–

A kedvesség pszichológiája

Számos tanulmány született a kedvességről és annak hatásáról, a konklúzió pedig nem meglepő. Mások megsegítése annak is boldogságot okoz, aki ad. Ez lenne az oka, hogy adományozunk, önkénteskedünk és támogatjuk az elesetteket, rászorulókat? Vajon elsősorban azért vagyunk kedvesek, hogy önmagunkra utána elégedetten nézzünk és megveregethessük saját vállunkat?

Allan Luks számos nonprofit szervezet vezetőjeként dolgozott már az Egyesült Államokban, és egy kutatása során bevezette az 1988-ban született „Helper’s High” kifejezést, hogy megmagyarázza mind a fizikai, mind az érzelmi hatását annak, amit segítségnyújtás esetén tapasztalunk. Az, hogy mások segítése jót tesz az embernek, jól ismert tény. Allan Luks kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy a rendszeresen önkénteskedők jobb egészségügyi állapotban vannak, mint azok, akik nem vállalnak ilyen munkát.

Kedvesség és biokémia

Más kutatások kimutatták, hogy a méltányos, kedves viselkedés többféleképpen is hat az egészségünkre és az agyra. Egyrészt agyunk azon részét aktivizálja, amely a jutalom értékeléséért is felel, másrészt olyan hormonokat szabadít fel, amelyek a hangulatunkat fokozzák, endorfinokat termelnek és a stresszhormonok hatását ellensúlyozzák. Felmerülhet a kérdés, hogy az altruizmus, vagyis az önzetlen segítségnyújtás vajon az önérdekkövetés egyik formája-e, és azért segítünk-e másoknak, mert az ránk pozitív hatással van?

Nem csak a segítségnyújtás lehet kedvesség

A kedvesség azonban nem egyenlő a segítségnyújtással és az adományozással. Akkor hát mit jelent a kifejezés azoknak az embereknek, akiknek a szerepköréhez hagyományosan kapcsoljuk azt?

A felszolgáló

„Munkakörömből fakadóan a kedvesség szinte kötelező, nem véletlen, hogy álláshirdetéseken gyakran látható elvárás: mosolygós legyen az ember. A pult másik oldalán gyakran születnek mosolyok a főnöki elvárás miatt, de a kedvesség látszatának fenntartása embert próbáló, hiszen akár tizenkét–tizennégy órán keresztül mosolyognom kell.

Ideális esetben a kedvességet nem lehet magunkra erőltetni. Érzi az ember a különbséget aközött, ha megjátssza magát, és ha őszintén kedves.

A valódi kedvesség általában akkor születik meg, amikor a vendég egy kicsit figyelmesebb az átlagnál, ekkor a felszolgáló és a vendég egymás kedveskedő gesztusaira licitál. Emberként tekintünk a másikra, és nem csupán a formális helyzet részeként.

Számomra a kedvesség az apróságok észrevételével kezdődik, és talán ez az őszinte figyelem lehet a kedvesség előfeltétele. Ha az egymásra figyelés megvalósul, már nem kell sokat tenni, hogy szebbé tegyük valakinek a napját egy biztató szóval, dicsérettel.”

Az óvónő

„A szereteten kívül a kedvesség az, ami ebben a hivatásban rendkívüli motiváló erővel bír. E két dolog inspirál és varázsolja szebbé a mindennapokat, átsegít nehezebb helyzeteken és kevésbé sikeres napokon. Az óvónő sok ideig folyamatosan ad a gyerekeknek, mígnem egyszer csak eljön az a pillanat, amikor azt a sok kedves szót, ölelést, melegséget elkezdik a gyerkőcök visszaadni. Egy kisgyermek mosolya, kacaja, ölelése vagy aranyos megjegyzése pozitív érzést vált ki belőlem, mert tudom, hogy a szeretet és bizalom kialakulóban van közöttünk. Feltettem egy-két ovisnak azt a kérdést, hogy mit jelent számukra a kedvesség, és így válaszoltak:

 „Ha odaadom valakinek a játékom, az kedvesség.”

 „Ha jószívű vagyok.”

„Ha jót játszom a testvéremmel.”

„Szeretni egymást.”

A tanítónő

„Úgy gondolom, a kedvességet nem lehet erőltetni, nem őszinte, ha csak egy felvett manír, esetleg érdekből mímelik. Kedvességet viszont nagyon jó kapni, és szerintem még jobb adni. Van árnyoldala is a kedvességnek, mert a kedves ember sérülékenyebb is néhány élethelyzetben, pont azért, mert nem tudja, hogy a „nem kedves emberek” miért ilyenek vagy olyanok. Ezért sokkal mélyebben fáj, ha például megsértik, mert egy kedves ember nem így éli a mindennapjait, nem keresi a feszültséget.

A munkámban szerintem elengedhetetlen a kedvesség, ne válassza ezt a pályát az, akiben nincs meg ez a tulajdonság, mert nem tesz jót a gyerekeknek. A kollégákkal ugyanazért a célért dolgozunk nap mint nap, egymást is segítjük abban, hogy a nálunk tanuló gyermekek a lehető legjobb tudást és szerető támogatást kapják, mert nekik az iskola a második otthonuk. Nehéz váltás után jönnek az iskolába, az óvoda, a „felhőtlen játszótér” után, meg kell tanulni írni, olvasni, számolni, negyvenöt percig egyfolytában ülni és figyelni.

Nagy szerepe van a kedvességnek abban, hogy megszeressék a tanulást, egymást, és szeressenek iskolába járni, mert eredményes tudást csak így lehet átadni a gyerekeknek.  

A kedvességet csak őszintén lehet a gyermekeknek nyújtani, szerintem meg is érzik, ha nem szívből tesszük. Nekem mint tanítónak, mindennap adódnak ilyen helyzetek, sőt néha minden pillanatban, és jó érzésekkel tölt el, hogy bizalommal fordulnak felém, vallom, hogy kedvességgel sok mindent meg lehet oldani.

Nem tudom, hogy a kedvesség mennyire tanítható, de valamilyen szinten továbbadható. Sokat jelent a gyerekeknek, és ha megkapják, teljesen megnyugodnak, érzelmileg stabilabbak lesznek, sokkal jobban tudnak a tanórákon koncentrálni, nem izgulnak dolgozatíráskor vagy feleléskor (valamennyi drukk így is van, de talán a kedves, megértő háttér sokat segíthet).

Azt tapasztaltam, hogy a gyermekek számára egymás között is fontos a kedvesség, az undok gyermeket hamar kiközösítik, nem játszanak vele. Az egyik etikaórán volt egy feladat, amelyben három jó tulajdonságot és három rosszat kellett megnevezniük a gyerekeknek magukról, a legtöbb jó tulajdonság a „kedves” volt.

Bár életkori sajátosságukból adódóan egy mosoly, egy gesztus (például: adok a csokimból, odaadom a Lego-figurám) is kedvességnek számít egymás között, ezek az alappillérek ahhoz, hogy felfedezzék, mit is jelent a kedvesség, és a részükké váljon.

Hiszem, hogy a kedvességet árasztó gyermekek könnyebben veszik majd az akadályokat az életben, és pont e szép és fontos jellemvonás miatt észreveszik majd az élet apróbb szépségeit is, amelytől kiegyensúlyozott, boldog felnőtté fognak válni.”

Egy segítő

Szekeres Judit a Nem Adom Fel Alapítvány munkatársának véleménye:

„Mindennapjaink során a kedvesség nem pusztán gesztus. Sokat jelent az alapvető bizalom kialakításában, és olyan kapcsolatot segít kialakítani terápiáink alkalmával, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy munkánk sikeres legyen. Emberi értékként képviseljük, amely túllendíthet bennünket a nehéz időszakokon, kulcsként jelenik meg a kezünkben. Ki tudja nyitni számunkra azokat az ajtókat, amelyek által könnyebbé válik a beilleszkedés. Ép és bármilyen fogyatékossággal élő számára egyaránt.”

Reizinger Zsófi