Megkérdőjelezni a szexualitás normáit, ünnepelni a meztelenséget és a határtalan szerelmet – George Quaintance művészetéből a Levi’s is profitált
George Quaintance festményein, grafikáin és rajzain az idealizált férfitestek a korabeli elfogadhatóság és cenzúra határán egyensúlyoznak. Első pillantásra már-már giccses, homoerotikus életművének csillogó testépítőiről azt hihetnénk, hogy egy nyolcvanas évekbeli romantikus regény illusztrációi. Ezek a képek azonban az 1940–1950-es évekből származnak, az AIDS-válságot követő queer érdekérvényesítés és a szexuális forradalom előtti korszakból. George Quaintance szembeszállt a heteronormatív társadalommal, 1943 és 1957 között több mint ötven festményt és rajzot készített, megváltoztatva ezzel a férfi- és női szépségről alkotott képünket. Mózes Zsófi írása.
–
Farmról a művésziskolába
Quaintance 1902-ben, Északnyugat-Virginiában született, gyerekkora jelentős részét pedig egy farmon töltötte. Tizennyolc éves korában a New York-i Art Students League diákjaként kezdett művészetet tanulni. Itt ismerkedett meg Miriam Chester balerinával, akivel a nyílt és aktív homoszexualitása ellenére rövid ideig házasságban élt.
Quaintance dolgozott tánctanárként és turnézott egy varietécsoporttal is, majd az 1930-as években keresett női fodrász lett, akinek többek között Marlene Dietrich, Jeanette MacDonald és Lynn Fontanne színésznők is a kuncsaftjai voltak.
Művészi tehetségére először ponyvamagazinok, valamint zsebkönyvek pikáns borítóinak illusztrálásával derült fény, amiket csak burleszktermekben és az újságárusok polcai alól, diszkréten árultak. Stílusát ekkor a pinup festőművész, Enoch Bolles ihlette. 1937-re ő lett a Gay French magazin legjobban fizetett illusztrátora, évente több mint ötvenezer dollárt keresett, és munkáival olyan művészeket ihletett, mint női pinup műfaj nagy alkotója, Alberto Vargas. Sikerei ellenére igyekezett minél több lábon állni, ezért diplomatákról, azok feleségeiről, és a saját barátairól is készített hivatalos portrékat.
1938-ban Quaintance útjai keresztezték Victor Garciáéit, aki nemcsak fő modellje, de élet- és üzlettársa is lett, kapcsolatuk azonban sosem volt kizárólagos.
Quaintance munkái általában történelmi vagy klasszikus környezetben ábrázolták a férfiakat, ezzel is igazolva a meztelenséget
Görög isteneket, Észak- és Dél-Amerika őslakosait ábrázolta, stílusához mérten természetes állapotukban. Quaintance játszi könnyedséggel normalizálta a dögös és izmos, egymás társaságát kötetlenül élvező férfiak ábrázolását azzal, hogy a leghétköznapibb jelenetekbe helyezte őket. Az általa alkotott vadnyugati cowboyok, farmerek és latin munkásemberek törték az utat a meleg karakterek panteonjába.
Hatalmas szakmai mérföldkő volt számára az 1951-ben megjelenő Physique Pictorial testépítő magazin, ami az ő egyik képével a címlapján került az újságárusokhoz. Cikkeket írt és grafikákat készített más magazinok számára is, amelyek az 1940-es és 1950-es években fellendülő testépítőkultuszt szolgálták, emellett pedig többször zsűrizett testépítő versenyeken szerte az országban.
Quaintance és Garcia néhány Los Angelesben töltött év után, valamikor az 1950-es évek elején Arizonában telepedtek le. Közös otthonukat és stúdiójukat Rancho Siestának nevezték el, és ez szolgált a Studio Quaintance vállalkozás főhadiszállásaként. Az idealizált nyugati vályogház rövid időn belül a művész megszállottságának, valamint a klasszikus férfi fizikumnak forgalmas központjává vált. Quaintance megtanította Garciának, hogyan kell művészi férfiaktokat filmre venni, ezzel egy időben pedig elkezdte festeni a nagy méretű olajfestmény-sorozatát, amelyen robusztus cowboyok, izmos indiánok és a klasszikus ókor férfialakjai szerepelnek.
Kihasználva a második világháború utáni Amerikában fellángoló queer-tudatosságot, a páros forgalmazni kezdte a majdnem teljesen meztelen férfiakról készült fekete-fehér fotókat és a festmények színes nyomatát.
A postai úton értékesített művek nem mutattak meg mindent a modellekből, de a lényeg így is láthatóvá vált a kérdéses pontokon elhelyezett átlátszó függönyökön és a szűk Levi’seken keresztül. Utóbbiak ráadásul Quaintance művészetének köszönhetően egyre nagyobb népszerűségre tettek szert.
A művek távolról sem pornográfok, még a XXI. századi mércével mérve is inkább romantikusak,
mégis, ellentmondásos tartalmuk és üzenetük megakadályozta, hogy Quaintance-t befogadja a mainstream művészeti világ. Egyetlen galériás kiállítására akkor került sor, amikor az 1950-es évek végén egy barátja kölcsönadta Quaintance egyik festményét egy kortárs amerikai művészek munkáit bemutató kiállításra.
A XX. század közepének elszigetelt világában egyre nőtt az érdeklődés Quaintance művészete iránt: 1954-ben fotói és grafikái megjelentek a Der Kreis című svájci magazinban, ami a világ egyik első nyíltan melegeknek szóló kiadványa volt.
Időközben a Rancho Siesta háztartása tovább bővült: Quaintance mexikói szeretője, Garcia, valamint Tom Syphers, egy magas, szőke utah-i férfi is velük élt. Igyekeztek lépést tartani a fotó- és nyomdaipar fejlődésével, Quaintance éjjelente dolgozott, amfetaminokat szedett, hogy be tudja fejezni a magazinok megbízásait, és teljesíthesse a postai megrendeléseket. 1957 novemberében, mindössze 55 éves korában szívrohamot kapott, és meghalt.
A korszak miatt, amelyben élt, Quaintance munkái kerülték a teljes meztelenséget, amit akkoriban törvényesen csak magánmegrendelésre készült alkotásokon lehetett ábrázolni.
A közönségnek azonban nem kellett sokat várnia a nagyobb fokú szabadságra, pár évvel később egy Tom of Finland néven ismertté vált finn képzőművész rajzaival áttörte a teljes férfi meztelenség elé állított akadályokat, egészen új színteret adva ezzel a művészeti világnak.
Mózes Zsófi
