–

Harminckilenc államban, bőven több mint száz Red Roof Inn kapcsán legalább negyvenkét szövetségi per van épp folyamatban a szállodalánc és annak alvállalatai ellen, és ehhez még csak most jönnek hozzá az áldozatok által benyújtott egyéni keresetek.

A vádak szerint egyértelmű jelei voltak annak, hogy a szállodák szobáit nagy részben szexkereskedők bérelték ki. Az áldozatok ezekben a szállókban „éltek” bezárva, a stricik életük minden mozzanatát folyamatosan ellenőrizték, és ezekben a szobákban kényszerültek arra is, hogy szexmunkát végezzenek.

Alultáplált, sok esetben kiskorú lányok laktak tartósan olyan szobákban, ahol újabb és újabb férfiak adták egymásnak a kilincset napjában többször, és mindezt a fogadók személyzetének orra előtt. Ezt sehogyan sem lehet kimagyarázni.

Több fogadó bezárt már a botrány kirobbanása óta, a vállalat pedig közleményt adott ki, miszerint lépéseket fognak tenni a bűncselekmények megelőzésére, de a perek még csak most kezdődnek, a beadott keresetek száma pedig napról napra nő.

Az ügy azért is nagyon fontos, mert a Red Roof Inn nagy valószínűség szerint nem az egyetlen szexkereskedelemben érintett szállodalánc. 

Be nem gyógyuló sebek

Az egyik áldozat, Tiffeny, és a többi felperes egy olyan 2008-as törvény alapján nyújtotta be keresetét, ami lehetővé teszi a szexkereskedelem áldozatainak, hogy kártérítést követeljenek minden olyan szervezettől vagy magánszemélytől, aki tudatosan profitált az emberkereskedelemből. Ez a vallomás túlzás nélkül történelmi jelentőségű: ő az első olyan áldozat, aki országos szállodalánccal szemben tanúskodott.

Gyakorlatilag elnémult a tárgyalóterem, amikor Tiffeny belépett, és egy órán keresztül számolt be részletesen arról, hogyan kényszerítette szexmunkára a Red Roof Innben két férfi 2010–2011 között. Tizenhét éves volt ekkor. 

„Fogadnunk kellett a klienseket reggel, délben, vacsoraidőben, éjfélkor, vagy még később – mondta a bíróság előtt. – Éjjel-nappal. Napi minimum ezerdolláros kvótát kellett teljesítenünk, ha enni akartunk.”

Elmondta, hogy a stricik csoportokban utaznak és a fogadó parkolójában gyűlnek össze, hogy koordinálják az ügyfeleket, amíg a nők a szobákban dolgoznak. A stricin állt vagy bukott, ki mikor alhatott, vagy ehetett, bár sok olyan emléke nem maradt, amikor evett volna. Ha nem volt hajlandó fogadni egy klienst, vagy nem engedelmeskedett, fojtogatni kezdték, vagy megverték.

Ez idő alatt a Red Roof Inn egyik alkalmazottja sem kérdezte meg, hogy szüksége van-e segítségre, esetleg jól van-e. A felperesek ügyvédje ezen a ponton visszakérdezett, hogy vajon dolga-e az ilyesmi a szállodai személyzetnek.

„Szerintem elég gyanús, ha tinédzser lányok nőcisen öltöznek fel már reggel kilenckor, hétköznap” – válaszolta Tiffeny.

A megrázó vallomások sora Melissával folytatódott, aki 2015–2016 között vált a szexkereskedelem áldozatává, miután abbahagyta az egyetemet. Napi nyolc férfival kényszerült szexuális kapcsolatot létesíteni, a Red Roof Inn szobáiba zárva.

Beszélt arról, hogy szemtanúja volt, ahogy egy várandós nőt véresre vert a stricije a fürdőszobában, és arról, hogy a takarító személyzet minden reggel eljött, hogy eltávolítsa az óvszerekkel és véres törülközőkkel teli szemeteskukákat.

„Az, hogy minden egyes nap véletlenszerűen érkező emberek voltak bennem, és a fájdalom, amit a testemnek minden alkalommal át kellett élnie a szex miatt… ez soha nem szűnt meg. Nem múlik el soha” – mondta.

Alexa tizenhét éves volt, és egész konkrétan együtt járt azzal a férfival, aki egyszer csak erőszakkal fenyegette meg a családját, ha nem engedelmeskedik. A homlokán és a törzsén máig ott vannak a hegek, amiket a férfitól szenvedett el, arról nem is beszélve, hogy arra is kényszerítették, hogy egy szemet tetováltasson a lábára, ami valójában billogként funkcionált: ez jelezte, kinek a tulajdona. 

Volt egy tizenhat éves lány, akit a vallomása alapján napi tíz-tizenkét férfival kényszerítették szexre, miközben a brutális fizikai bántalmazás, nemi erőszak, kizsákmányolás és lelki terror is mindennapos volt.

Nem egy olyan eset volt, amikor a szállodai személyzet előtt verték vagy alázták meg a lányokat, vagy amikor a nemi erőszak hangjai bőven kihallatszottak a szobákból – mégsem segített soha senki.

Volt az a pénz, amiért félre tudtak nézni. 

Az Egyesült Államokban több mint hatszáz ingatlant működtető szállodalánc többször is tagadta, hogy tudott volna a falai között zajló szexkereskedelemről. Néhány esetben a Red Roof Inn még kétségbe is vonta az áldozatok azon állításait, hogy egyáltalán emberkereskedelemben lettek volna érintettek.

A Red Roof Inn azzal az érvvel is próbálkozott tisztára mosni magát, hogy az emberkereskedelem természeténél fogva titkos tevékenység, ezért nem elvárható, hogy észrevegyék a jeleit. 

Központi kérdése a persorozatnak, hogy mennyire feladata egy szállodának észlelni a jeleket, és egyáltalán, mik azok, de ahogy Tiffeny is mondta a vallomásában, azért az ilyesminek igenis látványos jelei vannak. Az alultápláltság, az öltözet, az óvszeres, véres szemét, a hangok mellett ott a szemkontaktus kerülése és az is, hogy nem szólalnak meg engedély nélkül. Ezt csak az nem veszi észre, aki nem akarja – ezt több áldozat is egyhangúlag így látja.

Az egyik tanúvallomás szerint több olyan Red Roof Inn-ingatlan is volt, amibe ha bárki betette a lábát, annak azonnal egyértelmű volt, hogy gyakorlatilag bordélyban vannak. Ezeken a helyeken nemhogy tolerálták vagy megtűrték a szexkereskedelmet, hanem maximalizálni is akarták az ebből származó profitot.

Az állításokat a korábbi alkalmazottak tanúvallomásai és az ügyfelek által a szállodákról online közzétett vélemények is alátámasztják, az Independent még egy térképet is készített az érintett ingatlanokról szerte az országban. 

Egy korábbi szállodai dolgozó azt mondta, előtte soha semmi nem volt konkrétan kimondva, de elég egyértelműek voltak a jelek.

„Lányokat hoztak be, néha két hétig ott voltak, aztán őket elküldték, és jöttek helyettük újak” – mondta az egyik tárgyaláson. Egy másik volt alkalmazott arról beszélt, hogy a szexmunkásokat a fogadó hátsó részébe kellett elhelyezniük, hogy ne legyenek annyira szem előtt.

Ahogy sorra jönnek a perek egymás után, egyre inkább kiderül, hogy az alvállalkozóknál, szállodamenedzsereknél és a személyzetnél nem ért véget a cinkosok sora. A szálak egyre több vonalon vezetnek a Red Roof Inn vállalati vezetőségének legfelsőbb köreiig. 

Megannyi feljelentést és belsős kommunikációt tartalmazó dokumentum került az áldozatokat képviselő ügyvédek kezébe, amikről azt állítják, hogy egyértelmű bizonyítékai annak, hogy a felső vezetők is pontosan tudták, mi zajlik, de a profitért belementek a játékba. Olyan e-mailt is találtak, amin két atlantai szállodáért felelős akkori regionális alelnök a frissen beszerzett italautomatán poénkodott, hogy legyen mit fogyasztaniuk a prostiknak és striciknek a cigijük mellé.

Zsákban húzzuk magunk után a műanyag palackokat, de nem működik, megtelt, visszadobja az automata

WMN Life – 2024. július 11. – BSz

Szállodák a frontvonalon

Az Egyesült Államokban becslések szerint a szexkereskedelem nyolcvan százaléka ma már a szállodákban zajlik és az emberkereskedelem elharapódzása miatt egyre több szállodai szobában vannak kifüggesztve emberkereskedelem elleni táblák és forródrótok telefonszámai. 

Ami biztos, hogy ez az ügy lehet a kezdete egy olyan égető probléma megoldási folyamatának, amivel láthatóan nem foglalkoztak eddig megfelelő szakértelemmel és körültekintéssel. (Azok a fránya nőügyek, ugye, mindig azokkal van a baj.)

És ha a Red Roof Inn belebukik a botrányba, várhatóan más szállodaláncok is együtt buknak majd vele. 

Az áldozatokat kárpótolni nyilván nem lehet még akkor sem, ha csillagászati összegű kártérítést kapnának. De az ő kiállásuk és bátorságuk lányok ezreit mentheti meg a jövőben a szexrabszolgaságtól. 

Forrás: ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Andreas Rentz

Szabó Anna Eszter