„De csak angolozok!” – a tanulós appok is beleszámítanak a képernyőidőbe?!

–

Fejlesztő, nem fejlesztő – 5 év alatt minimálisan ajánlott

Már 2020-ban is foglalkozott kutatás azzal, hogy az 5 év alatti gyerekeknek készült fejlesztő online játékok mennyire fejlesztenek valójában... a válasz pedig nem az, hogy „hú, de nagyon”. Idézem ennél konkrétabban is: „A legtöbb kutatás azt találta, hogy az úgynevezett »oktatási alkalmazások« gyakran úgy vannak kialakítva, hogy hangokkal, képekkel és effektekkel szórakoztassák a gyerekeket, ami inkább elvonja a figyelmüket, minthogy valójában tanítaná őket. Ráadásul ezek az appok általában túl sok választási lehetőséget kínálnak, ami szintén csökkenti a fókuszt és az elkötelezettséget is.” A tanulmány egyébként azt javasolta, hogy vessék alá részletesebb vizsgálatnak ezen appok hosszú távú hatásait a gyerekek mentális fejlődésére és képernyőidejére. 

A WHO irányelveinek megfelelően egy 5 év alatti gyerek esetében maximum napi 1 óra képernyőidő az ideális, az is 2 éves kor fölött (addig ugyanis 0 ez a szám). Saját tapasztalatból tudom, hogy ez szülőként nagyon nehezen tartható – és azt is, hogy

csábító gondolat a képernyőidőt minőséginek keretezni azért, mert valamilyen random, állítólag fejlesztő játékkal játszik ezalatt a gyerek. De a legtöbb esetben ez jó eséllyel tévedés.

És később sem biztos, hogy egy oktató appnak kizárólag pozitív lesz a hatása

Egy iskoláskorú, otthon tanuló gyerek anyukájának is elég negatív a tapasztalata, amelyet egy témába vágó oldalon osztott meg. Eszerint az oktatási alkalmazást használó gyereke egyre kevesebbet játszott offline és a szókincse sem fejlődött annyira, mint előtte – így aztán váltottak egy nagyobb gyerekeknek szóló oktatást segítő appra, de a helyzet tovább romlott, a kisfiú frusztráltabb lett, és időnként dühében elkezdett tárgyakat dobálni.

Egyik alkalommal annyira ideges lett, amikor a játék véget ért, hogy eldobta a tabletjét, ami eltört. Az anyuka ebből azt gyanította, hogy a túl sok játék okozza a problémát,

és drasztikusan változtatott, jelentősen csökkentette a fia képernyőidejét – hiába volt az egy „tanulós” alkalmazás használata. A bejegyzés alatt sok szülő számolt be hasonló tapasztalatokról.

És akkor jöjjenek a tinik, akik átlagosan napi minimum 4 órát képernyőznek

Sajnos a tinik képernyőideje és social média jelenléte egy olyan probléma, amire nagyon nehéz megoldást találni, és mi még előtte állunk, de folyamatosan szorongok miatta már most. Főleg, hogy a függőség sajnos szerintem fokozatosan alakul ki... és még az is efelé mutat, ami elvileg pozitív hatású is tud lenni. Ráadásul nagyon sok olyan – akár tanulós, akár sportolós, fejtörős, akármilyen – applikáció van, ami jutalmazza a napi jelenlétet, gyakorlatilag arra játszik, hogy

ezekkel a kis extra megerősítésekkel függővé tegye a felhasználókat. A felnőttek is könnyen belecsúsznak, hát még az amúgy is sokat képernyőző és egyúttal pozitív visszacsatolásra extrán szomjazó tinik.

Nálunk jelenleg napi másfél óra a megengedett képernyőidő, ami alól vannak kivételek (közös családi filmnézés, prezentáció készítése, online receptből főzés)... stb.

Így lett a hülye bagoly (elnézést) a mumusom ebben a kérdésben. Mert valahogy rendszeresen alakul, hogy azt a bizonyos nyelvtanulós appot nem sikerül belesűríteni ebbe az időtartományba – így aztán jön a könyörgés arra hivatkozva, hogy tönkreteszem a szuper TANULÁSI szériájukat.

Ennek kapcsán gondolkoztam el, hogy mit is csinálnak ezek a napi tanulásra építő appok: függővé tesznek.  

Magával a valódi nyelvtanulási hatásfokkal kapcsolatban is vannak fenntartásaim, de a lányaim egy olyan nyelven használják, amelyet emelt óraszámban eleve tanulnak, így azt gondolom, szókincsbővítésre akár még hasznos is lehet... és hobbiként olyan nyelvet „tanulnak” vele, amely kapcsán nem dőlök a kardomba, ha végül nem lesz biztos nyelvtudásuk (a K-pop őrületnek köszönhetően a koreaival próbálkoznak). Éppen ezért tartom fontosnak azt, hogy erről beszéljünk nyíltan: attól, hogy egy applikáció (és ez a nyelvtanulós tényleg csak a jéghegy valószínűleg valamennyire hasznos csúcsa) fejlesztőnek, oktatónak hirdeti magát, még nem kell úgy tekintenünk rá, hogy ez valóban annyira hasznos, hogy már nem is számít képernyőidőnek.

Ezt most tanuljuk mi is –

az is évekig tartott, míg kiderült, hogy a mesenézés egyáltalán nem fejleszti a gyerekek beszédtanulását, mivel mozdulatmásolással, a szájmozgásunkat figyelve sajátítják el a beszédet, nem pedig a hangok hallgatására alapozva (amiben segítene egy rajzfilm).

És azt is tudom, hogy a piac tele van az oktatási appokon túl meditációt segítő, sportban támogató, egészséges életmódot segítő appokkal – csak éppen közben meg csomó frusztrációnk és egészségi problémánk abból fakad, hogy nonstop képernyőket nézünk, a WC-n, sorbanállás közben, egy 5 perces utazás alatt... nem is sorolom, gondolom, ti is azért tudjátok, amiért én: mert beleesünk ebbe felnőttként is napi szinten.

Vannak jó irányok, csak kurva nehéz tartani őket

Nagyon sok a tanács azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet csökkenteni a gyerekek képernyőidejét, csak éppen mi felnőttek is folyamatosan képernyőket bámulunk – és hitegetjük magunkat, hogy amit épp nézünk, az nem káros. És ez valószínűleg így is van... kis mértékben. Biztosan nem okoz bajt senkinek, hogy ezt a cikket elolvassa, és

nem akarlak arra buzdítani benneteket, hogy ne olvassatok bennünket, épp ellenkezőleg... de közben napi 3-4 órában a cikkolvasás sem biztos, hogy jót tesz a mentális egészségnek. Mégis sokan csináljuk – és ezzel párhuzamosan elvárjuk a gyerekeinktől, hogy ők viszont maguktól meg tudják húzni azokat a határokat, amikkel mi magunk is küzdünk. Nincs nálam a bölcsek köve sajnos,

de azt tudom, hogy abból nem lehet baj, hogy egy fokkal kritikusabban tekintünk mindenre, ami azt ígéri nekünk, hogy jobb lesz az életünk attól, hogyha még többet képernyőzünk – legyen az egy tanulós app vagy egy influenszer. És ezt megpróbáljuk megtanítani a gyerekeinknek is. Az enyémek most éppen haragszanak rám, mert nem engedem, hogy a sima képernyőidőn felüli időben használják a nyelvtanulós appot.

Tóth Flóra