Női harcosok Szíriában: Fegyverrel védik nehezen kiharcolt szabadságukat a „forradalom menyasszonyai”

–

A 2011-ben kezdődő szíriai polgárháború során a damaszkuszi állam több, kurd többségű térségből részben kivonult. A hatalmi vákuumban helyi kurd erők szervezték meg a biztonságot és az igazgatást. 2012-ben jött létre a férfi YPG mellett a női alakulat, az YPJ. A két szervezet a később megalakuló, többnemzetiségű Szíriai Demokratikus Erők (SDF) gerincét adja.

A kurd politikai mozgalom ideológiai hátterét a bebörtönzött kurd lázadóvezér, Abdullah Öcalan fogságban írt szövegei adják. Az általa kidolgozott „demokratikus konföderalizmus” a központi állam helyett alulról szerveződő önigazgatást, helyi tanácsokat, női kvótákat és társelnöki rendszert hirdet.

A koncepció egyik alaptétele, hogy a térség történelmi elnyomásának gyökere a nők alárendeltsége, ezért a politikai szabadság csak a nemek közötti egyenlőséggel együtt képzelhető el. Az YPJ ennek az elképzelésnek a fegyveres megjelenése.

A nemzetközi közvélemény 2014–2015-ben, a kobani ostrom idején figyelt fel a női egységekre. Az Iszlám Állam ellen harcoló nőkről készült fotók bejárták a világsajtót. A történet könnyen értelmezhető volt: fegyveres nők a szélsőséges iszlamizmus ellen. Viszont kurióziumként, leegyszerűsítve mutatták be a mozgalmat: az YPJ nem csupán az Iszlám Állam ellen harcolt, hanem egy saját társadalmi berendezkedést is próbál fenntartani egy folyamatosan változó frontvonal mögött, és ezért hatalmas árat fizetnek.

„A forradalom menyasszonyai”

A női harcosok kiemelt célpontnak számítanak. A dzsihadista ideológia szerint a fegyveres nő a vallási rend megsértése, ezért a fogság különösen kegyetlen bánásmódot jelenthet. Bár az Iszlám Állam 2019-re elveszítette az általa ellenőrzött területeket Szíriában és Irakban, az állandó fenyegetés nem szűnt meg; alvó sejtek és fegyveres csoportok továbbra is jelen vannak. 

Szerinte az YPJ soraiban az etnikai hovatartozása nem számít. A szervezetben kurd, arab és jazidi nők is szolgálnak – köztük olyanok, akiknek a közössége az Iszlám Állam bukása után sem tudott vagy akart visszautat kínálni. Leila a felszabadítás után az adminisztrációban dolgozott, majd 2024-ben csatlakozott a Női Védelmi Egységekhez, és már nem hiszi, hogy vissza tudna térni a korábbi, civil életébe.

„Nem látnám az értelmét az életnek, ha nem lehetek egyenrangú”

– fogalmazott. A házasságról is megvannak a maga elképzelései: „Itt mindenki a forradalom menyasszonya.”

A kurd önigazgatás jövője bizonytalan. A damaszkuszi hatalom átrendeződése, a regionális szereplők – Törökország, Irán, az Egyesült Államok – érdekei és a szíriai belpolitikai változások mind befolyásolják a térséget.

Nagy Andi