–

Csak felnőttkoromban, a mindenféléből való érzelmi kigyógyulásom során kezdtem el érzékelni, hogy a minket körülvevő természet nemcsak egy szép díszlet, hanem élő és érző lények sokasága, akikkel lehet kapcsolódni. A kertemben álló, több mint százéves háromtörzsű nyárfától például rengeteget tanultam, mikor ki kellett vágni, mert elkorhadt. Például azt, hogy attól még, hogy valami haszontalannak tűnik a világ szemlében, rengeteg élőlénynek lehet menedéke. Arra is tanított, hogy megvan bennem az erő még időben döntést hozni és megválni azoktól a dolgoktól, melyek a fejem fölé nőttek. Ahogy arra is, hogy a bennem lévő félelmetest, hatalmast is át lehet ölelni szeretettel és tisztelettel. Miután kivágták a nyárfát, megmutatta azt is, hogy bár látszólag halott, a lényege mégis él és megújul: a gyökereiből friss hajtásokat hozott a kertben a következő évben.

Egy ideje tudom, ha kapcsolódom a természethez, válaszol a kérdéseimre. Egy fa képes megsúgni, hol és mivel van dolgom, mi a következő lépés, amit tennem kell.

Árulkodik arról is, milyennek látom magam: észreveszem-e magamban is az erőt, vagy csak a csonka részek tűnnek fel? Elkezdtem észrevenni azt is, hogy a gyümölcsfáknak egészen más a „modoruk”, mint mondjuk a nagy gesztenyefáknak, amiket nem is lehet megölelni. Nem azért mások, mert vékonyak, hanem mert bennük van, hogy bármikor elillanhatnak csak úgy; olyan játékosak, gazellaszerűek, nem szeretik az odabújást, őket elég meglapogatni, megcirógatni. A platánok viszont… A platánokban tartás van, bármit megtartani képes őserő áramlik végig a „gerincükön”, mély csendben beszélnek hozzád. Olyan mély a csendjük, hogy szinte magukba olvasztanak.

A platánok a lényegedre emlékeztetnek szótlanul

Nekem ezt a nyelvet meg kellett tanulnom, talán mert sosem volt az enyém vagy elfelejtettem a nagyon sok „fontos” és égetően szükséges dolog miatt. Ám Mészáros Zsolt, a Kertészkedés minden szezonra csatorna alapítója számára ez egy természetes és magától értetődő viszonyulás egészen négyéves kora óta, és a fákkal való közös nyelvet azóta sem felejtette el. Neki bátran bevallhatom, hogy suttyomban, amikor senki sem figyel, lepattanok a bicikliről, és jól megölelgetek egy fát, mert számára ebben nincs semmi furcsaság.

Követői szerint bátor, amiért a nyilvánosság előtt vállalja, hogy a fák a barátai. Szemlélete, kedvessége, érzékenysége és szelíd hangja úgy hiányzott a közösségi média zajos, kaotikus, fennhéjázó és fárasztó világából, mint egy falat kenyér.

Ő a friss levegő ebben az áporodott és sokszor mesterkélt közegben, és láthatóan az embereknek nagy szüksége van a tartalmaira: rövid idő alatt több mint 25 ezer követője lett minden korosztályból. A célja az volt, hogy egyszerűen és érthetően mutassa be a növények működéseit, sokszínűségeit, illetve azt, hogyan lehet erkélyen és kertben egyaránt sikeresen nevelni dísznövényeket. Ám ennél sokkal többről van szó. Amellett, hogy a posztjaiból például azt is megtudod, hogyan tudsz magról platánfácskát nevelni, Zsolt „kedves, tisztalelkű fiatal ember, aki bepillantást enged oda, ami mellett mi rohanó emberek általában elsétálunk(elrohanunk). Érdemes megállni, meghallgatni, és picit engedni hogy kapjunk abból a nyugalomból, ami ebből a fiúból árad” – írja egy követője.

A Margit-sziget egyik padján szemlélünk egy japánakácot

„A fákat mindig felülről szoktuk megfigyelni – mondja Zsolt. – Ha megnézed a vastagabb vázágait, láthatod, hogy hirtelen vége szakad és nagyon sok apró ágra bomlik. Látni, hogy ez a fa ifjításon esett át, tehát szakemberek már visszavágták. Ha még jobban letekintünk, ott látunk egy elszáradt vastagabb ágat. Már látni a leveleken is, hogy hamarosan igazi téli hideg jön, mert nagyon fakók a színei. Amikor ismerkedem egy fával, fizikálisan is megérintem őt. Mindegyiknek más a tapintása, ahogy a hangjuk is: más hangja van a szélben egy platánfának, más egy nyírfának.”

A réten áll egy terebélyes vadgesztenyefa is, ami magára vonja a figyelmünket.