Feledékeny kismamák: mítosz vagy valóság?
Szerintem a „mombrain” vagy magyarul talán inkább „terhesagy” formában használt kifejezés olyan dolog, amit a terhesség előtt (esetleg alatt) kicsit magyarázkodásnak érzünk. Mert teljesen egyértelmű, főleg az első gyerek megszületése után, hogy annyira máshova kerül a fókusz egy szülő (nem csak az anya) életében, ami mindent átír. Éppen ezért egyszerűen elképzelhetetlen (egy ideig legalábbis mindenképpen), hogy bármi, de tényleg bármi úgy működjön, mint korábban. Talán ennek köszönhető, hogy eleinte az ember – ezt már tapasztalatból mondom – észre sem veszi, hogy… hogy is fejezzem ki szépen? Hát, hogy nem olyan penge. És most végre a kutatások is igazolják, hogy bizony nem hülyült meg, aki azt érzi, hogy meghülyült friss anyukaként. Tóth Flóra írása.
–
A „terhesagy” fontos az evolúció szempontjából
Az újszülöttek, csecsemők gondozása amellett, hogy csodálatos és felemelő élmény, a hétköznapok szintjén, amikor nincs első mosoly, első lépés, első akármi, roppant monoton tevékenység. Tudom, hogy van, aki nem így éli meg, de azért a legtöbb anya azt tapasztalja az első hónapokban (sőt, akár két évben), hogy minden egyes nap fájdalmasan egyforma. Amikor éppen nem történik meg valami a néhány csodás, valószínűleg életünk végéig őrzött pillanatból, akkor… nos, nem történik semmi.
Etetés-tisztába tevés-altatás-séta, és ezek ismétlődése vég nélkül, eleinte napszakra való tekintet nélkül (vagyis éjjel is). Ezt kibírni, még ha nincs extra hasfájás, fogzás, idegrendszeri éretlenség, „többemberesség”, akkor is embert és agyat próbáló feladat.
Mert miközben tudod, hogy iszonyú fontos a jelenléted a kisbabád számára, az agyad azért nem áll le, és bizony pörgeti azt is párhuzamosan, hogy neked mi lenne iszonyú fontos.
És a legtöbb anyának azért sokszor nem pont az, ami éppen történik. Tudom, hogy 1. van, akinek igen, és ez szuper, 2. ezt nem könnyű hallani sem gyerekvállalás előtt, sem évtizedekkel utána, ha egy olyan korban vált valaki anyává, amikor nem volt megengedett a „nyafogás”, ki kellett bírni a monotonitást is, de a gépi és emberi segítség is jóval kevesebb volt.
Muszáj őszintén beszélni ezekről a nehézségekről, nem azért, hogy elvegyük mindenki kedvét a gyerekvállalástól, hanem azért, hogy lehetőséget adjunk a szülővé válás előtt állóknak a felelős döntésre és a felkészülésre.
Nekem a gyerekeim első két éve annak ellenére nagyon nehéz volt, hogy semmi olyan drámai dologgal nem kellett szembenéznem, mint sok más anyának. És mivel szerettem volna dolgozni, dolgoztam is otthonról, amikor picik voltak (és tudom, privilégium, hogy olyan a munkám, amiben ez nem okozott fennakadást). Éppen ezért viszont a saját bőrömön éreztem, hogy nem tudok úgy fókuszálni, gondolkozni, az a feladat, ami korábban simán ment, sokkal lassabban megvalósítható számomra. Érzékeltem, hogy „leépült” az agyam. Ezért nyilván utánaolvastam. És kiderült, hogy
a terhességgel és szüléssel járó hormonális változások jelentős strukturális és funkcionális átalakulásokat eredményeznek az agyban, amelyek közül több is fennáll, méghozzá éveken keresztül. Ennek pedig a tudósok szerint egyszerűen az a funkciója, hogy az anyák jobban el tudják látni a gondozási feladatokat.
Ezt a kutatók ilyen szépen mondják, de azért ti is látjátok, hogy ez valójában azt jelenti: magadhoz képest minél hülyébb vagy, annál kevesebb nyafogással tűröd a monoton melót, ami egy kisbaba ellátásával jár. Ez persze nem baj – vagy ha az is, a szakértők szerint a gyerek kétéves kora körül elmúlik – de nem árt felkészülni rá.
Az már csak részben tartozik ide, hogy 2023-ban arra jutottak egy kutatásban, hogy bár ezt még tovább kell vizsgálni, de valószínűleg a szülés utáni melankólia (ami enyhébb) és depresszió (ami súlyosabb) is ugyanezekből az agyi folyamatokból ered. Egy friss vizsgálat most részletesebb képet ad arról, hogy pontosan mi történik az agyban a terhesség alatt és a szülés után.
Végigkövettek egy teljes terhességet és az utána következő két évet MR-vizsgálatokkal
Mivel világszerte a nők 85 százaléka él át egy vagy több terhességet az élete során, ami évente 140 millió nőt jelent, Pritschet, L., Taylor, C. M., Cossio, D. és társaik végre alaposan megvizsgálták, hogy mi történik az agyban a terhesség alatt és a szülés után, és a Nature Neuroscience folyóiratban publikálták is az eredményeket.
A vizsgálatok alanya egy 38 éves nő volt, aki mesterséges megtermékenyítéssel esett teherbe, őt követték végig a fogantatás előtti időszaktól a szülés utáni két évig. Az eredmények pedig azt mutatják, hogy
a terhesség figyelemreméltó az úgynevezett neuroplaszticitás (agyi és idegrendszeri változások) szempontjából, mivel bizonyos hormonok termelését tekintve százszoros vagy akár ezerszeres növekedés történik.
A szteroid hormonszintjének emelkedése elősegíti a neurogenezist (bizonyos területeken új idegsejtek képződnek), de közben történik egy úgynevezett mikroglia proliferáció, ami bizonyos sejtek elszaporodása, méghozzá azoké, amik a jelenlegi feltételezések szerint az Alzheimer-kór kialakulásáért is felelősek. Vagyis valószínűleg itt érhető tetten az,
amit a köznyelv magyarul „terhesagy”-nak, angolul pedig „mom brain”-nek vagy „baby brain”-nek mond, ami praktikusan azt jelenti, hogy terhesen és kisbabás anyaként feledékenyebbek vagyunk.
A képalkotó-vizsgálatok eredményei együttesen bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az agykéreg térfogata csökken a terhesség alatt. A kéreg többek között felelős a gondolkodásért, az ok-okozati összefüggések meglátásáért és az emlékezetért (de egyébként az érzelmekért is). Szóval nagyon leegyszerűsítve a vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy a terhesség némileg és átmenetileg rontja a kognitív képességeket.
A vizsgálat azzal zárult, hogy két évvel a szülés után a legtöbb funkció maradéktalanul visszatér, és a kutatók azt is hozzátették, hogy ezeket a tanulmányokat mindenképpen folytatni és bővíteni kell újabb kísérleti személyek bevonásával a további fontos információk kiderítéséhez.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ damircudic
