Garázsvásár- és online-piactér-kisokos: ezt kell tudnod, ha továbbadnál régi holmijaidon

–

Imádom a rendezett környezetet. Szerelmese vagyok a szabad pultfelületeknek, a portalan polcoknak, a 90 fokos szögeknek és a katonás rendben csücsülő pasztell játékoknak. Ennek némileg ellentmond ugyan, hogy kinderes és Happy Meal-es biszbaszok, nagyon fontos rajzok és kidobhatatlan kövek keverednek kinőtt ruhákkal, hegyezésre váró ceruzákkal, elfeledett játékokkal és nemszeretem ajándékokkal a lakás különböző pontjain.

Épp ezért évente egyszer-kétszer nekiveselkedem, és kifordítom a sarkaiból az egész házat. Ilyenkor két napig tulajdonképpen ruha- és lomhalmok közötti ösvényeken közlekedünk, a végeredmény azonban mindenért kárpótol. A kérdés pedig örök: mi legyen a leselejtezett, használatra azonban tökéletesen alkalmas játékokkal és eszközökkel? 

Selejtezni jó móka. Ja, nem!

Helyet csinálni és ezzel teret adni valami újnak, jó. Elméletben. A valóságban azonban nemritkán órákig tartó monodrámákhoz vezet. Mert hát hogyan is lehetne könnyek nélkül útjára engedni azt a századik pólót, amit egyébként az elmúlt évben egyszer sem sikerült a gyerekre imádkozni, de most ráébredt, hogy tulajdonképpen az a kedvence? Miként is lehetne továbbajándékozni az iskolatáskát, amit utál, mert dedós, vagy a nagymamától kapott erkölcstankönyvet, amit egyébként soha, egyetlenegyszer sem nyitott ki, mikor az FONTOS?

Nem is értem!

A gyerekek meg azt nem értik, hogy a ruháink, játékaink, plüsseink és egyéb biszbaszaink egy részétől miért kell időről időre megválnunk. Magyarázhatok én méretváltásról, jótékonysági és környezetvédelmi szempontokról, gazdasági érdekekről, helyhiányról… Elméletben mindez világos számukra, de szerintük inkább a testvérüknek kellene több nagyvonalúságot mutatnia.

Az éves iskolakezdő nagytakarítás következménye tehát jellemzően őskáosz: rengeteg kinőtt ruha és megunt játék, random mennyiségű szelektív hulladék, vérig sértett gyerekek és én, aki köszönöm szépen, már azt is elfelejtettem, minek akartam megszületni egyáltalán. És nem, általában ezen a ponton már az átmeneti rend reménye sem motivál.

Újracuccok mindegy, kinek

Újak és újszerűek – aka leendő Marketplace-, Vinted- és más online-vásártér-lakók –; a jó állapotúak és abszolút bevethetők; a játszós, de még vállalhatók és a többi cucc… Mihez kezdjünk velük?

Az első kategóriába eső – tehát: biztos helyre eltett, később aztán akarva sem megtalált; kinőtt/eleve se volt jó, de nem akartuk megbántani az ajándékozót; na, nálunk ilyen tuti nem lesz, illetve a gyerek nem volt hajlandó felvenni vagy játszani vele – daraboknak jellemzően kamerával és centivel esem neki, majd valamelyik online platformon landolnak.

Tudom, tudom, nem éri meg nyűglődni az egésszel, és mégis kinek van erre ideje. De egy kellemes este, egy pohár bor, egy romkom és a muszáj azért képes meghozni a kedvet egy-egy ilyen tehermentesítő projekthez.

Már csak azért is, mert az apránként gyarapodó bankszámla és a látványosan felszabaduló tér egyaránt rendkívül motiváló.

Tippjeim, hogy biztosan ne dolgozz feleslegesen:

• Készíts jól bevilágított, egyértelmű, színhelyes fotókat! Ha a terméknek van bármilyen hibája, légyszi, a többiek nevében is szépen kérlek, tüntesd fel, hogy a másik fél tudja, mit vásárol.
• Mérj meg mindent, és a méreteket jól látható helyen tüntesd fel! Nincs idegesítőbb az olyan hirdetéseknél, amelyek nem tartalmazzák sem a lokációt, sem a méreteket, sem az anyagot, de legalább jó drágán kínálják a ki tudja, mit. És persze a fotó is homályos.
• Legyél egyértelmű a postázást, átvételt, próbálhatóságot illetően! Igen, tudom, hogy mindig akad valaki, aki olcsóbban akarja, ragaszkodik hozzá, hogy te vidd el neki, csak utánvéttel akar fizetni, és lealkudná a fél világot is. Ezekre az esetekre nyugodtan alkalmazd bőszen a nem szócskát, a többieknek viszont segíts azzal, hogy semmilyen téren nem árulsz zsákbamacskát.
  
• Ne meggazdagodni akarj, hanem eladni! Tisztában vagyok vele, mennyibe kerül egy cipő, egy pulcsi, egy íróasztal és teljesen érthető, hogy amikor valamitől megszabadulnál, legalább valamennyit szeretnél viszontlátni a korábban már elköltött forintjaidból. Az árazás kialakításánál azonban érdemes szem előtt tartani, hogy mi a cél. Ha az eladás, akkor árazz úgy, hogy a terméked tényleg kívánatos legyen! Ha kerülgetnéd még a kanapét, a triciklit vagy a másfél négyzetméteres babaházat, akkor pedig tarts a mainstreammel, és árazd a bolti ár 80 százalékára a tízéves cuccodat. (Ami nem lesz se vintage, se feláras attól, hogy ezeréves.)
• Legyél elérhető és transzparens! Írni a hirdetés megjelenése után két perccel, majd hitegetve lenni és végül pofára esni, hogy elvitte más, bosszantó. Persze semmi baj azzal, ha több helyen is hirdeted, ha nem tartod annak, aki először jelentkezett vagy szívesebben adnád ismerősnek – csak mondd meg! Minden más esetben csak rabolod a másik idejét és energiáját. Ami ugyebár rém bosszantó. Pláne, ha veled csinálják!

A jó állapotú, használatra még tökéletesen alkalmas cókmókot megpróbálhatod csomagokban értékesíteni. Ha pedig szívesen teszel jót másokkal, jöhet a jótékonykodós szemlélet! Kérdezd meg a területileg illetékes védőnőt, a családsegítő központot, a környékbeli egyesületeket, anyaotthonokat, alapítványokat, hogy tudják-e, akarják-e fogadni az adományt. Ha igen, nyert ügyed van, hiszen általában előre megbeszélt időpontra érkezve adhatod le a dolgokat egyben, a szortírozást pedig ők maguk végzik el.

Fontos!

Ha ruhát, gyerekjátékot, könyvet ajándékozol, csak jó és kiváló állapotú, hibátlan és sérülésmentes dolgokat adj tovább. Olyat, aminek szülőként te is örülnél.

És hogy mit csinálj a többivel? Kérdezd meg a közeli barátokat, rokonokat, hogy a hibák és sérülések ismeretében szükségük van-e valamire a maradékból. Ha nincs, akkor érdeklődj a lehetőségekről, hiszen a nagyobb méretű textileket – plédeket, törülközőket – gyakran nagy örömmel fogadják az állatmenhelyeken.

Hogy mi legyen a többi cuccal? A Szemléletformáló és Újrahasználati Központokban díjmentesen leadhatod a számodra feleslegessé vált, vagy megunt, de más számára még használható tárgyakat, eszközöket (például babafelszerelés, játék, sporteszköz, bútor, könyv, konyhafelszerelés, lakberendezési tárgy stb.).

A garázsvásár misztériuma

Amikor begyűrűzött a garázsvásártrend, sokszor még egy-egy kirándulás alkalmával is ellenőriztem, nincs-e a környéken egy jó kis házi zsibi. (Többnyire akadt. Így lett ónémet kuglófformám kétezerért, meg kristály fagyis kelyheim 50 forint/darab áron.)

A formátum legnagyobb előnye, hogy otthon, saját természetes közegedben, különösebb szállítás és pakolászás nélkül értékesíthetsz. Csakhogy a hátránya is ugyanez.

Be kell engedned idegeneket a személyes teredbe, egész nap haptákban állsz, és cseverészni kell, ha tetszik, ha nem. A várható megtérülés pedig lutri, hiszen a dolog vagy bejön, vagy nem. Nekem, mondjuk, be szokott, ezért veled is megosztom, szerintem mi a siker kulcsa. 

• Jó lokáció és kedves barátok. Egyedül garázsvásározni nem a legjobb élmény. De ha összehozod a barátaidat egy közös, akár a gyerekek összeeresztésével megspékelt napra valamelyikőtök kertjében, máris nem álltok rosszul. A megfelelő kert kiválasztásánál pedig fordítsatok figyelmet az átmenő forgalom nagyságára, a parkolás lehetőségeire és a lakóingatlan biztonságának megőrzésére is.
• Reklám és láthatóságnövelés. Ha azt akarod, hogy a garázsvásárod híre bejárja a környéket, kezdj idejében szervezni! Készíts Facebook-eseményt, plakátot, oszd meg a környékbeli adok-veszek csoportokban, vidd el az oviba, a fagyizóba, ragaszd ki hirdetőtáblákra! Az online esemény hírfolyamába töltsd fel a legkívánatosabb eladnivalókat, és tartsd ébren a figyelmet legalább 2-3 héten át! Az esemény napján add meg a pontos címet, az autóval, biciklivel, tömegközlekedéssel való megközelíthetőség lehetőségeit, és helyezz ki molinót vagy más forgalomterelőt! (Amikor molinót mondok, kiszuperált textillepedőre firkantott izékére gondolok – a szerző.)
• Tájékozódj a szabályokról! A legtöbb településen vagy kerületben szabadon szervezhetsz garázsvásárt mindaddig, amíg azt a saját kerítéseden belül, alkalmi jelleggel teszed. A pontos és részletes szabályozásról azonban érdemes minden esetben az illetékes hivatal weboldalán vagy munkatársaitól érdeklődni, elkerülve ezzel a félreértéseket és kellemetlenségeket.
• Szólj a szomszédoknak! Ideális esetben egy garázsvásár forgalommal és zajjal jár, ezért célszerű előre egyeztetni a szomszédokkal a várható fennforgásról. Persze így is lesz néhány bunkó, aki elszórja a szemetet vagy letapossa a szomszéd virágait… De a takarítás és a kármentesítés minden esetben a szervező feladata, amit nem szabad megspórolni.
• Készülj fel! Ahhoz, hogy a nap zavartalanul menjen, szükséged lesz készpénzre különféle címletekben. Fognak majd tőled zsepit, mosdóhasználatot, vizet kérni. Előbb-utóbb valaki pelenkázni akar majd. Ezekre a felmerülő problémákra mindig legyenek megoldásaid, így nem kell nagy nyomás alatt reagálnod váratlan helyzetekre, és előre kitalálhatod, neked pontosan mi és hogyan lenne komfortos.

Sokat segíthetsz magadnak azzal is, hogy már előre eltervezed, mit csinálsz az el nem kelt holmikkal. Így ugyanis akkor sem kell visszacuccolnod a lakásba a dobozhegyeket, ha valami a nyakadon maradt. 

Kell-e adózni a garázsvásárok és online piacterek bevétele után?

Szívesen mondanám, hogy nem kell. A valóság azonban az, hogy nagyon is részletes, kidolgozott szabályozás vonatkozik a használt cikkek nem kereskedelmi jellegű értékesítéséből származó jövedelemből való adózásra is.

A megunt holmik adózásából keletkező bevétel ugyanis 600 ezer forintig adómentes, utána azonban bejelentés- és adóköteles.

Ez az összeg pedig elsőre soknak tűnhet ugyan, de ha költözöl, vagy stílusváltásba kezdesz, esetleg kifogysz vagy kihízod a komplett ruhatáradat, esetleg nagyobb versenykerékpár kell a gyereknek, máris nem olyan sok.

Lássuk, mi a teendő, ha épp a használt cuccaid eladásából akarnál meggazdagodni! (Igen, az irónia teljesen szándékos.)

Ha az eladásból származó teljes bevétel több mint évi hatszázezer forint, akkor az éves teljes bevételt kell a jövedelemszámolás alapjául venni a következők szerint: bevétel (azaz az eladási ár) mínusz költség (azaz a vételár, a bevételnövelő kiadás és a szerzéssel, valamint eladással járó kiadás összege). Ezután további harmincezer forintot kell levonni a teljes jövedelemből, majd a 200 ezer forintos összeghatár elérése után 15 százalék adót kell befizetni következő év május 20-ig. 

És hogy ezt ki ellenőrzi? Alapvetően senki. Csakhogy van ebben azért némi csavar: ha az adóhatósághoz bejelentés érkezik, és felmerül az üzletszerűség gyanúja, rendkívül kellemetlen helyzet állhat elő. Utóbbi esetben ugyanis – vagyis, ha valaki rendszeresen, haszonszerzési céllal, hatszázezer forintnál nagyobb éves bevétellel valósítja meg az értékesítést – adószámot kell kérni, nyilatkozni kell az általános forgalmi adózás módjáról, nyugtaadási kötelezettség lép fel, és mindennek a tetejébe akár még az áfafizetés kötelezettsége is felmerülhet. A 15 százalékos személyi jövedelemadó és 13 százalékos szociális hozzájárulási adó mellé, természetesen. Szóval, jó lesz vigyázni, ha nem akarsz ráfázni! További kérdés esetén pedig hagyj kommentet, vagy keress a ruhahalmok alatt!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Kathrin Ziegler

Z. Kocsis Blanka