Az ukrán tiktoker, akinek nem tudják megbocsátani, hogy él

–

Akár mi is lehetnénk

Bárki, aki fent van az Instagramon vagy a TikTokon, láthatott olyan videókat az ukrajnai háború kirobbanásakor, hogy fiatalok lerombolt házakat posztolnak, vagy robbanást mutatnak az ablakukból, vagy épp élőznek az egész éjszakás légiriadó alatt. 

Elképesztő érdeklődés övezte posztjaikat, az emberek – csúnyán mondva – „élvezték”, hogy otthonuk biztonságából első kézből jövő információkat szerezhetnek egy háborúról. 

Teljesen máshogy azonosulunk, ha a híradóban egyik szörnyű vágóképet látjuk a másik után, mint amikor valaki élőben, a helyszínről, érintettként közvetít. Ilyenkor nagyobb eséllyel érezzük úgy, hogy akár mi is lehetnénk ők. 

Az orosz-ukrán háború alapjaiban rengette meg a biztonságérzetünket, mert ez most nem tőlünk sok-sok ezer kilométerre történt/történik, nem teljesen más kultúrában, hanem Európában. 

Egy háborús képriport alatt olvastam egy kommentet, amiben egy nő arról írt, mennyire megrázta, hogy az egyik képen szereplő menekültnek ugyanolyan felsője van, mint amilyet pár héttel ezelőtt ő is vett egy fast fashion üzletben. 

@valerisssh Living my best life 🥰🥰🥰 Thanks Russia! #ukraine #stopwar #russiastop ♬ Che La Luna - Louis Prima

A háború sújtotta övezetekből jelentkezők otthonai – már amíg ott éltek – nem sokban különböztek bárki más otthonától, és még a kiskutyás-kisnyuszis filtert is ugyanúgy használták, mint mi, csak épp akkor posztoltak, miközben sorban álltak a kenyérért, és nem a nyolclépéses arcápolási rutinjuk lebonyolítása során.

Volt abban valami szürreális, hogy milyen természetesen beszéltek a fenekestül felfordult életükről. Kristina Korbs korábban javarészt bitcoinnal kapcsolatos témákban posztolt, illetve arról, hogy milyen jó is luxusban, bőségben élni. Ám a háború kirobbanásával drasztikusan megváltozott az oldala. A luxushotelek reggelijei helyett részletes beszámolókat közölt arról, hogy mi történik Kijevben, élőben közvetítette az első rakétatámadásokat is. Feküdt az ágyában, és onnan mutatta, mi látszik az ablakból. Hátborzongató felvételek voltak. Elképzeltem, hogy az én ágyamból kitekintve a megszokott kilátás helyett füstölgő épületek látszanak a nem is annyira távolból. Ez a perspektíva rémisztően közel került mindenkihez. Ez volt a „vonzereje” ezeknek a tiktokereknek. Voltak még páran, Marta Vasyuta vagy a séf-katona, Ruslan Mokritsky… 

…de egyikük sem indított el akkora lavinát, mint Valeria Shashenok.

„Többet segítenél, ha meghalnál!”

Ugyebár, eleinte még „izgi” volt a követőknek nézni, ahogy valódi, hús-vér emberek elhagyják az otthonaikat, részletesen bemutatva, hogy is néz ki az, amit eddig csak filmekben láttunk. Végignézhettük, ahogy terelték őket egyik pályaudvarról a másikra, egy-egy túrahátizsákkal, szorongatva az önkéntesektől kapott szendvicseket. 

A most huszonhárom éves Valeriánál már itt megjelentek a gyűlölködők. Ő robbant a háború kitörésekor a legnagyobbat TikTokon a videóival, amikre már több mint ötvenmillió lájkot kapott. 

@valerisssh Just a reminder about my home🇺🇦 #ukraine #russiastopthewar ♬ It's Corn - Tariq & The Gregory Brothers & Recess Therapy

A háború előtt fotósként dolgozó fiatal nő volt, aki később a szülővárosa, Csernyihiv romjain állva szólt be Putyinnak, vagy azt mutatta be, miként főznek kávét a szüleivel a bunkerben. 

De miután elmenekült az országból, már akkor kritika érte, amikor az egyik menekültsegítő pontról azt posztolta ki, hogy még vegánszendvics-opció is van. 

Azonnal megkapta a magáét, hogy aki menekült, az ne válogasson, micsoda gátlástalan ingyenélő, aki rászorulóként is ragaszkodik az étkezési szokásaihoz. Még úgy is megkapta ezt, hogy amúgy a vegán szendvicset nem ő ette, csak megmutatta, hogy mennyire jófejek az önkéntesek, hogy erre is gondolnak. 

Később a helyzet csak még jobban eldurvult. 

A fiatal nőt több hírcsatorna is meghívta vendégnek, nagy divatcégek küldtek neki ruhákat az újrakezdéshez, komoly együttműködései lettek, könyvet is írt, sőt, még egy dokumentumfilm is készült róla. 

A követői egy része – és a random odatévedő trollok – pedig ezt egyszerűen nem tudták lenyelni.

„Élősködsz a háborún!” „Szégyent hozol a hazádra” „Kapóra jött a háború, mi?” „Bohóc vagy, ahelyett, hogy bevonulnál.” „Háborús celeb!“ „Szégyelld magad!” „Többet segítene, ha meghalnál” „Putyinnak meg kéne ölnie” „Távol a csatáktól nagy a pofád!” „A háború a legjobb dolog, ami történhetett veled.” 

Ez csak néhány példa abból a mocsokcunamiból, amit Valeriát érte és éri azóta is. 

Mintha azt kérnék számon rajta, hogy él

Még akkor is érték kritikák, amikor azt osztotta meg a követőivel, hogy a háborúban odaveszett tizennyolc éves unokaöccse. Láttam olyan kommenteket, amik azzal vádolták a lányt, hogy még az unokatestvére halálából is profitál. Mások abban is kételkedtek, hogy egyáltalán gyászol-e. 

Ezt persze semmivel nem tudták alátámasztani, annyi volt a bűne, hogy a tartalmai miatt világszerte ismert lett. És igen, ez járt némi előnnyel.

A róla készült dokumentumfilm egy pontján ellátogat – számos más fiatal ukrán tartalomgyártóval együtt – az Európai Parlamentbe, ahol találkozik Ursula von der Leyennel is. A vele és más képviselőkkel való beszélgetése során elmeséli, hogy már három hete blokkolva van az Instagram-fiókja az Oroszország- és Putyinellenes tartalmai miatt. Mire elhagyja az épületet, visszakapja az oldalát. 

Szóval igen, egyértelműen privilegizált helyzetbe került a honfitársaihoz, sőt, egy akármilyen átlagemberhez képest is. 

@valerisssh

♬ Disco - Surf Curse

De az a filmben is látszik, hogy ez számára is óriási dolog. Nem veszi készpénznek, és mintha folyamatosan lenne benne egyfajta kényelmetlenség-érzés, hogy minek „köszönheti” ezt a kiemelt státuszt. 

Az egyik jelenetben egy barátnőjével hintázás közben arról beszélnek, hogy az ajándék dizájnercuccokat viselni olyan, mintha valamit ünnepelnének, miközben nincs mit ünnepelniük. 

Habár látszólag mosolyog, rettenetesen kimerült a tekintete, mázsás súlyokat cipel a vállán.

Bár hét hónapot valóban a háborútól távol töltött, az utazásai során egyik demonstrációról a másikra járt, és hiába érzi borzalmasan magát mások kamerái előtt, mégis vállalt nagyinterjúkat nemzetközi hírcsatornákkal, hogy életben tartsa a diskurzust, hogy ne lanyhuljon az országának sorsa iránti érdeklődés, figyelem.  

Végül hazatért Ukrajnába, és azóta is ott van 

Továbbra is folytatja a közvetítéseit. Húsba vágó fekete humorral mutatja be látványosságként a Putyin szuvenírjeinek csúfolt lövedékmaradványokat, a lerombolt épületeket, az újabb és újabb veszteségeket. Közben nem győzi hangsúlyozni, hogy a bátor ukrán katonáknak hála, biztonságban élhet Kijevben, ellátogathat a kedvenc helyeire, ehet finomakat, tölthet időt a barátaival. Pontosan tudja már, milyen törékeny és illékony is az ilyesmi.

A közösségi oldalakra nap mint nap kismillió videó kerül fel, amiben fiatal nők megmutatják, hogy telik egy napjuk, mit vesznek fel, mit esznek. Valeria se tesz másképp. Csak hát az ő élete, ahogy mondja, „szuper furcsa”. Minden öröm, ajándék, áldás mögött fájdalom, veszteség és áldozat van. 

Nem éli meg magát hasznosnak, gyakran érez szégyent, nem büszke magára egyáltalán. Nincs jövőképe, irigyli azokat, akiknek eus útlevelük van, szeretne valami jót tenni, hinni magában, a világban. És nem érti, miért gyűlölik annyian és ilyen végtelenül.  

Érdemes belegondolni, mi mindenen ment és megy keresztül ez a lány. Valeriát nap mint nap fenyegetik, a halálát kívánják, ahogy ez egyébként akárkivel előfordulhat, aki kikerül az online térbe. Sajnos nem újdonság, hogy a trollok és online bántalmazók számára nincs határ. Nem számít, hogy pár hónapja még egy bunkerben éltél, ha most meg szponzortól kapott hajszárítóval lövöd be a hajad. Tök mindegy, ha hónapokig távol vagy a családodtól, hogy egyik napról a másikra egy hétköznapi nőből menekült lettél, ha egyszer Olena Zelenszkajával fotózkodsz. Kit érdekel, hogy álmodban sikítozol, ha nappal meg időnként képes vagy élvezni az életed.

Ha már úgy alakult, hogy élsz.  

Szabó Anna Eszter