Véletlen egybeesés

„Apukám törött lábbal öltözött be Mikulásnak. Nem is értem, mit gondolt.”

Cicis Miku

„A barátnőm kisfiáéknál a nagymama volt a Mikulás. A kiskrapek egyet kérdezett csak: »Anya, a Mikulásnak miért van nagyobb cicije, mint neked?«”

A cipőn sok Mikulás elbukik

„Egy céges rendezvényen a gyerek apja volt a Mikulás. A gyerek megkérdezte: »Miért volt a Mikuláson apuci cipője?«”

„Eljött hozzánk a Télapó, azt hiszem, 1994-ben. Bekopogott, a lánykám kinyitotta az ajtót, majd felkiáltott: »Anya, itt van a Télapó, és A SANYI CIPŐJE VAN RAJTA!«”

„Nálunk úgy bukott le a Mikulás az ovis lányomnál, hogy kifelé menet megszólalt: »Hé, apának is ilyen cipője van!«”

„Emlékszem, amikor a lányom már elsős volt, a fiam még ovis. Az ovi lépcsőjén előttünk ment fel a Mikulás. Kicsit felemelte a piros köpenyét, így láthatóvá vált a fehér sportcipője. A lányom őszintén aggódott, hogy az öccse is megláthatja, majd felelősségérzettől áthatott sóhajjal megjegyezte, hogy a suliban még rosszabb a helyzet Mikulás-ügyben.”

Ha a cipő rendben van, maradt még pár kiegészítő

„A gondos előkészítések ellenére is lebuktunk: a Télapónak olyan karkötője volt, mint apának.”

„Általános iskolában a Mikulás osztogatta nekünk a csomagokat, és a keze kilógott egy kicsit a ruhából. Egyszer csak észrevettem, hogy a csuklójára rá van tetoválva: BEA.”

Van, amit nem lehet megváltoztatni

„Az én gyerekkoromban még imádkozni kellett a Mikuláshoz, és szépen megcsókolni a kezét. Meg is történt, a Mikulás megdicsért, milyen aranyos, szófogadó gyerek vagyok, de én csak nem bírtam a gondolataimmal, és mondtam a drága nagyanyámnak: ennek a Mikulásnak olyan nénikeze volt. Ők persze dőltek a röhögéstől, mert a szomszédék nagylánya, Marika volt beöltözve.”

„A fiam ötéves lehetett, amikor apa beöltözött Mikulásnak. Frankón elmaszkíroztuk. Átmentünk a szomszédba, majd egyszer csak kopog a Mikulás. Beengedtük, a gyerekek arcán döbbenet. Majd jött a kérdés: »Apa, te vagy a Mikulás?« Természetesen mondtuk, hogy apa dolgozni ment. Erre odasúgja nekem: »Anya, tudom, hogy apa öltözött be, megismerem az orrát.«”

A Mikulás is járhat fodrászhoz…

„Én úgy jöttem rá ovis koromban, hogy az anyukám fodrászánál mellettem felcsendült a Mikulás hangja. A hang tulajdonosa a mellettem ülő rövid hajú, mély hangú, molett hölgy volt, aki ismerősként üdvözölt bennünket. Kérdeztem anyukámat: »Ez a néni a Mikulás? Miért néni, és miért ide jár fodrászhoz?«”

Ismerős valahonnan ez a Télapó

„Az általános iskolánkban minden évben körbement a Télapó az osztályokban két kis segítő krampusz társaságában. Az egyik évben egy másodikos kisfiú izgatottan felkiáltott: »Télapó, én hozzád járok focizni!«”

Ki szánon száll tova, ki… hagyjuk is

„Otthon, falun minden évben van »önkormányzati« Mikulás a kultúrban. A gyerekem mindig a szarvasokra volt kíváncsi, ajándékozás és búcsúzkodás után rohant ki, hogy lássa, hogyan repül el a szánon a Mikulás. Aztán jött vissza, hogy nem repült tovább, hanem átment a kocsmába.”

Más meg Mitsubishivel jön

„Tavaly az apósom beöltözött. Amikor kinyitottuk neki az ajtót, a hároméves lányunk felkiáltott: »Papa Mikulás!« Próbáltunk terelni, beszélgettünk, énekeltünk a Mikulásnak. A lányunk ugyan még kételkedett, de elfogadta, hogy nem a papa az.

De amikor megkérdezte, hogy »mivel érkeztél?«, a papa úgy lefagyott, hogy csak annyit tudott mondani: »Mitsubishivel.«”

Valakit tényleg jól ismer a Mikulás

„Dani fiam az óvodai Mikulás-ünnepség után: »Anya, én azt hiszem, Jan apukája a Mikulás. Mindenkitől megkérdezte a nevét, csak Jantól nem.«”

Upsz, a mama levetkőztette a Mikulást

„A barátnőm nagymamája volt a Mikulás náluk évekig. Többgenerációs házban laktak, és az egyik évben a mama hanyag volt, és a jelmezt az ágyon hagyta a szobájában. A barátnőm persze rohant a mamihoz, hogy megmutassa, mit hozott a Mikulás, erre megpillantotta a ruhát.

Szegény, kiborult, hogy a Mikulás pucéran ment tovább, mert a mama levetkőztette.”

Mindenórás Mrs. Mikulás

„Sokszor voltam Mikulás, de a legcsinosabb nyolc hónapos terhesen a munkahelyemen. Egy kollégám kisfia kezdettől követett, és ötpercenként elmondta nekem: »Tudom, hogy te leszel a Mikulás.« Eljött a perc, és beérkeztem Mikulásként a gyerekcsapathoz. Amikor az említett kisfiúra került a sor, hatalmas szemekkel odajött hozzám, és a következő mondat hagyta el a száját megilletődötten: »Mikulás bácsi, megpuszilhatlak?«”

Fiction vagy nonfiction?

„Amerikában laktunk, amikor a fiam iskolás lett. Egyik nap azzal jött haza, hogy »akkor a Télapó most fiction vagy nonfiction?«”

Minden varázslat nem tűnhet el!

„A nagyobbik gyermekemnek egy januári napon mondtam el, hogy valójában nincs Mikulás és Jézuska. Várandós voltam épp a kistestvérével, így a leleplezés része volt egy kellemes kis játékra történő felkérés is, hiszen onnantól együtt lehettünk a titokzatos, kedves jótevők. Első körben nagyon szomorú lett… Majd miután egyértelmű lett, hogy ajándékokat ezután is kap majd, megnyugodott, és átértékelődtek benne a dolgok. Egyszer csak jött a nagy kérdés: »Oké, nincs Mikulás és Jézuska… De a fogtündér jönni fog?« Mit mondhattam volna? Hát persze!”

„Kilencévesen a nagylányom komolyan és szomorúan kérdezte, miután a suliban Jézuskáról és Mikulásról is felvilágosították, hogy »Anya, akkor fogtündér sem létezik?«. Én is komolyan és szomorúan vallottam be, hogy én teszem a párnája alá a pénzt. Mire ő:

»Azt értem, hogy te teszed a párnám alá a pénzt. De anya! Hogy teszed oda MINDEN gyerek párnája alá?«”

Ötletek a tökéletes „lebukáshoz”

„Nálunk ez úgy ment, hogy amikor elég idősek lettünk, a szüleink adtak egy kis csomagot karácsony előtt, hogy ajándékozáskor adjuk oda a tesónknak. Nekünk ennyi elég volt, és így nem jelentett törést, nem volt sírás sem. Azóta imádok ajándékozni.”

„Mi úgy próbáljuk őrizni a csodát, hogy nem hazudunk. Nálunk a Jézuska annak a szívében lakik, aki az ajándékot adja. Tavaly óta a Télapó is. És a kérdésre, hogy minek öltöznek be, ez a válaszom: mert akkora Télapó lakik a szívében, hogy meg akarja mutatni. Valahogy szép fokozatosan igyekszem arra nevelni a gyereket, hogy a csodát mi magunk csináljuk.” 

 

„Nálunk a karácsonyi jézuskás sztori is fokozatosan változott. Míg egészen kicsik voltak, a »Jézuska« éjjel állította be a fát, titokban éjfélig díszítette, és másnap reggel már ott voltak az ajándékok. Minden évben írtak neki levelet, mit szeretnének. Aztán, ahogy nagyobbak lettek, először a válaszlevelében arra kérte őket, hogy állítsák be a fát, tegyék rá a »jelzőfényeket« velünk, mert rengeteg a dolga, akkor könnyebben idetalál. Aztán jött a következő lépés, hogy díszítsük is fel, mert így a pici gyerekekhez is könnyebben eljut, akik még önállóan nem tudnak fát díszíteni. Szerintem ekkortájt már simán tudták, hogy kamuzunk, csak ránk hagyták, és velünk játszottak.”

Szuper tippek, ha még lehet menteni a menthetőt

„Nálam a legidősebbet egy osztálytárs világosította fel, hogy nincs se Mikulás, se Jézuska. Amikor hazafelé sétáltunk, elmesélte, hogy mi történt. Pörgött az agyam, hogy mit mondjak, majd a következőt kérdeztem: »Csongor nem hisz a Mikulásban?! Akkor neki nem is vihet ajándékot. Ilyen esetekben viszont tényleg a szülőknek kell vásárolniuk, hogy legyen valami, amit az ilyen kisgyerek kap.« A fiam rám nézett, majd azt mondta: »Neked nem kell venned semmit. Én hiszek benne.«”

„– Anya, te mit csinálsz?

– Csak nem bírtam aludni, és kíváncsi voltam, hogy volt-e már itt a Mikulás!

– És mit hozott?

– Nem tudom, épp most akartam megnézni, gyere te is.”

„Elsőben a lányomat felvilágosította egy osztálytársa, hogy Mikulás nincs, a szülők korán reggel teszik a csizmába a csomagot. A lányom elgondolkodott, és kijelentette, hogy nálunk biztos nem, mert az ő szülei sokáig szeretnek aludni. Ez igaz is – még este, mielőtt lefeküdtünk, került a szajré a csizmába. Másnap mindig gondosan ügyeltünk rá, hogy ne keljünk előbb a gyereknél.”

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Vannak igazi Mikulások is (akkor is, ha jegygyűrűt viselnek és Gézának hívják őket)

„A férjemre ötödikes korában került fel a piros ruha először, s ennek már 31 éve. Azóta minden éven meglátogatja az ovisokat-kisiskolásokat. Vagy háromszor ő is benézte a helyzetet. Egyszer az ujján maradt a jegygyűrűje. A gyerek meg is kérdezte a tanító nénit műsor közben, hogy »Van a Mikulásnak felesége?«. Nincs neki, a manóival él – mondta a tanító néni. Mire a gyerek: »De ott a karikagyűrű az ujján!« A másik kaland az volt, amikor megszólalt a telefonja műsor közben, de jó hangosan és kitartóan. Nem volt mit tenni, fel kellett venni. A férjem beleszólt stílszerűen: »Tessék, Mikulás.« A hívó fél értetlenül kiabálta a telefonba: „Mondja már meg, Mikulás bácsi, Géza nincs ott?«”

Egy Mikulás kommentje: „Egy kicsit… khm, úgy lettünk beállítva, mintha nem is léteznénk, nem lennénk »igaziak«. Pedig egy gyermek szemével nem így van. Honnan tudom? Tudom! A »igazi« Télapó több, mint egy jelmezbe bújt bácsi. Ő pár percre családtagnak érzi magát ott, ahol személyesen ismeri az izguló, boldog gyermekeket és a szüleiket. A kipirult arc, a csillogó szemek látványa leírhatatlanul gyönyörű, semmihez sem hasonlítható. Ilyenkor, ha tehetné, lelassítaná az időt, és állandósítaná az átélt boldogságot.”

A végén csak annyit kívánok mindenkinek, hogy találkozzon legalább egy igazi Télapóval vagy egy igazi angyallal a következő napokban.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/pkline