Tim Lomas londoni kutató egy különleges projektbe kezdett: szeretné megtalálni a pozitív érzelmek széles palettájának azon különleges színeit, melyekre nem is minden nyelven van szavunk. Komplexebb dolgokat kutatott tehát, mint a boldogság, az öröm vagy a jókedv... azzal a nem titkolt reménnyel, hogy ezeket beépítve a szókincsünkbe szépen lassan képesek leszünk meg is élni őket. Hiszen, ha ki tudjuk fejezni az érzéseinket, akkor az az önismeretünket is sokkal jobban elmélyítheti, az eredmény pedig garantált mámor és kéj!

Valószínűleg ezek azok a szavak, amelyek álmatlan éjszakákat okozhatnak még egy dörzsölt, sokat látott fordítónak is, hiszen a legtöbb esetben nincs rá magyar megfelelő, legfeljebb csak barokkos körmondatokban lehet őket megjeleníteni. Én azért igyekeztem plasztikussá tenni őket a könnyebb érthetőség kedvéért...

Íme, néhány gyöngyszem Lomas gyűjteményéből:

Desbundar (portugál): Amikor szórakozás közben elveszíted a gátlásaidat. (Fogalmam sincs, miről beszélnek, én eddig mindig fapofával, kulturáltan szórakoztam. De ha valaha kombináltad már a korsó söröket feles Unikumokkal, akkor az eredmény valami hasonló lehet. Gondolom. Khm... állítólag.)

Tarab (arab): Ha extatikus állapotba kerülsz vagy totál elvarázsolódsz zenehallgatás közben. (Headbangeltél már Mozartra? – Na, barátom, erről van szó!)

Shinrin-yoku (japán): az a fajta kikapcsolódás, amit abból nyersz, amikor egy erdő közepén fürdőzhetsz. Szó szerint... vagy átvitt értelemben.

Shinrin-yoku
Shinrin-yoku - ahogy én képzelem...

Gigil (filippínó): Amikor annyira imádsz valakit, hogy nem bírsz ellenállni a vágynak, hogy jól megcsipkedd. (Nálunk ezt leginkább idős rokon nénik művelik kisbabák dundi orcájával.)

Yuan bei (kínai): A tökéletes befejezettség érzése. (Amit remélem, legkésőbb ennek a cikknek a készre pattintásakor fogok érezni majd.)

Iktsuarpok (inuit/eszkimó): Az izgatott várakozás érzése, amikor számítasz valakire, miközben folyton kiszaladgálsz, hogy lecsekkold, megérkezett-e már végre. (Szerintem rugalmasan alkalmazható arra a jelenségre is, amikor várod, hogy végre felhívjon a pasi, és folyamatosan a telefonodat nézegeted, nem romlott-e el véletlenül épp most.)

Natsukashii (japán): Nosztalgikus vágyódás a múlt iránt, amiben keveredik egymással a boldog érzés, amiért megtörtént, és egy csipetnyi szomorúság, amiért már elmúlt.

Wabi-sabi (japán): A sötét, pusztító fenségesség érzése, amit a szépség tökéletlensége és mulandósága felett él át az ember. (Tehát amikor reggelente a tükörbe nézel, és konstatálod az egyre gyorsabban pergő idő pusztító nyomait az ábrázatodon, akkor felkiálthatsz, hogy „Drágám, épp wabi-sabim van!”

Sukha (szanszkrit): A körülményeinktől függetlenül létező valódi boldogság.

Totoro
Totoro és a Sukha

Dadirri (ausztrál benszülött): A tiszteletteljes és értő hallgatás mélyen spirituális cselekedete. (Azt hiszem, ez az, amire titkon minden tanár vágyik a diákjai részéről.)

Ennyi izgalmasan összetett érzelem után már biztos majd szétvet a kíváncsiság, vajon melyik lehetett az a magyar szó, ami felkerült Tim Lomas listájára, ugye? Nos: (dobpergést kérek)...

A pihent agyú volt az! Éljen-éljen! Ám ha úgy véled, ennél sokkal gazdagabb a mi nyelvünk, illetve te is szeretnél hozzájárulni Lomas munkájához a pozitív érzéseket leíró különleges szavainkkal, esetleg szívesen olvasgatnál még tovább a témában, akkor ITT megteheted. 

Ha viszont a WMN-en olvasgatnál inkább még több érdekes szót a nagyvilágból, akkor IDE kattints, de izibe! 

Fiala Borcsa

Kép: ITTITT, ITT