Az, hogy a mai melltartók jóval kényelmesebbek, mint a száz évvel ezelőtti spanyolcsizmaszerű rettenetek, nemcsak Crosbynak köszönhető, hanem részben az amerikai kormánynak is. Ők kérték fel ugyanis a haza leányait az első világháború idején, hogy dobják sutba a fűző viselését – az értékes fém megőrzése érdekében. Ám már hét évvel korábban, 1910-ben megszületett Caresse Crosby jóvoltából a páncélszerű korzettnél jóval komfortosabb melltartó, méghozzá egy öltözködési malőrből kifolyólag. A nagy társasági életet élő Crosby báli ruhája alól ugyanis kilógott a csipkés fűző egy része. Nosza, el is szalasztotta a komornáját pár rózsaszín szalagért és egy zsebkendőért, majd ezekből seperc alatt csinos melltartót fabrikált. A bál után pedig nem győztek köré seregleni az irigykedve faggatózó hölgyek, ugyan, árulja már el, mitől tudott olyan felszabadultan és kényelmesen táncolni?! Caresse „sufnituning” fehérneműje pedig innentől megkezdhette világhódító útját.

De vajon mi történt az azóta eltelt több mint száz évben? – merült fel bennem a kérdés egy fehérneműbolt szűkös próbafülkéjében izzadva, miközben épp a nyolcvankilencezredik melltartóba igyekeztem beleszuszakolni magam, hogy nyolcvankilencezeregyedszerre is megállapítsam, ez a darab sem lesz jó.

Hiába forradalmasította ugyanis Crosby a dolgot, az valahogy még mindig nem tökéletes, mégpedig számtalan okból kifolyólag:

1. Inkább tolnék kokaint

Nyugi, csak viccel a néni. De akkor is, árulja már el nekem valaki, hogy mi a fészkes fene kerül olyan mérhetetlenül sokba három gramm csipkén és két gramm csaton vagy fém merevítőn? Miért kell egy jobb bőrcipő árát kiperkálnom egy ruhadarabra, amit jóval kevesebben látnak? (Bááár, most, hogy jobban belegondoltam, lehet, hogy ezentúl én is kívül fogom hordani, mint Superman.)

 2. Szinte lehetetlen megtalálni a Zigazit

Reprezentatív felmérésemből kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki hosszas küzdelmek árán sem bír rálelni A Melltartóra, Ami Nemcsak Szép, De Kényelmes Is. A vásárlás nálam rendszerint a következőképpen néz ki.

Addig húzom-halasztom az ügyletet, amíg már ég a ház (azaz kikoptam az összes régi darabomból, tehát válaszút elé kerülök: vagy soha többé nem megyek el otthonról, vagy megkockáztatom, hogy jártamban-keltemben rálépek a melleimre).

Végül két bátorság-pálinka bedobása után bevetem magam a bevásárlóközpontba. Utálok vásárolni, fehérneműt próbálni meg pláne, úgyhogy bevonulok annyi darabbal a fülkébe, amennyivel nem szégyellek, hogy csak egyszer kelljen nekivetkőzni. Két perccel később viszont – miközben a falról hamvas keblű tizenhárom éves bikinimodellek képei merednek rám – ott állok elkámpicsorodott pofával a tükör előtt, ahonnan  konkrétan anyám mellei néznek velem farkasszemet. Majd zokogva hazarohanok még két vigasz-pálinkáért – persze melltartó nélkül.

3. Ingatag méretek

Egy időben úgy jártam melltartót vásárolni, mint egy ballonkabátos mutogatós, hetykén odaálltam az eladónő elé, és megkérdeztem, hogy szerinte itt, az adott boltban milyen kosarat is lenne érdemes próbálgatnom. Mert régen bizony még létezett olyan bolti asszisztencia, amelyik úgy volt képes felmérni a melleid méretét, hogy közben végig tartotta a szemkontaktust, és megőrizte a rezzenéstelen pókerarcot. Manapság viszont! Ahány bolt, annyifajta méret, hozzáértő eladó meg egy szál se! Pedig a dolgot még az is komolyan megnehezíti, hogy egy nő melle szeszélyesebben fluktuál, mint a BUX-index világválság idején. Hisz elég hozzá egy kis PMS, terhesség, szerelem, hideg, meleg, két napos calicivírus vagy három nap karácsony, hogy a méret, forma, állag, feszesség egy csapásra megváltozzon.

4. Természetes anyagok nix

Bár Crosby óta azért történt ez-az melltartó-továbbképzés fronton, csak hát nem mindig a jó irányba. Kényelmes és egyben mutatós, pamutból készült darabokat szinte lehetetlen találni, ami különösen egy forró nyári nap és egy szivacsos push-up melltartó találkozásakor tud felettébb kínos lenni. Persze, aki szereti, ha teljes mellszélességgel árasztja magából egy sajtgyár odourját, annak nyilván ez nem jelent problémát.

5. A melltartóhordás mennyországa

Nem szeretnék azonban csak rosszat írni a főleg férfiak által favorizált csinos fehérneműről, még akkor sem, ha bőven ráférne a nőközpontú fejlesztés. Minden egyes melltartóviseléssel töltött napnak ugyanis megvan a maga fejedelmi fénypontja. Méghozzá ez:

Fiala Borcsa

 

Képek: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT