„Mama, mit csinált veled a papa?” – Rémálom: amikor a gyerek rád nyit szex közben

–

Ha nem vagy spontán, az a baj, ha meg spontán vagy, akkor az

A kisgyerekes élet lényege alapvetően nem az, hogy szabadon kiélheted az összes szexuális fantáziádat, sőt. Ha már név nélkül írom, őszintén bevallhatom, hogy egy iskolás, egy óvodás és egy baba mellett igenis van olyan szex, ami azért történik, hogy kipipáljuk. Sokat olvastam arról, hogy ha eltűnik az intimitás, az bizony nagy bajokhoz vezet, de 

egy-egy fárasztó nap után az utolsó gondolatom, hogy de szívesen leszopnám a férjem. 

Általában az ágyamra gondolok, de abban semmi szexi nincs. Ami azért ironikus, mert érzem, egy-egy szex után mennyivel kiegyensúlyozottabb vagyok néhány napig – még akkor is, ha nem életünk menete volt. Szóval amikor már azt érzem, hogy nagyon ideges vagyok, akkor jelzem a férjemnek, és betervezzük a dolgot. Hogy ez nem romantikus? Egyetértek. De attól még szerintem rengeteg szülő hétköznapi valósága.

De mielőtt bárkit elrettentenék ezzel a gyerekvállalástól, szeretném elmesélni, mi a jó ebben

Azokon az estéken megfürdök, amíg a férjem mesél a gyerekeknek. Rákészülök fizikailag és lelkileg is. És amikor látom, ahogy olvas a gyerekek között fekve, akkor kicsit újra beleszeretek. Van valami rezgés a levegőben attól, hogy tudjuk, nemsokára… (És egyébként egy nagyobb gyerekes barátnőm nemrég mesélte, hogy pár átmeneti év után most voltak egy szex-hosszúhétvégén a férjével egy eldugott vidéki kis házikóban, ahol csak enni keltek ki az ágyból, szóval van remény.)

Mivel ezekre az alkalmakra tényleg rákészülünk, tudunk elővigyázatosak lenni. A gyerekszobák ajtaját becsukjuk. A mi hálónkét pedig kulcsra zárjuk. És a kisebbek szobájában beüzemeljük a bébiőrt, ami sípol is, ha zajt észlel. 

Így legalább két ajtó van közöttünk, és ha már a mi ajtónkon próbál bejutni valaki, akkor van egy szempillantásnyi időnk rendezni a sorainkat. De erre még sosem volt példa. A gyerekeink nem extrajó alvók, de a lefekvés utáni 2-3 órában nem szoktak felébredni (az éjszaka további részéről meg inkább ne beszéljünk). Szóval a rendszerünk atombiztos, és eddig arra gondoltam, hogy majd ezeken a szánalmasan megtervezett szexeken nosztalgiázunk akkor, amikor már mi is megléphetünk egy hétvégére (ahol alaposan ki is tudjuk aludni magunkat). 

Pár napja azonban egészen máshogy alakult az este, ám hasonlóan végződött 

A részletek nem annyira fontosak, a lényeg, hogy nagyon összevesztünk a férjemmel. Egész nap tartott a vita, de akkor csúcsosodott ki, amikor végre lefeküdtek a gyerekek. És – ahogy a régi szép időkben – a veszekedés egy orbitális (és persze spontán) kibékülős szexbe torkollott. Mivel eddig konkrétan soha nem ébredt fel egyik gyerekünk sem ilyen időpontban, fel sem merült bennem, hogy baj lehet. Egészen addig a pillanatig, amikor a kanapén térdeltem, miközben a férjem hátulról… izé… szeretgetett, én pedig szembenéztem a középső gyerekünkkel:

„Mama, mit csinál veled a papa?”

Pánik, kármentés és szégyen

Isteni szerencse, hogy a férjem farkát nem látta. Bocsánat, hogy ilyen nyers vagyok, de egyszer olvastam egy cikkben, hogy a gyerekek az agresszió megtestesülésének látják az álló péniszt (amit meg is értek), és néhány beszámoló szerint, aki látott ilyesmit gyerekkorában, az úgy élte meg, hogy az apukája bántja az anyukáját. (Velem sosem történt ilyesmi, abban sem vagyok biztos, hogy a szüleim szexeltek egyáltalán.)

Ezt szerencsére megúsztuk, én még meztelenül visszatereltem a gyereket, a férjem nagyjából elbújt egy sarokba, majd kerítettem egy köntöst és egy pohár vizet (azért jött ki a gyerek), és bementem hozzá. Sajnos a kérdést nem felejtette el, így elmeséltem neki, hogy egy felnőtt játékot játszottunk a papájával. Beszélgettünk korábban arról, hogyan lesz a kisbaba, de, khm, nagyon nem ezt a testhelyzetet festettük le, hanem csak szoros ölelésről meg ilyenekről volt szó. Úgyhogy arra jutottam (adrenalinnal telve, öt másodperc alatt), hogy ezt jobb nem ide keverni. A meztelenséget a melegre fogtam, engem sokszor látott már ruha nélkül, úgyhogy nem nagyon akadt fenn rajta. 

Én azóta is szégyellem magam

Nem tudok napirendre térni felette, hogyan lehettünk ilyen bénák. A férjem lazább, ő látta a szüleit is félreérthető helyzetben (de legalább ágyban), szerinte ez az élet rendje. Ahogy a férjem mesélt a saját élményéről, rájöttem, hogy a gyerekünk örökké emlékezni fog erre.

Én pedig nem akarom, hogy úgy emlékezzen rám, hogy a férjem éppen hátulról…

Szerinte ezzel nekem van dolgom. Lehet. A gyerek nem hozta szóba azóta, szóval talán nem hagyott benne mély nyomot.

Légyszi, nyugtassatok meg, hogy nem csak mi vagyunk ilyen pechesek!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Deagreez

WMN szerkesztőség