–

Egy nő ne villantson csak azért, mert anyuka?

A téma onnan jutott eszembe, hogy egy anyukacsoportban egy tag megkérdezte, a többiek mennyire bátrak a pusztító hőségben, mernek-e anyukaként, 35 fölött is sortot húzni, vagy inkább azt választják, hogy megsülnek, de nem mutatnak olyan sokat magukból. És képzeljétek el, szuper válaszok érkeztek egy bizonyos tekintetben, és kevésbé szuperek más szempontból. A legtöbben ugyanis azt írták, hogy ha a helyzet nem kívánja meg a kevés bőrfelületet, akkor ők bizony 

nem törődnek olyannal, hogy anyukaként vagy X évesként valami senki által soha nem látott viselkedési kódex szerint mi fér bele, és mi nem, hanem bátran nyúlnak a p…gatyák és a croptopok után. 

Néhányan, akik azt vallották, hogy ők kevésbé bátrak ebben, azt hangsúlyozták, hogy ez náluk személyiség kérdése inkább, és sem a korral, sem az anyukasággal nincs összefüggésben. És olyanok is akadtak bőven, akik anyukaként érkeztek meg igazán a laza öltözködésbe, és ma már bátrabbak, mint régebben: „Az anyaságom előtt is hordtam sortot, rövid ruhákat, de akkor még frusztrált, hogy vajon mit gondolnak rólam emiatt, viszont akkor jólesett mégis ellene menni, és csak azért is csinálni, túlöltözni, stílusosan villantani. Amióta anya vagyok, és visszataláltam a testembe, nem dacból hordok rövid ruhácskákat, hasvillantó felsőket, vagy melltartó nélküli akármit, hanem mert így tetszem magamnak aznap, így érzem azt, hogy erőt ad a külsőm is” – meséli egy anyuka.

Ne „mutogassa” a seggét, ha nem tökéletes?

Sajnos sokan írták azt, hogy azért nem mernek rövidnadrágban, pántos felsőben, lenge ruhában, melltartó nélkül mutatkozni, mert úgy érzik: a testük nem elég jó, nem elég esztétikus ehhez:

„Sosem voltam vékony, és sosem éreztem jól magam rövidnadrágban, rövidebb szoknyát vagy ruhát is csak leggingsre veszek. Nyáron hosszú, lenge nadrágban, vagy vékony leggings + ruhában járok.”

– mondta az egyik anya, míg egy másik: 

„47 éves vagyok, és nem nádszál. Csak nyaraláskor és itthon hordok rövidnadrágot. De ez azért van, mert nem tetszem magamnak. Ha vékonyabb lennék, simán felvenném, mondjuk, egy koncertre is. És igen, irigylem azt, aki ezt meg is teszi, függetlenül attól, hogy néz ki.”

Ez a hozzáállás szerintem generációs örökségünk, nekem is nagyon fontos, hogy olyan ruhákat viseljek, amelyek előnyösek számomra, anyukám is azt tanította gyerekkoromtól kezdve, hogy az öltözködés egyik „feladata” a tökéletlenségeinket elfedni. Szerencsére látom, hogy a fiatalabb generációknál ez egyre jobban kopik ki, és bátrabban választanak olyat, ami tetszik nekik, de nem a legelőnyösebb. Mert végül is a szükséges részen túl 

az öltözködést sokan éljük meg önkifejezésként, és nagyobb a mozgástér, ha nem korlátozzuk benne saját magunkat. 

Szerencsére vannak olyanok, akik túl tudtak már lépni ezen: „36 éves vagyok, és egyszerűen nem vagyok hajlandó nem felvenni rövidnadrágot. Husi vagyok, nem p…gatyát veszek fel, de combközépig érőnél nemigen hosszabbat. Szoknyát és ruhát is térd fölé érőt.”

A ruhaválasztásainkkal hatunk is, ez baj?

A nyári melegben a nőknél előkerül a melltartó viselésének kérdése is: kényelmesebb az élet nélküle, de ezt például kevesebben lépik meg, főleg azok közül, akiknek esetleg nagyobb a méretük, és nemcsak azért döntenek így, mert úgy gondolják, túlságosan lóg, hanem azért, mert egy nőt melltartó nélkül gyakran megbámulnak, nem is kicsit. Ez persze elvben nem baj, a gyakorlatban viszont 

nem mindenki szeret megbámulva lenni. 

Egy 45 éves anyuka így foglalta össze, hogy ő miért öltözködik visszafogottabban: „Jobban zavar, ha megnéznek, úgy érzem, hogy nem feltétlenül ez a prioritás már ebben az életkorban. Testet kiemelő, sejtelmes ruha, ami megmutatja, hogy szép a testem, az jöhet, de cici, fenék, comb megmutatása már nem.”

Többen említik öltözködési „szabályként”, hogy vagy a cicit vagy a popsit „mutatjuk meg”, együtt a kettőt nem (a húszas éveim elején például én eléggé ignoráltam ezt a szabályt). Emögött is az a gondolat húzódhat meg, hogy ne legyen túlságosan erősen ható a szett, de közben szerintem van, akinek az egyénisége elbírja ezt, bármilyen korban.

„A vőlegény a menyasszony barátjával feküdt le a nászéjszakán” – 15 nászutas horrorsztori

WMN Nyár – 2023. június 16. – DD

Kevésbé vesznek komolyan, ha így vagy úgy öltözködsz?

Ezzel kapcsolatban teljesen egyértelmű volt a 20 és 50 közötti anyukák reakciója: szerintük nem számít, hogy valaki szakadt farmerban, melltartó nélkül, rövidgatyában vagy akármiben jelenik meg, ha az a helyzethez illő, és ápolt benyomást kelt, senki nem ítél meg azért, mert másképp öltözködik. A legtöbben, akik azért nem hordanak többet mutató ruhákat a melegben sem, mert nem tartják elég jónak a testüket, azt írták, hogy bátornak és követendőnek tartják azokat, akik akár plus size-ként vagy narancsbőrrel is merik ezt vállalni. 

Ti hogy vagytok ezzel? Mennyi ruhát viseltek el magatokon ilyenkor? És mit gondoltok azokról, akik sokat mutatnak a testükből?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / lekcej

Tóth Flóra