Iskolai öltözködés: kell-e korlátozni a kamaszokat? És ha igen, mi lehet erre megfelelő indok?
„A fiúkat tanítsák meg koncentrálni, és ne az én öltözködésemet korlátozzák!” Ezzel a mondattal reagált a lányom, miután közölték vele: a meghatározottnál többet mutató ruházat, konkrétan a pólóból kikandikáló váll szabályellenes, mert elvonja a fiúk figyelmét a tanulásról. Az igen harcias és a korlátokat folyamatosan feszegető tizenegy éves kiskamasz egy ujjatlan póló révén találkozott ezzel az indoklással (miközben a fiúkra kevésbé szigorú szabályok vonatkoznak). Külföldön élünk, a lányom egy nemzetközi iskolába jár, de a dresszkód kérdése világszerte számos országban ellentmondásos, és igen gyakran lányokat, illetve a kisebbségi csoportok tagjait érinti hátrányosan. Vajon egyéni szabadságot sértő, a kreativitást visszanyesegető gyakorlatról van szó, vagy a dresszkód inkább egyenlőséget teremt a diákok között, és csökkenti a bullyingot? Trembácz Éva Zsuzsanna írása.
–
A gyerekek zsigeri igazságérzete
A történetünk megértéséhez elengedhetetlen, hogy beszéljek kicsit a lányom hőérzékeléséről. Általában úgy öltözködik, mintha tizenöt fokkal melegebb lenne; mínusz tíz fokban sem bírja elviselni magán a sapkát, ahogy a babakocsiban is mindig lerúgta magáról a takarót. Magyarországon sorozatosan megállítottak, hogy közöljék velünk, felelőtlen anya vagyok, amiért nem öltöztetem fel a gyereket „rendesen”. A nálunk decemberben tomboló, napsütéses tizennyolc fokban egész egyszerűen ujjatlan pólóban érzi jól magát.
Bár lassan kezd bekúszni kiskamasz éveibe a „hogy nézek ki?” kérdés, számára jelenleg elsődleges szempont a kényelem. Így indult el egy nap a pulcsija alatt ujjatlan pólóban, amelyről a pulcsi időközben a táskájában kötött ki.
Szabályt szegő viseletéért ekkor kapta azt a magyarázatot, hogy a fedetlen vállak elvonhatják a fiúk figyelmét a tanulásról.
Zsigeri reakciója a felháborodás volt: miért az ő öltözködését korlátozzák, és miért nem a fiúkat tanítják meg arra, hogy óra alatt koncentráljanak? Gyermeki igazságérzetében megbújt a zsigeri ellenérzés a „miért ment oda?” és „miért vett fel miniszoknyát?” típusú áldozathibáztatás elutasítása.
Az egyenruhának is vannak előnyei
Fontosnak tartom az egyértelmű, fair szabályokat az iskolában. Köztük azokat is, amelyek akár az öltözködésnek is bizonyos kereteket szabnak. Szülőként egyértelműen az angolszász világban gyakori egyenruha híve vagyok; nemcsak a családok közötti anyagi különbségek nem szembeötlők így, de a bullying lehetősége is csökkenthető. Ráadásul valljuk be, egyszerűbb a gyerekre ráadni reggelente viták nélkül egy egyenruhát, mint az öltözködés körüli csatározással küzdeni.
Amikor annyi idős voltam, mint a lányom, a szabálykövető énem legbátrabb lázadását a kék iskolaköpeny kigombolása jelentette;
élmény volt végigsuhanni a folyosón úgy, hogy a köpeny leng mögöttem, miközben a vagánynak gondolt ruhámat is látja mindenki.
Ráadásul a ’80-as évek poroszos iskolai rendszerében nem is igazán volt lehetőségünk és merszünk verbálisan is lázadni a rendszer ellen. Látom, hogy a lányom korosztályán sokkal kevésbé lehet logikus érvelés nélkül lenyomni szabályokat, és sokkal nagyobb az igényük a szabályok mögötti indokok megértésére, akár megkérdőjelezésükre is – mellesleg nagyon helyesen.
Az öltözködés identitáskérdés is
Ráadásul egy kiskamasz nemcsak a határokat szereti tologatni, de az önkifejezés, az önkeresés és a hovatartozás egyik fontos formája számára az öltözködés. A Parents magazin 22 éves egyetemista szerzője viszonylag friss élményei alapján áll ki amellett, hogy a tinédzserek kapjanak szabad kezet az öltözködésben. Nemcsak a saját stílusukat keresik ebben a korban, de az identitásuk meghatározásában is fontos szerepet kap a ruhákkal, a stílussal való kísérletezés, az öltözet megválogatása.
Azt is érdemes látni, hogy a médiából és az utcán is dől rájuk a kivillanó has és félig eltakart váll képe, ahogy a boltok polcairól is ilyen típusú ruhák kacsintanak vissza rájuk – pontosan az, ami számukra tiltólistára került számos ország iskolájában a világon.
A hőérzet tényleg sokat számít
A szabályok fontosságáról alkotott véleményemmel nem vagyok egyedül: a Today magazin tizenhétezer fős felmérésében a megkérdezettek 78 százaléka helyesli az iskolai dresszkódot, míg alig harmada adna teljes szabadságot e téren.
Kétharmaduk szerint a fegyelmet erősíti a szabályozott ruhaviselet, míg egyharmaduk ágál ellene; szerintük a keretek közé szabott öltözet a gyerekek kreativitását és szabadságát gátolja.
Ebben a felmérésben az amerikai munkahelyi dresszkódra is a megkérdezettek többsége rábólintott, mégis a legtöbben idegenkednek tőle – ráadásul ugyanazért. S vajon mire panaszkodtak a legtöbben a dresszkóddal kapcsolatban?
Természetesen a hőmérsékletre, amelyről tudományosan bizonyított, hogy a ’60-as évek férfiak uralta munkakörülményeihez igazították, így az időközben a munkaerőpiacra került nők száma igaz, hogy felduzzadt a szinte fele-fele arányhoz, de a hatvan évvel ezelőtt rögzült szokások miatt látni ma pulóverekbe és takarókba bugyolált nőket az irodai légkondi alatt.
Következetlenség és kettős mérce
A tanároknak szóló Teach State Savers oldal részletesen listázza az iskolai dresszkód előnyeit és hátrányait. Egyértelműen mellette szól az, hogy a szabályozott iskolai öltözet hozzájárulhat a professzionális, produktív, tanulásra fókuszáló környezetet megteremtéséhez, határozottan csökkenti a kortársi nyomást, nem vonja el a figyelmet a tanulásról (nem csak a fiúkét!), és a közösséghez való tartozás érzését erősítheti.
A legtöbb kritika azonban azért éri az öltözködésre vonatkozó szabályokat, mert azok megnyirbálják az önkifejezést és a kreativitást, erősítik a nemi sztereotípiákat, figyelmen kívül hagynak kulturális szokásokat, és kirekesztők az LMBTQ-gyerekekkel szemben.
Az egyes testrészeket, vállat, hasat takaró öltözet szorgalmazása pedig olyan attitűdöt alakít ki a női testtel kapcsolatban, amely azt sugallja, hogy a lányok felelősek a fiúk viselkedéséért.
Az Education Week szerint a korlátozások jelentős része a lányokra vonatkozik, a fiúk öltözetét sokkal kevésbé szabályozzák. Ugyanilyen okból pattant ki országra szóló felháborodás Franciaországban 2020-ban egy megfelelő iskolai öltözetet promotáló plakát kapcsán, amelyen miniszoknyát és kivillanó hast húztak át nagy piros kereszttel. A fiúk öltözetéről semmilyen információ nem szólt, így tinilányok országszerte miniszoknyás-haspólós öltözetben pózoltak a közösségi médiában #Lundi14Septembre hashtaggel, és így tiltakoztak a megkülönböztetés miatt.
Az iskolai öltözet fair szabályozásával önmagában semmi baj; a szabály magyarázatával – hogy a fiúk nem tudnak koncentrálni tőle – viszont annál inkább, hiszen ez az áldozathibáztatás apró csíráját ülteti el a lányokban, főként, ha a szabályok a fiúkra szórványosan vonatkoznak. Mindez azt sugallja, hogy a lányok felelősek azért, amit kiváltanak, ráadásul azt is, hogy a fiúk önkontrollra alkalmatlanok lennének. Azt gondolom, hogy az iskolai szabályt be kell tartani. De ez olyan alapokra épüljön, hogy a magyarázatokkal ne a lányokban keltsünk bűntudatot az öltözködésük miatt.
Trembácz Éva Zsuzsanna írásait Insta-oldalán és honlapján is olvashatod.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ SolStock
