Így bontottam vissza az ördögi köröket – és rendeztem a pénzhez való viszonyomat

–

Ha valami nagyon megleckéztetett az elmúlt két évtizedben, akkor az a pénz volt. Soha semmi nem jelentett olyan makacs problémát számomra, mint ez a nagyon is kézzel fogható materiális, ám mégis annál megfoghatatlanabb jelensége az emberi civilizációnak. A megoldás pedig végül a legváratlanabb helyről jött. Több sikertelen terápia után végül egy családállításon döbbentem rá, mi lehetett az elakadásom fő oka.

Ítélkezők kíméljenek!

Nehéz szívvel írom ezt a vallomást, mert a pénzzel való rossz viszonyom a legkevésbé sem arról szól, amiről sokan hiszik. Hiába gondolják néhányan azt, hogy egy elkényeztetett nő vagyok, aki bizony nem került volna nehéz helyzetbe, ha beosztással él, ez nem ilyen egyszerű. Bár én is sokáig ostoroztam magam, úgy éreztem, visszaeső bűnöző vagyok, aki újra és újra elköveti a bűnt, ráadásul még a családját is magával rántja. Húsz év sok idő, és hosszú a büntetés, ha valaki úgy éli az életét, hogy folyamatosan a visszatérő problémák kapcsán keresgéli a helyes utat, de valamiért egyszerűen nem találja.

Rengeteg, amiből nincs kiút

A problémáim nem abban merültek ki, hogy elszórtam a pénzemet, ez csak egy felszíni – és nem is hosszú ideig fennálló – tünet volt.

Az elakadásom sokkal inkább abban nyilvánult meg, hogy hiába dolgoztam mindig sokat, a gyarapodás helyett mégis csak adósságaim keletkeztek.

Ám abban a pillanatban, amint ezt ledolgoztam, valahol, valami újra elindult a romlás felé, és én ismét ugyanott találtam magam: egy szörnyű pénzügyi rengetegben, amiből egyre kevésbé találtam a kiutat. Aztán elérkezett az a pont, amikor éreztem, segítségre van szükségem. Felkerestem egy olyan pénzügyi tanácsadót, aki kifejezetten nőknek segített, és részt vettem egy személyes pénztréningen. A helyzet némileg javult, és sok mindent megértettem olyannyira, hogy elkezdtem vele együtt dolgozni, és kommunikációs tanácsadóként támogattam a munkáját, hogy minél több nőnek segíthessen.

Ekkoriban rengeteg témába vágó könyvet, tanulmányt, cikket olvastam, és már lassan mindent tudtam a különböző pénzügyi típusokról, a pénzköltési szokásokról, és arról, hogy sok rossz minta a gyerekkorban gyökerezik. Az életem egyéb területei változtak, alakultak, bizonyos dolgokban sokat fejlődtem. Egy területen azonban nem történt lényeges változás, és ez a pénz volt. A magánéletemet egy válás és egy hosszú ideig tartó nagyon nehéz időszak után sikerült rendeznem, már éppen az esküvőmre készültem, amikor egy este ismét előkerült a  rettegett téma, és én zokogni kezdtem. Leendő férjem, aki tényleg mindig, mindenben mellettem állt, e téren teljesen tanácstalan volt. Számára a pénzügyek soha semmilyen problémát nem jelentettek, egyszerűen nem fért a fejébe, mi lehet velem a baj, amikor látta, hogy mennyire igyekszem, ám mégsem sikerül.

Amikor a legaljára érsz, tudod, hogy elindulhatsz felfelé

Eljutottam oda, hogy magamban már megfogalmaztam: ez nem az akaratomon múlik, itt valami olyan mély gond lehet, ami egyszerűen nem enged el. Tudtam, hogy még jobban le kell ásnom, drasztikus módszerre van tehát szükségem. Ismét segítséget kértem. Ezúttal egy coach-hoz fordultam, de nem feltétlenül azzal kerestem meg, hogy ő segítsen, inkább arra kértem, hogy adjon tanácsot, merre érdemes még keresnem a probléma gyökerét. Így jutottam el végül a Hellinger-féle családállításhoz, amiről kiderült, hogy számomra épp a megfelelő terápia. Nem térnék ki a részletekre, de a lényeg, hogy egy csoportos, egész napon át tartó foglalkozáson egy-egy résztvevő felmenőin, azok sorsán keresztül embert próbáló folyamat során feltárulnak olyan régmúlt tragédiák, amelyeket feloldunk, és a résztvevő elengedheti a tudat alatt cipelt családi terheket.

Kiderült, hogy az én nehézségeimet a holokauszt, a családom tragédiája okozta, az ő sorsukat vittem és cipeltem tovább kötelességszerűen... méghozzá pénzügyi elakadások formájában. Soha nem fogom elfelejteni, amikor velem együtt sírt az egész csoport, ahogyan én is együtt sírtam velük, amikor az ő problémáik feloldására került sor. A terapeuta szerint ezt a típusú – nemcsak a családomat, de egy egész népet érintő, tömegek meggyilkolását jelentő – tragédiát a legnehezebb feldolgozni, és nem szabad csodálkoznom rajta, hogy ilyen keserves volt ez számomra. A pénzügyi elakadásoknak nagyon sokszor a családi múltban gyökerező okai lehetnek, és nyilván nem mindenkinél ugyanazok, mint nálam, de ezek megtalálhatók és feloldhatók. Ha nem ezzel a terápiával, akkor máshogyan.

Végre új probléma után nézhetek

A családállítás után hónapoknak kell eltelnie, csendben emésztve az intenzív élményt, míg észreveszi az ember, hogy egyszer csak nem bukkannak fel ugyanazok a problémák. Számomra nagyon fontos volt, hogy bár csak pár hét telt el az esküvőm és a terápia között, az új életszakaszomba, a házaséletembe már úgy léphettem, hogy tudtam: megtettem, amit lehetett. Az azóta eltelt fél év pedig teljesen egyértelműen igazolta, hogy számomra ez a terápia jelentette a megoldást, az elmúlt évek nyomása után fellélegezhettem, új távlatok nyíltak, és végre folyamatos önvád nélkül élhetek. Nem akarok elkiabálni semmit, de a pénzhez való viszonyom is finoman, lépésről-lépésre rendeződni látszik...

Kárpáti Judit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/frescomovie