itt nem arra gondolok, hogy leszállnak a buszról két megállóval hamarabb, gyalog mennek fel a negyedikre... vagy kéthetente beesnek egy jógaórára. Nem, ők kivétel nélkül mindennap futnak, bicikliznek, aerobikoznak vagy crossfitelnek legalább egy órát. Emellett pedig igencsak egészségtudatosak, ismerik a testük jelzéseit, tisztában vannak a speciális igényeikkel, és az étkezésükre is odafigyelnek. Mi ez, ha nem a tökéletes wonderwoman képe?

No, de éppen ez a bökkenő. Mert hogy mindenek ellenére, a temérdek befektetett idő, energia, vér, verejték dacára mégsem elégedettek magukkal.

Én meg ott ültem velük szemben, őszintén csodálva a szép arcukat, a hamvas bőrüket, a fitt és formás testüket, az eredményeiket, amiket én mind-mind látok, hiszen csak a szememet nem szúrja ki, és azt hallgattam, hogyan pocskondiázzák magukat fáradhatatlanul. Mert hiába szól az egész életük az okos és patent időbeosztásról, önfegyelemről, céltudatosságról, ha cserébe nem képesek elégedettek lenni magukkal. Ha nem látják igaz valójukat, a nyilvánvaló értékeiket. Nem csupán az ő nevükben szomorodtam el ezen, hanem úgyis, mint kamaszlányt nevelő anya. Mert akkor is a szívem facsarodik össze, amikor az amúgy tényleg csinos lányomat látom elkenődni a tükör előtt, azon keseregve, hogy nagy a feneke (nem az), vastag a combja (szintén baromság), ronda az orra (dettó faszság). Én az ő lelkét évek óta masszírozom, és gondolom, még így is el fog tartani egy bő évtizedig, amíg meg lesz támogatva a magabiztossága annyira, hogy ezeket a görcsöket végre szélnek ereszthesse.

Úgyhogy íme, az én intelmem fiatal, önbizonytalan lányoknak. De komolyan, csajok, szedjétek már össze magatokat!

1. Örömsport

Mozogj rendszeresen, ez tényleg fontos! Ahogy az is, hogy azért sportolj, mert ettől jól érezd magadat a bőrödben. Illetve hogy egészségesebb légy, és tovább élj, hogy minél tovább örülhess az élet apró-cseprő bohóságainak. De semmiképp se azért, hogy gebébb légy, mert az őszintén, kinek jó? És vedd számításba azt is, milyen az alapalkatod. Egy rottweilerből soha a büdös életben nem lesz afgán agár. De mind a kettő szép kutya.

2. Örömlazulás

A kemény munka, a tested, lelked, szorgalmad, időd kizsákmányolása után, előtt vagy közben mindenképp engedd meg magadnak a semmittevés luxusát. Büdöspizsamázzál csak gátlástalanul a kanapén vasárnap délelőtt, bámuld bátran a plafont csak úgy, mert miért ne, de legfőképp: hagyd magad egy kicsit békén. Hidd el, sokkal jobban fel fogsz töltődni, és a bőrödben is jobban fogod érezni magad, ha nem osztod be hézagmentesen az idődet reggel hat és este tíz között a feladataiddal.

3. Örömpasi

Rengeteget számít, hogy az ember lánya milyen közegben forgolódik, kikkel veszi körbe magát. Ha a csávódtól nem kapsz napi szinten pozitív visszajelzéseket, ha nem ismeri el akár szóban, akár apró tettekben, egy simogatással, pillantással vagy öleléssel a nagyszerűségedet, akkor szerintem nem érdemel meg téged igazán. Ahogy egyszer már írtam, beauty is in the eye of the beholder – ha a másik szemében egy hercegnő képét látod visszatükröződni, akkor te is annak fogod tudni magad. Ha kritizál, ha folyamatosan a gyengeségeidet húzza alá, ha gúnyosan rámarkol az oldalhájadra, akkor annak a gazembernek nem jár más, mint egy nagy pacsi. Az arcába. Szívlapáttal.

4. Örömlány

Nem túl bonyolult módszer, de hidd el, hatásos. Állj szembe egy egész alakos tükörrel, nézz végig magadon. De ne úgy, ahogy szoktad, keseregve, bámulva a kialakuló szarkalábakat, nem makulák, mitesszerek, kihúzni való szőrszálak, megereszkedett bőrfecnik után kutatva. Nézz magadra idegen szemmel, mintha csak egy frissen megismert, másik nőt néznél. Mérd magad végig azzal a jó szándékkal és nyitottsággal, amivel másokat meg szoktál ajándékozni – és amit legtöbbször épp magadtól vonsz meg. Vedd észre magadban a gyönyörűséges, apró részleteket. Hogy szép a mosolyod. Csinos a ruhád. Vonzó a kulcscsontod. Keress magadon legalább tíz olyan dolgot, ami különleges, amitől te vagy te. Húzd ki magad, és legyél magadra nagyon büszke. Mert nincs senki, aki olyan szuperül lenne te, mint... TE.

5. Örömjövő

Az a tapasztalatom, hogy az ember csak jóval később, évek, évtizedek elmúltával képes örülni annak, és értékelni azt, ami egykor volt. Mikor visszaolvastam a 17 éves koromban írt naplómat, legszívesebben a fejemet vertem volna a falba, amiért akkor, abban a zsenge, és már csak a koromból adódóan jócsajos időszakomban is a széles csípőmön, a vastag combjaimon, az ilyen-olyan hülyeségeimen keseregtem. Mennyi temérdek elvesztegetett energia és feleslegesen futtatott gondolatkör!

Úgyhogy akár nézheted magad egy kicsit távolabbról is, hiszen tíz-húsz-harminc év múlva egészen pontosan a mostani – magad által lepocskondiázott – formádat fogod visszasírni. Akkor már egy füst alatt el is lehetne neki kezdeni most örülni, nem igaz?

6. Örömlélek

Ahogy hallgattam ezeket az igazán szemrevaló, mégis érthetetlen módon önbizalom-hiányos csajokat, akik egyre a külsejük körül pörögtek búsan, azon tűnődtem, hogy mégis, mire ez a sok faxni a porhüvelyünket illetően? Értem én, hogy manapság minden a látszatról, a megjelenésről szól, de tényleg, feltétlenül szükséges felülnünk erre a foshullámra, és lelkileg bedarálni magunkat? Azon miért nem rugózik senki, hogy meg kellene változnia, mert úgy érzi, egyre türelmetlenebb a nagymamájával, figyelmetlen a gyerekével, gyakran undok a férjével? Hogy nincs ideje eleget olvasni vagy színházba járni, tájékozatlan a világ dolgaiban, túl sokat irigykedik mások boldogságára, kárörvend, ha a másiknak szar, vagy sokat és feleslegesen feszkózik a kollégáival?

Szóval szerintem nyugodtan el lehet engedni ezeket a külcsínnel kapcsolatos irreális elvárásokat, főleg, mert ilyen hozzáállással úgysem fog soha boldoggá tenni.

A tükörképünk helyett inkább nyugtassuk a tekintetünket egy pillanatra a távoli jövőn, amikor a végösszeghez érkezünk, és a pincér kihozza a számlát. Én legalábbis még egyetlen olyan temetésről sem hallottam, ahol azon zokogott volna egy emberként a több száz fős gyászmenet, hogy micsoda tragédia, amiért elment XY, akinek a világon egyedül volt tökéletes a testtömegindexe.

 

Fiala Borcsa

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/Koldunov