Kiropraktőr, csontkovács, manuálterapeuta vagy gyógymasszőr – Melyik szakembert válasszuk?
Mik a különbségek a kezelések között?
Mik a különbségek a kezelések között?
Egyes becslések szerint a gyerekek több mint 25 százaléka retteg a tűszúrástól, aminek súlyos egészségügyi következményei lehetnek – így szülőként is érdemes átgondolni, hogyan közelítünk a nehézséghez.
Szabó Anna Eszter és édesanyja, Kazimir Ágnes pszichológus újra leültek beszélgetni, ezúttal arról, hogy mit jelent valójában feldolgozni a traumát, és hogyan lehet túllépni rajta anélkül, hogy uralkodna az életünkön. Már ha ez egyáltalán lehetséges.
Nagy a tét, amikor azt kérdezzük, meg lehet-e felnőttkorban változtatni a ránk jellemző gondolkodási, érzelmi és viselkedéses mintázatokat. Ám a legújabb kutatások szerint az életkorunk, a nagy mérföldkövek, a terápiás tapasztalatok és mi magunk is markánsan alakíthatjuk azt, hogy kik vagyunk.
Időnként szinte mindannyian szenvedünk attól, hogy nehezen kapcsolódunk másokhoz. Kilépünk helyzetekből, bezárkózunk vagy támadunk ahelyett, hogy kifejeznénk azt, ami fáj. Irvin D. Yalom éppen ezért fiával, Benjamin Yalommal közösen írt könyvében minden tekintélyét arra használja, hogy átérezzük: sebezhetőnek lenni oké.
Mennyiben más szülő, terapeuta, író Benjamin Yalom, mint apja, a világhírű pszichiáter, Irvin D. Yalom? Milyen volt felnőni két stanfordi professzor és három idősebb testvér mellett? Hogyan hat a Yalom-név a kliensekre és a viselőjére? Ben őszintén, a sérülékenységét is megmutatva, mégis rengeteg derűvel mesélt az életükről Milanovich Dominak.
Domi jóformán húsz éve, érettségi óta nem találkozott az osztálytársaival, így eléggé szorongott a viszontlátástól. De aztán rájött, hogy a különbségeinkkel együtt is szinte mind ugyanazt keressük.
„Drogért letapostam bárkit, az anyukámat is” – meséli Klára, aki 10 lánnyal él együtt egy székesfehérvári rehabon, ahol kifejezetten függő tinédzser lányoknak nyújtanak segítséget. Olyanoknak, akik balhésak, többeknek volt már rendőrségi ügye, és nem egyszer a pszichiátriai osztályra is bekerültek. A krízisközpont vezetőit és a gyerekek felépülését segítő mentorokat kérdeztük a mindennapokról és a család szerepéről.
Előre szólunk: rettentően nehéz végigolvasni a narcisztikus szülők gyermekeinek vallomásait. Ám aki hasonló cipőben jár vagy járt, annak megkönnyebbülés lehet látni, nincs egyedül, és ebből a magányos börtönből igenis létezik kiút.
Ha az identitásunk részének tartjuk a problémát, akkor saját magunk ellen kellene fellépnünk, és ez akadályozza a megküzdést. Talán itt az ideje, hogy más, konstruktívabb történeteket mondjunk magunknak, és egymásnak!