Elkerülte a világhír, pedig megérdemelte volna – Ma lenne 83 éves Fehér György filmrendező

–

A világ legkedvesebb embere

A személyes élményeimmel kezdem: igazán szerencsésnek érzem magam, mert sokszor, sok helyen találkoztunk, és mindig nagyon jókat beszélgettünk Fehér Györggyel. 

Már korábban is írtam, hogy első budapesti munkahelyem a Katona József Színház volt. Többnyire ott lebzseltem takarítóként a művészbejáró körül, épp akkor is, amikor egyszer lélekszakadva berontott Fehér Gyuri. Találkoztunk már valahol előtte is (arra sajnos nem emlékszem, mikor és hol), úgyhogy teljes bizalommal fordult hozzám, és azt kérdezte, hol nézhetné meg egy bizonyos előadás próbáját. Mondtam neki, hogy a Pesti Színházban. Véletlenül tudtam, hogy ott készülnek rá. Elkerekedett szemmel nézett rám: „Ez nem a Pesti?” Bár a két színház közel van egymáshoz, mégsem tudta, hol keresse, úgyhogy elkísértem odáig, eközben végig kérdezgetett, mindent tudni akart rólam, ami egészen meghatott. Egy senki voltam. Tizenéves színházrajongó. És ő, az ötvenes, legendás filmrendező a legapróbb dolgokra is kíváncsi volt velem kapcsolatban.

Talán ez lehetett a legjellemzőbb tulajdonsága: a kíváncsiság – mérhetetlen kedvességgel és soha nem szűnő derűvel párosulva. 

Az egyik legszebb férfi volt, akit valaha láttam

Magas termetű, huncut tekintetű, lágy hangú, nagyon lezser figura volt, mindenkit az ujja köré csavart függetlenül a nemétől, de a nők különösen rajongtak érte. Mindenkinek udvarolt egy kicsit, ám nem azért, mert bármit is akart volna tőle, egyszerűen szerette az embereket, a nőket, a világot, imádott, és nagyon tudott élni.

Derűs volt, hangosan, sokat és szívből nevetett. Játékfilmjeinek nyomasztó világa éles ellentétben állt ezzel a hétköznapi kedélyességgel.

A másik nagy személyes élményem a Shakespeare-körhöz fűződik

A színházon kívül az irodalom is nagyon érdekelt, így tagja voltam egy akkor még fiatal írókból álló társaságnak. Csak néhány név közülük: Tóth Krisztina, Kemény István, Bartis Attila, Vörös István, Kun Árpád… Ma már mindannyian a kortárs magyar irodalom kiemelkedő középnemzedékéhez tartoznak, akkoriban kezdő írók voltak. Hetente találkoztunk, és Shakespeare műveit elemezgettük.

Az egyik ilyen alkalomra elhívtuk Fehér Györgyöt is, akit nagyon mélyen foglalkoztattak Shakespeare Richárd-drámái. Többet meg is rendezett közülük. Az egyik ikonikus alkotása 1973-ban készült, ITT megnézhetitek. Fantasztikus alakításokat láthattok többek között Haumann Pétertől és Latinovits Zoltántól, de Bánsági Ildikó és Sulyok Mária is elképesztő volt benne, ahogy mindenki. 

Gyuri nagy örömmel jött, amikor hívtuk, és annyira közvetlen volt velünk, mintha egyenrangú alkotótársai lettünk volna. Mélyen belementünk az elemzésekbe, de ne gondoljátok, hogy borongósan elmerültünk volna Richárd sötét világában, rengeteget nevettünk közben.

Akkor vált világossá előttem, hogy a művészet azért olyan fontos, mert magát az életet jelenti. Azért kell minél többet tudni arról, amivel dolgozol, hogy minél jobban megismerhesd magadat és a világot.

Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy Fehér György MINDENT tudott az összes Richárdról, azért is ennyire időtállók az alkotásai róla, bár állítólag, amikor filmfőiskolai vizsgafeladatként megkapta Richárd témáját, még Shakespeare-től sem olvasott semmit. Ezt később jócskán bepótolta.

A legeslegjobb portréfilmek

Fehér György nem volt válogatós a műfajokban. Mindenhez értett, kiváló operatőr volt (ez volt az eredeti szakmája), akár hangmérnökként is dolgozhatott volna, színházban, operában is maradandót alkotott, de egyáltalán nem tartotta rangon alulinak a többi műfajt, így a televíziós adaptációk mellett portré- vagy dokumentumfilmeket is rendezett.

Mindössze két egész estés nagyjátékfilm rendezése adatott neki, az összes többi munkáját az alkalmazott művészetek területén hozta létre.

A Magyar Televízió munkatársa volt. Valahányszor ott akadt dolgom, egész biztos, hogy találkoztam vele, ha máshogy nem, a páternoszterből integetett vidáman.

Odaadóan forgatott portréfilmet például Szabó Magdáról, Zenthe Ferencről, Réz Pál irodalmárról vagy Páskándi Gézáról, ahogy Cseh Tamásról is. Összetéveszthetetlen képei kísérték az alapos és meghitt hangulatú beszélgetéseket. Megújította a televíziós filmekről alkotott elképzeléseinket, a munkában kérlelhetetlen volt.

Janisch Attila filmrendező ezt írta a Fehér György-emlékcsoportban róla:

„Fehér Gyuri volt a magyar filmművészet Bergmanja. Ilyen sűrű, ilyen mély és összetett ember- és karakterábrázolás csak közelikben nagyon egyedi, még a világ filmművészetében is.

A III. Richard letaglózó élményem volt kamaszkoromban, hamarabb láttam talán, mint később a jelentős Bergman-filmeket. Az is lehet, hogy Fehér Gyuri zsenijén keresztül jutottam el Bergmanhoz. Erre már nem emlékszem pontosan. De a riportfilm néhány bejátszott jelenetéből, és abból, amit ezek a nagyszerű színészek mondanak Gyuriról kiviláglik, hogy ő egy igazi zseni volt. A filmművészet, a kép és az emberi arc zsenije.

Rettenetes, hogy éppen akkor halt meg, amikor tanítani kezdett volna. Tervezett osztályának hallgatóit még ő vette fel, de mielőtt elkezdődött volna az első szemeszter, meghalt.

Hatalmas tudást, tapasztalatot tudott volna átadni azoknak a srácoknak, akiket nem véletlenül választott ki akkor a saját osztályába. […] 

Gyurinak metszően pontos és tévedhetetlen értékítélete volt a szakmán belül is mindenkiről. Ezeket el is mondta szemtől szembe is.

Metszően éles volt a véleménye, de sosem bántó, hanem igaz. Ha valaki mégis megsértődött, az magában kereshette ennek okát – sértődés helyett inkább érdemes volt a megjegyzésein, meglátásain hosszan és mélyen elgondolkodni.

Bontakozóban lévő barátságunkat is kettétörte a korai halála. Azóta is sokat sokszor gondolok rá, meg arra, hogy milyen filmeket készített volna még, és persze gyakran megnézem a filmjeit, és ajánlom azokat a tanítványaimnak, a legfiatalabb generációnak is.”

Az emlékcsoportot Pentelényi László hozta létre, aki már több mint tíz éve elszántan kutatja Fehér György életét és pályáját, és ha minden igaz, hamarosan megjelenik a mindent átfogó kötete is Gyuriról. Ha valakinek van bármilyen hasznos információja Fehér Györgyről, nyugodtan keresse Pentelényi Lászlót. 

„Fehér Gyuri vízen járó, különleges tünemény volt” – mondta róla főiskolai tanára, Szinetár Miklós

Fehér György állandó alkotótársa volt Edelényi János, nagyon sok filmet készítettek közösen, például a Szerelő című opust is, amit rendszerellenes témája (lehallgatás) miatt nem lehetett nyilvánosan bemutatni. Nézzétek meg a Tomikám című közös filmjüket!

Edelényi János 1979-ben disszidált, és Fehér György sokáig senkivel nem találta meg azt a szellemi közösséget, ami kettejüket jellemezte.

Két nagyjátékfilmje, a Szürkület és a Szenvedély sötét, sűrű drámai világát nem könnyű befogadni, de mindkettőt díjazták a Magyar Filmszemlén, és nemzetközi elismeréseket is kaptak.

Később Fehér György Tarr Béla személyében találta meg azt a magyar filmest, akivel együtt tudott gondolkodni, még a produceri munkákat is vállalta a Sátántangóban. Tarr Béla pedig egy filmet is készített Fehér Györgyről.

Maradandót alkotni a televíziózásban

A televíziós világban kevesen alkottak az örökkévalóság számára, de Fehér György biztosan közéjük tartozott – több munkáját is díjazták a Veszprémi Televíziós Fesztiválon. Akkoriban még lehetett klasszikus színműveket képernyőre adaptálni, ahogy az ő munkáiban is megtaláljuk a Richárd-drámák mellett a Volponét vagy A nők iskoláját is. Nagyon mélyen foglalkoztatta József Attila költészete, ezért a Szabad ötletek jegyzékét is feldolgozta Jordán Tamással televíziós formában, és minden munkáját jól felismerhetően az igényesség és a hitelesség tette egyedivé. Még egy díjat is alapítottak az emlékére; az egyik Fehér György-díj-átadóról itt olvashatsz.

Filmszínészként is láthattuk őt több Jancsó-filmben, de Bereményi Géza, Makk Károly és Maár Gyula is hívta játszani.

Utolsó éveiben Olasz Ágnes színésznő mellett talált rá a boldogságra a magánéletében is. Sok közös munkájuk volt, például Miskolcon Fassbindertől a Petra von Kant keserű könnyei című előadás.

Ezt a filmet mindenképp nézd meg!

Ha idáig jutottál az olvasásban, akkor valószínűleg tényleg érdekel, ki is volt Fehér György. Ha valóban érdeklődsz iránta, akkor feltétlenül meg kell nézned EZT a rövid, de velős filmet (a rengeteg benne szereplő reklám ellenére is), amit az egyetlen olyan gyerekkori barátnőm rendezett, aki hasonló dolgokkal foglalkozik, mint én.

Szikszai Ottilia filmje a XXI. század című sorozatban sok szempontból járja körül, és igazán remekül bemutatja, milyen fantasztikus, csodálatos alkotó, és kivételes ember volt valójában Fehér György.

Gyuri váratlan és hirtelen halála sajnos betölthetetlen űrt hagyott a magyar színház- és filmművészetben, de művei azóta is ragyognak, és biztos vagyok benne, hogy örökké velünk maradnak!

Both Gabi

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: NFI / Inkey Alice