Helló, ősz, nagyon vártalak! – Hangulatcsináló, házi készítésű dekorációk a természet kincseiből
Rovattámogatás
Az évnek két olyan időszaka van, amit különösen kedvelek. Az egyik a tavasz, amikor a természet ébredezni kezd, a másik pedig az ősz, amikor a fák levelei élénkzöld árnyalatból sárgára, majd a földre hullva barnára váltanak. Ilyenkor már hűvösek az éjszakák, a hajnalok kicsit csípősek, de napközben még lehet egy szál pólóban élvezni a napsugarakat, és esténként jólesik egy meleg plédbe burkolózva ücsörögni, beszélgetni egy pohár bor mellett a teraszon vagy az erkélyen. Idén a tavasz és az ősz sok tekintetben egyáltalán nem olyan volt, ahogyan eddig megszokták az emberek, de a természet időről időre változó szépségét nem lehet elvitatni, és én ezt – még ebben a helyzetben is – szeretném maximálisan kiélvezni. JUDITU írása.
–
Amíg iskolába jártam, a szeptember – mint minden gyereknek – egyet jelentett a sulikezdéssel. Őszintén szólva én mindig izgatottan vártam ezt az időszakot, az üres füzetek és új tankönyvek csomagolása teljesen felvillanyozott, imádtam az ívekben kapható borítópapírokat, és tépkedni a celluxot a visszahajtott részek rögzítéséhez. Iskolába menet mindig a hosszú, végeláthatatlan utcánkon kellett végiggyalogolni, mai napig emlékszem a házak sorrendjére, a kerítésekre, az ott lakó emberekre, akiknek hangosan köszöntem jó előre, hogy „Csókolom”. Néha úgy visszamennék az időben, hogy újra jól szemügyre vehessem ezeket a házakat, mert bő harminc év elteltével mostanra már nyoma sincs annak az utcaképnek, ami az emlékeimben él. Ez persze nem baj, az új házakkal most is nagyon szép a régi utcánk, csak már idegen…
Bár felnőttként most nincs meg sulikezdés élménye, de a szeptembert mégis mindig úgy élem meg, mint gyerekkoromban: egy új, izgalmas időszak kezdeteként. A nyár végi kitikkadás után ilyenkor mindig szárnyra kapok és lendületet veszek. Átgondolom, és ha kell, újrarendezem az év hátralévő részében elvégzendő teendők fontossági sorrendjét (sőt, egy kicsit már a jövő éven is agyalok), rákapcsolok a munkára, ha van valami lemaradásom bármiben, azt ilyenkor biztos, hogy behozom, sőt legtöbbször előre is dolgozom, hogy decemberben vissza tudjak venni az intenzíven felpörgetett tempóból. Most sincs ez másként, csak úgy pörögnek a kezem alatt a szerszámok, ma éppen a faházikóm fürdőszobájának falát és járólapját festettem, amit már hónapok óta szerettem volna megcsinálni. Na, ezért is szeretem a szeptembert, mert amire nem jutott időm év közben, az ilyenkor tuti sorra kerül.
Kikapcsolódásként a nagy séták, erdei kirándulások esnek a legjobban akár társaságban, akár kettesben bóklászva a kutyával, és bármilyen furcsa, de ilyenkor megszállottan szeretem az avar gereblyézését is a kertben. Képes vagyok órákon át fésülgetni a füvet, gyűjtögetni a leveleket, szedegetni az elhullott gallyakat, fel-alá hordani a gyűjtőzsákot vagy a vesszőkosarat. Az a jó, hogy ezt a nap bármely szakában lehet végezni, már nem égetnek a napsugarak, és nem csípnek szét a szúnyogok sem.
Mondjuk, most, hogy már van egy méretes, saját kezűleg összebarkácsolt komposztálóm, kevésbé fáradok el, hiszen a levelek és száraz ágak egy része oda szépen behúzkodható, de én mondom, hogy az őszi kertészkedés az egyik legjobb testmozgás, a friss levegőn begyűjtött izomláznál pedig nincs is jólesőbb fájdalomérzet.
Ha már begyűjtés: ősszel gazdagon megajándékoz minket a természet, olyan könnyű dekorálni mindenfélével, amit a földről ilyenkor felszedegethetünk. Ágakkal, vesszőkkel, makkal, gesztenyével, színes levelekkel, tobozokkal. A borostyán, a csipkebogyó, a tuja ága jól mutat összefűzve koszorúként, és persze ilyenkor van szezonja a dísztököknek is. A bejárati ajtóra vagy a kapura kikerülhet egy idei szezonra frissített kopogtató, amihez érdemes ragasztópisztolyt vagy madzagot használni. Egy csokor száraz növény mutatós dekor lehet vázába téve, a hullás elkerülése érdekében nyugodtan le lehet fújni a növényt lakkspray-vel, de akár egyszerűen hajlakkal is.
Nem nagy ördöngösség elkészíteni akár egy jópofa díszlétrát sem, csak pár faágra, egy kézifűrészre, és néhány méter spárgára lesz hozzá szükség. Egy kb. 150-160 cm magas létra, 4-5 db 40 cm széles fokkal praktikus tároló is lehet, például az említett borozós pléd számára. A száraz faágakat azért mindenképpen érdemes matt lakkal lekezelni, akár fújva, akár festve védőréteget ad a fának és könnyebb lesz a későbbiekben takarítás során letörölgetni.
Egyébként egy-egy darab faágra makramézni is lehet, az most még mindig trendi dolog, és két alapcsomó ismeretével egy gombolyag makraméfonalból már nagyon klassz kis falidísz kreálható.
Én már elkezdtem gyűjtögetni az idei dekorációkhoz felhasználható természetes alapanyagokat, és úgy tervezem, hogy még szeptemberben, egy jó hangulatú barátnős hétvégén közös alkotással fogunk belőlük egyszerű, de mutatós díszeket varázsolni az otthonunkba.
Használjátok ki, hogy ilyen csodaszép az ősz, elő a kirándulós bakancsokkal, és irány a természet!
JUDITU
