Tartós beteggel egy házasságban: valóban előbb hagyják el a férfiak a nőket, mint fordítva?

Jóban, rosszban, mindhalálig – elsőre nagyon romantikusnak hangzik ez a sokat ismételt frázis, ugyanakkor jól tudjuk: az élettartam kitolódásával, a globalizációval és a minket érő ingerek megsokszorozódásával a párkapcsolatok struktúrája is átalakult. A legfrissebb kutatások szerint Magyarországon jelenleg minden második házasság válással végződik – és bár az okok sokrétűek, világosan látszik: egy valaha tragédiának számító élethelyzet mára gyakorlatilag normatív krízissé vált. Takács Dalma írása.
–
A válások hátterében álló tényezők számos egyedi vonást hordoznak, mégis akadnak visszatérő mintázatok. Most egy olyan tényezőt veszünk górcső alá, amely az elmúlt években jelentős visszhangot váltott ki: amikor a pár egyik tagja tartós betegségben szenved.
Egy krónikus betegség nemcsak az érintett személy, hanem közvetlen környezete számára is krízishelyzetet teremt – ez önmagában nem meglepő.
A betegség hatással van az identitás egészére: a bizonytalanság, a szorongás és a veszteségélmények összetett lelki folyamatokat indítanak el, miközben a hétköznapi élet keretei is átrendeződnek. Ha valaki elveszíti munkaképességét, fizikai korlátokkal kénytelen szembenézni, és másoktól kezd függeni, az identitásának mélyrétegeiben is változások történnek. Ennek hatása a párkapcsolatban is törvényszerűen megjelenik.
A helyzeten nincs mit szépíteni:
ha az egyik fél tartósan gondozói szerepbe kerül, az könnyen megbontja a kapcsolat egyensúlyát.
Ráadásul a krónikus betegség és annak kezelése gyakran az intimitásra és a szexuális életre is rányomja bélyegét. Az tehát nem kérdés, hogy a tartós betegség komoly kihívás elé állítja a párkapcsolatot. Sokkal inkább az a kérdés, hogy a párok hogyan képesek megküzdeni ezzel, milyen eszközök állnak rendelkezésükre a helyzet kezelésére, és vajon elérkezik-e az a pont – és ha igen, mikor –, amikor már nem tudják vállalni a kapcsolat fenntartását.
Ha megbetegszel nőként, elhagy a párod?
Az elmúlt két évtizedben két, komoly aggodalmat kiváltó kutatás is napvilágot látott, amelyek élénk vitát generáltak a mentálhigiénés és feminista diskurzusban. A 2009-es, Michael J. Glantz által vezetett vizsgálat rosszindulatú agydaganatban, más tumoros megbetegedésben vagy sclerosis multiplexben szenvedő betegekre fókuszált (515 fő), és azt találta, hogy ha a nő volt a beteg fél, a válás vagy különválás esélye több mint hatszorosára nőtt.
A számok is beszédesek: a nők 20,8 százalékát hagyta el férje a betegség alatt, míg a férfiaknál ez az arány csupán 2,9 százalék volt.
Hat évvel később Amelia Karraker és Kenzie Latham végzett hasonló kutatást, ezúttal már 2701 házasságot vizsgálva az Egyesült Államokban. Sajnos, az eredmények itt is hasonló tendenciát mutattak: míg a feleségek megbetegedése szignifikánsan növelte a válás kockázatát, a férjek betegsége nem járt ilyen következménnyel.
A téma érthető módon újra és újra felbukkan a közösségi médiában is. Legutóbb Steve Bartlett Diary of a CEO című műsorában került elő, ahol a meghívott Paul Carrick Brunson – aki magát párkapcsolati szakértőnek és Tinder-expertnek nevezi – fejtegette, hogy a feltétel nélküli szeretet legfeljebb a gyermekeink felé létezhet, párkapcsolatban nem.
Szerinte a nőknek fel kell készülniük arra, hogy ha nem felelnek meg bizonyos elvárásoknak, el fogják őket hagyni.
A videót három hónap alatt közel egymillióan nézték meg – azonban Brunson állításai figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy az említett kutatásokat azóta visszavonták.
Mint kiderült, több ponton is hiba csúszott a számításokba
– csak épp ez az információ már nem terjedt el olyan gyorsan, mint az eredeti, aggasztó statisztikák. A Glantz-féle vizsgálat például nem volt reprezentatív, míg a Karraker–Latham-féle kutatásban számítási hiba történt. Más kutatók ugyanis nem tudták reprodukálni az eredményeket, ami arra késztette Karrakert, hogy újra átnézze az adatfeldolgozási kódot. Egyetlen hibás sor miatt az algoritmus tévesen elváltként számolt olyan résztvevőket is, akik időközben csupán kiléptek a kutatásból. A hibát elismerték, és visszavonták az eredeti tanulmányt.A helyébe lépő új kutatás szerint a válás kockázata csak abban az esetben mutatott szignifikáns növekedést, ha a feleség szívbetegséggel küzdött – más betegségek, illetve a férj betegsége esetén ilyen összefüggést nem találtak.
Amelia Karraker így fogalmazott:
„A korrigált elemzésben azt találtuk, hogy továbbra is van arra utaló jel, hogy amikor a feleségek megbetegszenek, a házasságokban megnő a válás kockázata, míg a férjek betegsége és a válás között nem mutatható ki összefüggés. Ezt azonban nagyon konkrét esetben, a szívproblémák megjelenésekor látjuk. Tehát lényegében ez egy árnyaltabb megállapítás. Az eredmény nem annyira erős, mint korábban.”
A Huffington Post is foglalkozott az üggyel, és megszólaltatták Raiford Dalton Palmert, családjogi ügyvédet is, aki szintén megkérdőjelezte a kutatás eredményeit, mivel saját praxisában nem tapasztalt ilyen trendet:
„Vannak ügyeink, ahol az egyik fél beteg vagy végstádiumú beteg, de ezek túl ritkák ahhoz, hogy bármilyen használható információt szolgáltassanak bármiféle trend szempontjából. Nem tudok ilyen statisztikákról, és azt sem tudom, ezeket az adatokat hogyan lehetne begyűjteni.”