„Minden szakma értékes, ha a megfelelő ember dolgozik benne” – Mikor és hogyan válunk alkalmassá a pályaválasztásra?

–

Míg évtizedekkel ezelőtt a középiskolai felvételit megelőző időszakban kezdődött a valódi izgalom a családban, ma már az általános iskola kiválasztása is sokaknak komoly stratégiai kérdést jelent. A szülői oldalról érkező iskolastressznek persze számos oka lehet: kezdve a saját rossz élményekkel, a túlféltéssel, az új élethelyzet adta szorongással.

Sándor Évapedagógiai szakpszichológus mégis úgy véli, van egy általános jelenség, amely mozgatja a mai szülőket, amikor már az óvoda éveiben az iskolaválasztás kérdésein töprengenek: „Összetett társadalmi folyamatok állnak emögött. A szülők természetes törekvése, hogy biztosítsák a gyerekeiknek a biztonságos, szép jövőt. Azt szeretnék, ha az utódok velük azonos vagy jobb társadalmi helyzetbe kerülnének. Ám Magyarországon a különböző rétegek közötti mobilitás erősen szűkül (Gyurkó Szilvia erről szóló írását ITT olvashatjátok – a szerk.), ráadásul a világban zajló események (járvány, háborúk, gazdasági válságok, klímaválság) fokozódó bizonytalanságot jelentenek.

A szülők egyre jobban aggódnak a gyerekeik jövője miatt, ezért mind korábban szeretnének mindent megtenni érte” – kezdi a szakember.

Ahogy Sándor Éva fogalmaz, nem szabad elfelejtenünk: a magyar társadalomnak csak a kisebbik része engedheti meg magának a korai időszaktól a fizetett foglalkozásokat. Az a réteg, amely viszont megteheti, nyilvánvalóan fokozott figyelmet fordít minden lehetséges tényezőre.

„Mindebből azonban az következik, hogy nem a gyerek aktuális szükségletei mentén hozzák a döntéseket, hanem az elképzelt, jövőbeli szükségleteket veszik figyelembe. Szüksége van-e egy kétévesnek angolfoglalkozásra? Nem, az angol ahhoz szükséges, hogy jól kereső állása legyen felnőttként. A szülők ezekkel igyekeznek csökkenteni a saját szorongásukat. És lássuk be, a félelmeik nem alaptalanok, nincs sok fogódzó a világban, ami biztonságot és megnyugtatást nyújthatna nekik” – hangsúlyozza a szakember.

Mi leszel, ha nagy leszel?

A 12–14 éves kor egy újabb fordulópontot jelent abból a szempontból, hogy a gyerekek ismét halomra kezdik kapni a „mi leszel, ha nagy leszel?” típusú kérdéseket. Persze akad, aki már egészen kicsiként megfogalmazza a vágyait, ambícióit, és aztán ezt végig is viszi, sőt mi több, boldog lesz a hivatásában. Azonban kár lenne tagadni, hogy ez a ritkább eset. Sándor Éva pszichológusi munkája során úgy tapasztalja, a középiskola előtti döntési időszakban is inkább a szülő szorongása a mérvadó.

Ha az anya és az apa azt élik meg, hogy a gyerek sorsa múlik a kiszemelt iskolába való sikeres felvételin, akkor a kiskamasz is hatalmasnak látja a tétet. Ez persze nem mindig tudatos vagy kimondott feszültség.

A szülő ezért úgy képes első lépésben segíteni, ha önvizsgálatot gyakorol. Gondoljuk át a saját tanulmányi utunkat, hallgassuk meg a párunkét, a barátainkét, minél több személyét. Ha látjuk, hogy nemcsak egyetlen módon lehet eljutni a célhoz, és sokszor a legnagyobb kanyarok hozzák a legtöbb hasznot, akkor könnyebb nem túlszorongani az életnek ezt az állomását.

„Tegyük fel magunkban a kérdést: a félelmeimre építem fel a gyerek jövőjét, vagy arra törekszem, hogy képes legyen kibontakoztatni magát, önazonos életet éljen, valamint megismerve a saját képességeit, stabil önbizalommal rendelkezzen, és kompetens személyként tekintsen önmagára?” – figyelmeztet a pszichológus.

A jövő sokszínű, de leginkább bizonytalan

Sándor Éva nagyon fontosnak tartja hangsúlyozni:

a mai szülőknek különösen rugalmasnak kell lenniük a pályaválasztás kérdésében. Talán még nem volt olyan nemzedék, ahol ennyire bizonytalan lett volna a jövő: hiszen a technológiai fejlődés olyan gyors, hogy még csak felmérni sem lehet, milyen szakmákra lesz szükség 20 év múlva, és melyek fognak teljesen eltűnni.

„Ha ehhez még hozzácsapjuk a klímaválságot, akkor gyakorlatilag sakk-matt helyzet alakul ki. Túl sok a kérdés. Például lesz-e egyáltalán digitális világ 20 év múlva? Nincs kapaszkodó, nincs segítség” – vázolja a valóságot a pszichológus.

Ahogy ő mondja, a hozzá forduló szülőkkel ezért sokat szokott arról beszélgetni, hogy rendben vannak a kacifántos útvonalak. Vannak gyerekek, akik a középiskola során annyira megcsömörlenek a tanulástól, hogy ellenállnak a továbbtanulás gondolatának is. Nincs azzal semmi gond, ha a fiatal dolgozik néhány évet, majd csak utána tanul tovább, de immár a saját motivációja vezeti, és nem a szülei elvárásai. Már csak azért is, mert a jövő kihívásaival majd neki kell megküzdenie.

„Azzal nem tudjuk őket segíteni, hogy egy biztos álláshoz juttatjuk őket, de azzal igen, ha megtanítjuk őket kritikusan gondolkodni, hibázni és tanulni ebből, illetve rugalmasan alkalmazkodni a kihívásokhoz. Segítsük megismerni az erősségeiket és kiaknázni azokat, hogy a digitális világ mellett az offline világban is boldoguljanak” – jelenti ki a pszichológus.

Mai sajátosság a közösségi média erős hatása is.

„A munkám során sok irreálisnak tűnő álmot hallgatok végig a serdülőktől, amiktől a szülők gyakran feszültté válnak. Hiszen az eddigi kemény munkájuk, amivel a gyerekük jövőjét igyekeztek bebiztosítani, veszélybe kerül. Érdemes azonban tudatosítani: a pályaválasztás egy folyamat. Ha a gyerek kitalálja, hogy influenszer, világhírű énekes/színész akar lenni, akkor is megéri támogatni őt ebben, hiszen saját motivációjából számos olyan készséget sajátíthat el, amely hasznos lesz számára: például kitartóan dolgozni egy célért. Aztán majd belátja, ha nem ez az útja, de az is lehet, hogy mi fogunk meglepődni, mert beteljesül a vágya” – fogalmaz a szakember.

A példákból épül az önismeret

Török Réka pályadöntési szaktanácsadó, munka- és pályadöntési szakpszichológus főként kamaszokkal, illetve fiatal felnőttekkel foglalkozik, és úgy véli: a legfőbb, hogy nem csupán azt kell látni, hol szeretnél lenni öt év múlva, hanem azt is, miképpen tervezel eljutni odáig.

„A 11–12 éves kor még valóban túl korai arra, hogy a pályaválasztásról beszéljünk, azonban 14 éves kor felett már fontos lehet kulcskérdéseken gondolkodni. Ezeknek nem szükséges konkrét szakmákról szólniuk: elég, ha az értékekről, készségekről, a munka iránti attitűdről árulkodnak. Sokszor találkozom felnőtt útkereső embereknél azzal a sóhajjal, hogy milyen jó lett volna ezeken előbb eltöprengeni” – mondja Réka.

A szakember szerint bár a mai kamaszgeneráció már sokat hall az önismeretről, és számtalan lehetősége nyílik a tájékozódásra, azért önmagában ez akkor is egy túl általános kifejezés. Ezért van szükség konkrét kérdésekre. 

„Fontosak a képességek, a tény, hogy mit kell gyakorolni, ha közelebb akar jutni valaki a választott területhez, vagy a szakmákat közelről megismerni. A legfőbb mégis az, hogy milyen a gyerekben a munkával kapcsolatban kialakult attitűd. Mit lát a környezetében? Miért dolgoznak a felnőttek, barátok, rokonok? Mit hall otthon, mi a családi elképzelés a munka lényegéről? Sokszor adom kamaszoknak azt a feladatot, hogy készítsenek miniinterjúkat a témában a környezetükben: az a tapasztalatom, hogy a számukra jó és rossz példákból egyaránt képesek tanulságokat levonni, és előrébb lépni azzal kapcsolatban, hogy ők mit akarnak” – magyarázza a pályadöntési szaktanácsadó.

A pályaválasztás nem csak a szakmáról szól

Török Réka és munkatársai azt tapasztalják, hogy a tinédzserek számára fennálló végtelen lehetőség nemcsak a szabadság, de az elveszettség érzését is felébreszti. Az Orientify karriertanácsadó cégben ezért olyan online pályadiagnosztikai eszközöket hoztak létre a rendelkezésre álló többszáz szakmából, amelyekben egy karrierprofilra illeszkedő szakmalistát ajánlanak. Ezeket a lehetőségeket, illetve a hozzájuk vezető utakat – az iskolaválasztástól kezdve a munkahelyi jellemzőkig – pedig az érintett diák vagy fiatal szakképzett pályatanácsadóval beszélheti át.

A felmérés számos tényezőt érint, azt pedig nagyon fontos tudatosítani, hogy a szeretett szakma, a jó munkahely nem csak az érdeklődési kör mentén alakul ki.

„Az egyik legfőbb összetevő például a munkamotiváció: mi a fontos számára egy munkahelyben? Hogy jó legyen a csapat? Hogy rugalmasan dolgozhasson bárhonnan, bármikor? Inkább éjjeli bagoly vagy pacsirtatípus? Ezek személyiségbeli különbségek, és legalább annyira az önazonos szakmai élet részei, mint az, hogy miben vagyunk tehetségesek, vagy mit tudunk teljes elhivatottsággal csinálni” – figyelmeztet a szakember.

A másik nagyon lényeges képesség, hogy a fiatal megtanuljon tervezni: ahogy Réka mondja, az erős célkitűzés jó alap, hiszen a hosszú úton akkor fogunk kitartani, ha tényleg mi akarjuk elérni a végét. Azonban legalább ennyire fontos a következő lépéseket megfogalmazni: a kisebb távok ugyanis kézzelfoghatóbbá teszik a messzi jövőt, és leveszik a vállunkról a nagy végső vágy olykor nyomasztóvá váló súlyát. 

Tartalom nélkül borítékolható a kiégés

A mai tinédzserek már sokkal színesebb életutakat láthatnak maguk előtt, mint szüleik generációi: az aktuális pályamodellek szerint ugyanis már három-öt évente tanulunk valami újat, kerülünk bele egy új munkahelyi szituációba, státuszba, és átlagosan öt-tíz alkalommal váltunk munkahelyet, sőt egy élet alatt akár többször teljes szakmát is.

A szakember úgy véli, hajlamosak vagyunk sztereotip módokon tekinteni a szakmákra, pedig egy területen belül ezerféle típusú munka létezik, éppen ezért tartja szerencsének, ha konkrét munkákat mutatunk a fiataloknak.

„Sok szülő ragaszkodik a diplomához vagy a családi szakmához, miközben a gyerek épp az ellenkezőjére vágyik. Minden szakma értékes, csak a megfelelő embernek kell dolgoznia benne” – hívja fel a figyelmet Török Réka.

Na és mi a helyzet azzal, amiről már fentebb szó esett: hogy sok fiatalnál az influeszerkedés mára mint szakmai cél fogalmazódik meg?

Réka úgy véli: fontos felhívni a kamaszok figyelmét arra, hogy éppen fordítva szemléli a világot, aki ezzel a tézissel indul neki az útkeresésnek.

„Rá kell mutatni, hogy azok az influenszerek, youtuberek, akik hosszú távon sikeresek, nem a pénzért kezdtek bele valamibe, hanem a szenvedély és a tenni akarás mozgatta őket, aminek aztán ez lett a vége. Tehát ha a hírnév szempont is a fiatal számára, akkor gondolkodjon el azon, milyen belefektetett munkával tudná elérni azt? Milyen pályafutásra épülhet hasonló ismertség? Mit tud tenni a tehetségével a világért?” – mondja a szakember. 

Hozzáteszi: önmagában az ismertség és a pénz sohasem elég a belső motiváció megtartására. Aki bármilyen szakmába vagy szerepléssel járó tevékenységbe kizárólag ezek miatt kezd bele, előbb-utóbb kiég, és két év múlva már nem tudja megválaszolni saját magának a kérdést: miért csinálom ezt valójában?

Kiemelt képünk illusztráció . Forrás: Getty Images/ mixetto

Széles-Horváth Anna