Mint minden gyerek, én is kíváncsian fordultam a testem felé

Igyekeztem felfedezni, melyik testrész mire való, és hamar rájöttem, hogy a lányoknak nunijuk, a fiúknak pedig kukijuk van. Emlékszem, hogy konkrét kérdések is felvetődtek bennem ezekkel kapcsolatban, így anyukám elővette az anatómia atlaszát, leültetett maga mellé, és elmagyarázta, hogyan működik a női test, hogyan néz ki a férfiak nemi szerve, és miként fogan meg a baba. Számomra ez teljesen természetes volt, nem éreztem kínosnak, a későbbiekben is bármiféle kérdés felmerült bennem ezzel a témakörrel kapcsolatban – tudtam –, hogy otthon segítséget kérhetek.

Az iskolában szembesültem azzal, hogy ez a téma nem mindenki számára ilyen könnyen kezelhető, sokan csak nevetgéltek, ha a szex került szóba, de volt, aki annyira elszégyellte magát, hogy kivonult a helyzetből. Ezen az az oktatóvideó sem segített, amit körülbelül 13 éves korunkban a fizikateremben vetítettek le nekünk, és ami gyakorlatilag a szexet mint veszélyforrást jelenítette meg. 

Hogyan beszéljen a pedagógus a szexről?

Mára jelentősen javultak ezen a téren a fiatalok lehetőségei. Magyarországon is számos szervezet foglalkozik az intézményi szexuális felvilágosítással, azonban még mindig kézzelfogható az a paradoxon, hogy a szülő az intézménytől, a tanárok pedig a családoktól várják el, hogy beszéljenek a gyerekeknek a szexről.

Intézményi kereteken belül a szexuális nevelés akár már óvodáskorban is elkezdődhetne, azonban ez élénk vitákat generál a legtöbb országban. Svédország számomra az egyik olyan pozitív példa, ahol már az óvodai oktatás részeként is fontos feladatnak tartják a szexuális nevelést, a saját és mások testének tiszteletét, a testünkről való saját rendelkezés jogát és a szexualitás pozitív megközelítését hangsúlyozzák. Ezzel szemben Magyarországon még a szexualitás szó sem része az Óvodai nevelés országos alapprogramjának. 

Az iskolában a családi életre nevelés kerettantervének része a szexuális nevelés, de a szakemberek egyöntetű véleménye alapján jelen formájában ez csak felületes ismeretanyagot nyújt gyermekeinknek.

Sok osztályfőnök nem is szívesen vállalja, hogy a szexualitásról beszéljen a diákjainak, így többnyire a védőnő vagy a biológiatanár látja el ezt a feladatot.

Szerencsés eset, amikor egy külsős szakembert kérnek fel, aki kellőképpen tapasztalt ebben a témakörben, nem érintik őt kényelmetlenül a szexualitással kapcsolatos kérdések, és a gyerekek is komfortosabban kérdezhetnek tőle. Kutatások sora támasztja alá, hogy hiányosak a fiatalok ismeretei, ami valószínűsíti, hogy a gyakorlatban nem, vagy nem megfelelően valósul meg a szexuális nevelésük. Ez sokszor kimerül az anatómiai részletek felvázolásában, a védekezési módszerek és a nemi úton terjedő betegségek ismertetésében.

Az egészséges szexualitás azonban ennél sokkal összetettebb. A szexuális nevelés célja, hogy biztosítsa a tudást azokról a változásokról, amik a testi éréssel kezdődnek, majd a nemi vágyak megjelenésével és a szexuális identitás kialakulásával folytatódnak. A szexedukáció megmagyarázza és tisztázza a szexualitással kapcsolatos érzéseket, értékeket, viselkedéseket és készségeket is fejleszt, megerősít.  

 

A pedagógusok gyakran úgy vélik, ez inkább a szülők feladata, amiben van is némi igazság, hiszen gyermekünk szexuális nevelésnek a születéstől fogva meg kellene kezdődnie. Ez a folyamat a felnőtté válás rögös és hosszú útján végigkíséri az egyént és ezen az úton stabil orientációs pontokká a szülőknek kellene válniuk.

Az ideális az lenne, ha ezt az otthon megszerezhető tudást ki tudná egészíteni az intézményi oktatás, illetve, ahol valamilyen okból kifolyólag fizikailag vagy érzelmileg nem elérhető a szülő, ott pótolni.

Mégiscsak a szülőké a feladat?

Természetesen ez fordítva is igaz, amennyiben egy lelkiismeretes pedagógus igyekszik a lehető legkörültekintőbben – az adott életkori csoport igényeinek megfelelve – szexuális edukációs foglalkozást nyújtani, akkor is életbevágóan fontos, hogy otthon is megfelelően álljanak a témához, hiszen a gyermek elsődleges szocializációs közege a szűk család. Innen veszi át a mintákat, melyek aztán az egész életét befolyásolhatják.

A kortársai egy idő után fontosabbak lesznek a gyermekünk számára, akár mintakövetés szempontjából is, de a kiindulási alap mindig a családi minta. Például ahhoz, hogy egészséges testképe legyen a gyerekünknek, először saját testképünkkel kell foglalkoznunk. Illetve ahhoz, hogy felnőttként egészséges intim kapcsolatot tudjon kialakítani érdemes megtapasztalnia, hogyan működik egy ilyen kapcsolat, vagyis látnia kell, hogyan érintik, csókolják meg egymást a szülei. Természetesen az sem jó, ha a gyerek kellemetlenül érzi magát, mert a szülők túl nagy betekintést engednek az intim életükbe.

Szülőként nehezen találjuk a szavakat

 A pácienseim nagy része arról számol be, hogy a családban mindig is tabu volt a szex, de az is viszonylag ritka, hogy valaki látta a szüleit intimebb helyzetben, gondolok itt most egy ölelésre vagy egy hitvesi csókra. A szülők pedig gyakran nem tudják, hol kezdjék, mikor, mivel, milyen szavakat volna érdemes használni, működik-e még ebben az információgazdag világban a gólyamese, vagy felesleges bármivel is bajlódni, hiszen úgyis ott az internet, onnan tud majd tájékozódni, ha kíváncsi. Mondanom sem kell, hogy a felsoroltak mind-mind a szülők szorongásairól szólnak, arról, hogy saját maguk sem tudnak beszélni a szexről, mert nekik sem beszélt róla senki. Ehhez a patthelyzethez vezethet a szülők önismereti hiánya, vagy akár a gyermekükkel kialakított felületes kapcsolatunk, melybe ilyen „komoly” témák nem férnek bele.

Az egészséges szexualitásra nevelés már azzal kezdődik, hogy a baba szoros testi kontaktusban van a szüleivel, így tanulja meg az érintéseket, az intim közelséget, látja, érzékeli maga körül a felnőttek világát, a szülei kapcsolatát, mely a kötődési minták kialakításában és az intimitás kezelésében is elsődleges.

Könyvek, amik segíthetik a témáról való beszélgetéseket

A kezdetektől:

Mi micsoda kistesó

Könyvmolyképző Kiadó egyik ideillő könyve: Szex kezdőknek

Hoppál Bori: Az én testem című könyve

Marie-Claude Monchaux: A sehány éves kislány (4 éves kortól)

Kukucskálj be a fülek mögé! Hogy születik a kisbaba? (4 éves kortól)

Doris Rübel: Honnan jön a kisbaba? (óvodáskor)

Judy Hindley: Így működik a tested

Höjer, Dan;Kvarnström, Gunilla: Kis fütyikönyv, Kis puncikönyv

James Dawson: Fiú vagyok

Kisiskoláskorban:

Grethe Fagerström–Gunilla Hansson: Peti, Ida és Picuri (0–14)

José R. Díaz Morfa–Caterina Marassi Candia–Pilar Migallón Lopezosa–Mercedes Palop Botella: Első könyvem a nemiségről – A legkényesebb kérdések és válaszaik

Hana Doskocilova–Zdeněk Miler: A vakond és a nyuszimama

Anna Herzog: Anya ​hasában

Kiskamaszkorban:

Melisa Holmes–Trish Hutchison: Csajológia – A tested, a fiúk és a szex – Egy őszinte könyv tinilányoknak (11+)

José R. Díaz Morfa: Az első könyvem a szexualitásról (9–12 éveseknek)

Tordjman-Cohen–Verdoux-Müller: A férfi és a nő – sorozat, első kötete (a 7–9 éves korosztály számára)

Howard B. Schiffer: Hogyan ​szeress? – A szexualitásról fiúknak és lányoknak (tiniknek)

Michael J. Basso: A szexualitás rejtélyes világa – Kalauz tinédzsereknek

Antje Helms: Az enyém is megnő?

Hoppál Bori: Az én testem – Tinilányok kérdései, Hoppál Bori válaszai


De hol is kezdjük? 

Ennél még korábban kellene elkezdenünk, vagyis a saját szexuális önismeretünknél, például azzal, hogy tisztázzuk, milyen a viszonyunk a saját testünkhöz, a szexualitáshoz. Érdemes ezeken a kérdéseken, egyedül vagy a partnerünkkel végigmennünk, az ilyen típusú beszélgetések mélyíthetik párkapcsolatunkat. Egy-két témakör a teljesség igénye nélkül, amit átgondolhatunk akár közösen is: 

– hogyan fedeztem fel a saját testem? 

– ki és milyen helyzetben beszélt nekem először a szexualitásról? 

– milyen kérdések foglalkoztattak ezzel kapcsolatban?

– miben voltam bizonytalan és kitől, honnan kaptam ezekre választ? 

– milyen emlékeim vannak az első szexjelenetről?

– milyen érzéseim voltak, kivel tudtam erről beszélni? 

– milyen volt az iskolai felvilágosítás (ha volt)?

– a családban hogyan álltak hozzá a szüleim ezekhez a kérdésekhez? 

Mindezek alapján érdemes leszűrni a pozitív és negatív tapasztalatokat, tehát mi az, amit tovább lehet vinni és hasonlóképpen csinálni, és mi az, amit mindenképpen kerülni kellene. Ez már jó alapot teremt arra, hogyan induljunk el gyermekeinkkel a témában. 

Képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Georgijevic

A következő lépés, amikor már a pici megérkezik a családba: egy szoros bizalmi kapcsolat kialakítása gyermekünkkel, mely azzal kezdődik, hogy válaszkészen reagálunk az igényeire. Kezdetben ezek fizikai szükségletek, de ahogy nő, már kérdések formájában is megjelennek. Olyan információkkal látjuk el, melyek nem félrevezetőek (például gólyamese és társai), hanem egyszerűen az életkorának megfelelően segítik a biztonságát és fejlődését. Már ebben a korai szakaszban is fontos, hogy mérsékeljük azokat a káros hatásokat, melyek a környezetből érhetik (nem neki való film, idősebb gyerekektől hallott ismeretek stb.).

Minden szülőnek egyéni felelőssége, hogy a gyermeke életkorának és érettségének megfelelően kommunikáljon a testében történő változásokról, érzelmi életének változásairól, a társaival kapcsolatos dilemmákról.

Bár a mindennapi életünk szerves része a szex, számtalan platformról ömlenek felénk a szexuális tartalmak, utalások, melyektől nem, vagy csak ritkán pirulunk el, azonban, ha a gyerek kérdez valami pikánsat, gyakran zavarba jövünk… de miért? Ez is valószínűleg az önismeret hiányára, illetve a szex, a családban betöltött tabuhelyére mutat rá. Mivel ez valami tiltott, titkos dolog volt gyermekkorunkban, a saját gyerekünk szabadszájúsága, őszintesége meglephet bennünket, ezért is érdemes erre készülni, mert mint minden, ez is fejleszthető, tanulható.

Az egészséges szexuális nevelés kulcsa

A szexuális nevelésben elsődleges, hogy egyenlő partnerként tekintsünk gyermekünkre, vagyis érdemes a már meglévő ismereteire, gondolataira, érdeklődési köreire hangsúlyt helyeznünk, és ezen keresztül elindítani a beszélgetést. Nem az a fontos, hogy mindenre legyen egy kész válaszunk, sokkal többet ér, ha együtt gondolkodunk vele, ezzel erősítjük benne azt is, hogy kompetens személyként tekintünk rá. Gyakran tapasztalom azt is, hogy már érzi a szülő a nyomást, hogy ideje lenne valamit mondani a gyermekének, de valójában fogalma sincs róla, mit mondjon. Éppen ezért érdemes már egészen pici kortól arra szocializálni, hogy bármikor beszélgethetünk az őt érdeklő témákról, így válik tulajdonképpen a szexuális nevelés egy folyamattá, az életünk természetes részévé, amely verbális (például beszélgetés, konkrét információátadás) és nonverbális (érintések, érzések, interakciók, viselkedéses minták) úton is zajlik. 

A gyerekek előbb vagy utóbb feltesznek kérdéseket a szexszel kapcsolatban, hiszen foglalkoztatja őket. Addig örüljünk, amíg nekünk teszi fel a kérdéseit, mert ez azt jelenti, hogy elég biztonságban érzi magát ahhoz, hogy kérdezzen.

Ha nem kérdez, akkor is biztosak lehetünk abban, hogy érdekli a téma, de abban az esetben máshonnan tájékozódik, ami viszont veszélyeket is rejthet.

Akkor is másutt fogja keresni a magyarázatot, ha nem elégítjük ki a kíváncsiságát, vagy az általunk mesélt történet számára nem kerek. Ezért is érdemes törekednünk arra, hogy a lehető legalaposabban körbejárjuk az aktuális kérdéskört. Érdemes azt is megtudnunk, miért foglalkoztatja az adott téma, mert gyakran ez a mögöttes tartalom a lényeg, nem pedig a konkrét szexre vonatkozó kérdés-válasz.

A testünk feletti önrendelkezés elsajátításának szabályai

Mindenfajta kommunikáció onnan indul, hogy megtanuljuk a szavak jelentését, nevén nevezzük a dolgokat. Éppen így kellene történnie ez a nemi szervekkel is, azonban sajnos sokszor kimarad a testrészek tanulásánál a férfi és a női nemi szerv. A határok, a saját test felett való rendelkezést is el kell kezdeni megtanítani. Egy-két nagyon egyszerű szabály, ami igen hatékonyan segíthet ebben: 

Bugyiszabály: azon testrészekhez, melyet fehérnemű fed, nem nyúlhat senki gyermekünk engedélye nélkül. Ezzel segítjük őt abban, hogy az esetleges visszaéléseket elkerülhesse vagy felismerje. 

Nemet mondás megtanítása: ebben is érdemes mintát mutatnunk, tehát tartsunk ki amellett, hogy ha nemet mondunk, abból nem lehet igen. 

A titkok megkülönböztetésével is segíthetjük abban, hogy felismerje, ha valaki bántani akarja: a jó titok, ami rövid időre szól, és ha kiderül, akkor valaki örül neki, a rossz titok, ami rossz érzéseket okoz. Ezeket mindig el kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben a gyerek megbízik.

A szülők feladat az is, hogy a gyerekük megtarthassa az intim távolságot másoktól, azaz nem szabad arra köteleznünk például, hogy pusziljon meg valakit.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

A legnagyobb mumusok

Sok szülő számára az első – és talán legnagyobb – kihívás a gyerekkori maszturbáció, hiszen ebben a helyzetben egyértelműen szexuális lényként látjuk a gyermekünket, aki még éppen csak elkezdett járni. Nem kell megijedni ettől, ez teljesen természetes jelenség! A kisgyermek számára ez örömteli tevékenység, kellemes érzés, ami gyakran feszültségoldásként szolgál.

Büntetni, megszidni, tiltani ezt nem szabad, mert ez a szexuális fejlődésben okozhat károkat, és nagyon komoly gátlásokat alakíthat ki. Ha számunkra zavaróvá válik ez a tevékenység, akkor érdemes neki kereteket szabni, hogyan, milyen helyzetben végezheti, illetve milyen módon érdemes ebben a helyzetben is figyelni a higiéniára. 

Az önkielégítés sokaknak bűntudatot okoz, ezek elsősorban a nem megfelelő szülői reakciók miatt alakulhatnak ki, pedig ez a testünk megismerésének egy nagyon fontos és produktív tevékenysége.

Ha ezt megfelelő keretek között végezzük (felnőttként is), az a párkapcsolati és szexuális életünkben is nagyon hasznos lehet, hiszen aki ismeri a saját testének reakcióit, könnyebben meg is fogja ezt tudni mutatni a másiknak.

Fontos a betegségekről, a védekezési módszerekről is kellő információt adni a gyerekek számára, de nagyon ügyeljünk arra, hogy a szexet ne mint veszélyforrást állítsuk be, mert ez nem segíti az egészséges szexuális élet kialakulását. A szex örömteli oldalát mint kölcsönös örömszerzési lehetőséget is fontos lenne jobban hangsúlyoznunk, kiemelni azt is, hogy milyen módokon lehet még örömet okozni egymásnak, annak érdekében, hogy az intim örömszerzés ne csak a behatolásra fókuszálódjon.

Egy másik nagyon aktuális kérdéskör: a pornó. Ezt sem érdemes tiltani, ellenkezőleg, megfelelő, nyitott légkört teremtve meg kellene beszélni a gyermekünkkel az ezzel kapcsolatos kérdéseit, esetlegesen félelmeit, elkerülve ezzel, hogy ezeken a tartalmakon keresztül irreális képet alakítson ki a szexualitásról.

Összességében elmondható, hogy azok a gyerekek, akik érzelmileg biztonságos és elfogadó családi légkörben nőnek fel, akik ismereteit az intézményi keretek között is megfelelően támogatják a szakemberek, sokkal kisebb eséllyel lesznek szexuális bűncselekmény áldozatai, vagy kerülnek olyan helyzetbe, mely az egész életükre negatív kihatással lesz (abortusz, nemi úton terjedő betegség). Mindemellett pedig a bizalomteli légkör, az együtt töltött minőségi idő, a mély és őszinte beszélgetések, egy olyan pozitív alapot teremtenek, mely az egyén személyiségfejlődését pozitív irányba tereli.

Gaál-Soproni Anita

Gaál-Soproni Anitához és kollégáihoz a Netterápia oldalán fordulhattok segítségért és tanácsadásért.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Camille Tokerud