Amikor a szalagot először kiszivárogtatta Rand Gauthier, a villanyszerelő, aki ellopta a videót rejtő széfet, az újságok vonakodtak bármit is megjelentetni a sztoriról

A mainstream média azonban alábecsülte a közönség csillapíthatatlan rajongását a hírességek iránt, azt, hogy milyen kétségbeesetten vágyunk megismerni a sztárok emberi oldalát. A ‘90-es években a hírességek és a média kapcsolata teljesen más terepen mozgott, mint egy évtizeddel később.

A Stolen Honeymoon megjelenése azonban áttörte a celebek és az átlagemberek között húzódó falat, hozzáférést biztosítva a nyilvánosság számára a sztárok magánéletéhez, és olyan étvágyat keltve az érinthetetlen hírességek esendősége iránt, mint még soha korábban.

A kazetta megjelenése többet jelentett a celebek szexvideóinak térnyerésénél – megváltoztatta azt, hogy mit jelent hírességnek lenni. A nyilvánosság a sztárok életének minden területére belépőt váltott, és többé nem volt hajlandó visszaadni azt. 

 

Pamela és Tommy kapcsolata forgószélként söpört végig a világon

Pamela Anderson a Baywatch nemzetközi sztárjaként ikonikus karakter volt, akinek szépsége annyira eltúlzott, hogy már-már karikatúraszerű hatást keltett: platinaszőke haj, hatalmas mellek és keskeny derék, mindez tűzpiros fürdőruhába burkolva. Világszerte rengeteg férfi vágyának tárgya volt. Tommy Lee pedig egy igazi rosszfiú, akit az emberek imádtak: a Mötley Crüe dobosa, aki tetoválásokkal és mellbimbó-piercingekkel felszerelkezve a szex, a drogok és a rock and roll készséges nagyköveteként szolgált.

Egyesülésük és annak hatása egyfajta molekuláris kémiai viszony volt, mint az oxigén és a hidrogén kapcsolata. Külön-külön is erős elemek, de együttesen sokkal erősebb tényezővé váltak: Pamela túlfűtött kisugárzását valamelyest semlegesítette a kapcsolat, míg Tommy vadsága szelídült Anderson tökéletes amerikai (oké, valójában kanadai) mosolya mellett.

De a hírnév, a hatalom és az érinthetetlen státusz ellenére a pár – közel huszonöt év távlatából visszatekintve – megdöbbentő naivitással állt a szexvideó kiszivárgásának híréhez.

Hiába próbálkoztak egy új, züllött világ bizonytalan úttörőiként a videó eltávolításával, hiába keresték meg azokat, akiket a szivárogtatás mögött sejtettek, és hiába indítottak kudarcra ítélt pereket a film forgalmazóival szemben, végül be kellett látniuk, hogy az internetnek „hála”, egy pillanat alatt vesztette érvényét a szabály, miszerint: csak a szereplők beleegyezésével terjedhetnek ezek a videók. Anderson és Lee végül beleegyezett, hogy a szerzői jogokat átruházzák, azzal a feltétellel, hogy egyszeri internetes sugárzás lesz a felvételből. Az Internet Entertainment Group azonban folytatta a hozzáférés értékesítését, amire válaszul a pár 70 millió dollárra perelt – ebből pedig mindössze egymillió dollárt ítéltek meg nekik. Ha valami, akkor a pereskedés híre még keresettebbé tette a videót (és népszerűbbé az internetet) – a felvétel eladásai 77 millió dollárt hoztak a megjelenést követő 12 hónapban.

Miközben a kazetta megnövelte Pamela ismertségét, a botrányt követően számos szereptől esett el. Anderson durva poénok tárgyává vált, amikkel a késő esti talk-show-k műsorvezetői előszeretettel szórakoztatták a közönséget. Az amerikai médiumok azonban gyakran konzervatív értékrendű családokat szolgáltak ki, a közeg nőgyűlöletével, az ellenvéleményt megfogalmazó platformok hiányával és a helyzet kezelésének hibáival párosulva Pamela karrierjét a média gyakorlatilag tönkretette, történetét pedig viccként tálalták a világnak.

Pamela Anderson és Tommy Lee - Forrás: Getty Images/Jeffrey Mayer/WireImage

Bár a szégyen még a kétezres években is jelen volt a szexvideók kiszivárogtatásakor – először Paris Hilton, majd Kim Kardashian esetében –, a hírességek tanultak a témával kapcsolatos korábbi naivitásból

A felvételek kiszivárgásának traumáját az érintettek egyre inkább a platformjaik fellendítésére használták.

A közönség irányából továbbra is elvárás volt, hogy valamiféle bűnbánatot tanúsítsanak, így Kim többször is beszélt a felvétel kiszivárgásával járó megaláztatásról, de végül képes volt függetleníteni magát a botránytól, amelybe a szexvideó miatt keveredett, és a világ egyik leghíresebb és legbefolyásosabb celebjévé vált.

Paris Hilton 400 ezer dolláros kártérítést alkudott ki a 1 Night In Paris kiadásáért, és megkapta az eladásból származó haszon egy százalékát is. A felvétel megjelenése fokozta az érdeklődést Hilton közelgő valóságshow-ja, a The Simple Life iránt, és elősegítette, hogy az örökösnő a celebvilág állócsillagává váljon.

Amellett, hogy mindkét sztár tanulhatott Anderson esetéből, a botrány a kiváltságosok helyzetében érte utol őket.

Míg Pamela a videó megjelenése előtt is az erotikára építette karakterét és karrierjét, addig Hilton és Kardashian (ekkoriban) elsősorban a gazdagságukról voltak ismertek.

Kim és Paris idejében a média és a közönség hozzáállása egyre nyitottabbá vált, miközben a közönség zárt ajtók mögötti képsorok iránti igénye rohamosan nőtt. Ők ketten képesek voltak tőkét kovácsolni magánéletük megsértéséből azáltal, hogy valóságshow-ikkal maguk engedték be a nyilvánosságot az életükbe.

Kim Kardashian és Paris Hilton 2007-ben - Forrás: Getty Images/Kevin Winter

A szexvideók megítélése az elmúlt évek során megváltozott

Egyre több szó esik a sajtó határátlépéseiről és a hírességek mentális jóléte miatti aggodalomról. A 2017-es eset, amikor több női híresség iCloudját feltörték, majd számos intim képet osztottak meg róluk, már más reakciót váltott ki a nyilvánosságból. Ahelyett, hogy az emberek nyíltan szórakoztak volna a képeken, mint korábban Anderson esetében, felháborodást és visszatetszést váltott ki a hackelés. Ehhez részben hozzájárult az is, hogy a szivárogtatásban érintett hírességek közül ekkoriban sokaknak feddhetetlen volt az imázsa.

Az olyan embereket, mint Jennifer Lawrence-t és Selena Gomezt áldozatnak tekintették, szemben a videó megjelenése előtt is könnyűvérűnek titulált Pamela Andersonnal.

Az incidensre a média és a hírességek is változatosan reagáltak, és számos sztár szólalt fel a szivárogtatás ellen. A nyilvánosságra kerülő felvételek azonban ekkor már nemcsak a fotók explicitása miatt jelentettek problémát, de aggodalom merült fel az olyan felhőalapú szolgáltatások, mint az iCloud adatvédelme és biztonsága, valamint az érzékeny, magánjellegű információk biztonságos tárolása körül. Így a helyzet már nem csupán a celebeket, de az átlagembereket is érintette. 

 

Persze az is lehet, hogy a szexvideók iránti érdeklődés hiánya egész egyszerűen annak köszönhető, hogy a szexnek már nincs akkora hatása, mint korábban. A kapcsolatokról szóló nyílt beszélgetések és az intimitás ábrázolása meglehetősen gyakorivá vált a mainstream médiában is. Az olyan műsorokban például, mint a Big Brother vagy Való Világ, számos párt láthattunk már alkalmi együttlétek közben, ami nagyban hozzájárult az ingerküszöbünk megemeléséhez itthon is.

Ugyanakkor a nők szexualitásuk miatti megszégyenítése, valamint az intim tartalmak hozzájárulás nélküli megosztása még mindig lehangolóan gyakori.

Annak ellenére, hogy Magyarországon ​​nem önálló büntetőjogi kategória a bosszúpornó jelensége, többféle kategóriában is megítélhető: személyes adattal való visszaélés, szexuális kényszerítés, rágalmazás, zsarolás vagy akár gyermekpornográfia is megvalósulhat ez által.

Szerencsére az áldozatok ma már – ironikus módon szintén az internetnek köszönhetően – pillanatok alatt felmérhetik a lehetőségeiket és kérhetnek segítséget (például ITT), de még rengeteg munkára és gyökeres szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy az ilyen jellegű tartalmak megosztása kizárólag az érintettek beleegyezésével történhessen.


Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Mózes Zsófi

Kiemelt kép: Getty Images /S. Granitz/WireImage