Zsákban húzzuk magunk után a műanyag palackokat, de nem működik, megtelt, visszadobja az automata

–

2024-ben minden eddiginél furcsábban zajlik a bevásárlás Magyarországon: hosszú perceket töltenek az emberek az italpolcok előtt, keresik a visszaváltást jelző logót a palackok, dobozok és üvegek címkéjén. Sokan éppen azért, hogy még véletlenül se vigyenek haza egyet is belőle, mert az ital elfogyasztása után kezdődik csak az igazi haddelhadd. A csomagolást gyűjteni kell

– egyes családok a spájzban gyűjtögetik a flakonokat, 120 literes szemeteszsákokban, hogy aztán a következő nagy bevásárlásra egyetlen családtag egy dugig megpakolt autóval induljon vásárolni és visszaváltani;

mások, például az idősebbek, porcelánok módjára dédelgetik a visszaváltható termékeket, mert minden 50 forint érték, csak éppen eljuttatni nem tudják a nagyáruházakhoz, főként akkor, ha távol élnek a várostól. 

Ha mégis sikerül, hosszú sorokban kígyóznak az automaták előtt, amelyek megtelnek, nem működnek, vagy egyszerűen a bolondját járatják az emberrel. Vannak, akik a buszon utaztatják a rengeteg csomagot, mások a biciklijükre kötik, úgy egyensúlyoznak a közeli bevásárlóközpontokig, de az sem ritka, hogy inkább lemondanak az 50 forintról és mindet a kukába dobják, ahonnan aztán a hajléktalanok vagy az arra rászorulók halásszák ki, hogy visszaválthassák. Van szándék az emberekben a változásra. Csak az alkalmazkodás és az infrastruktúra nehézkes, pedig külföldön már évek óta működik ez a rendszer.

Magyarországon januártól él a kötelező visszaváltási rendszer, július elsejétől pedig már csak visszaváltható csomagolásban lehet forgalmazni az italokat 

Egy elemzés szerint évente egymilliárd műanyag palack és hozzávetőleg 350 millió italos doboz kerül a magyar piacra. A jó szándék ellenére továbbra is ott vannak a PET-palackok a vízparton, a sörösdobozok a padok körül, az üvegszilánkok még a járdán is. A szemét halmokban tornyosul. 

Hogy a környezetszennyezést és annak következményeit valamelyest enyhítse, 2022-ben az Európai Bizottság előterjesztette a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló rendeletjavaslatot. A javaslat különböző újrahasznosíthatósági és csomagolásminimalizálási intézkedéseket tartalmaz, többek között azt a követelményt, hogy

2029. január 1-jéig minden tagállam vezessen be betétdíjas és visszavételi rendszert az egyszer használatos, legfeljebb 3 literes műanyag és fém italtartályokra.

A betétdíjas rendszerre (Deposit Return System; DRS) való átállást uniós rendelkezés teszi kötelezővé, a részletszabályokat azonban a nemzeti hatóságok határozzák meg. Ilyen például az, hogy mennyibe kerüljön a betétdíj, milyen logó kerüljön a termékre, és pontosan milyen termékekre vonatkozzon a visszaváltási kötelezettség. Van, ahol a tejtermékeken kívül a szeszes italok és a szörpök csomagolásai sincsenek a kötelezően visszaváltandók között.

Ez a rendelkezés azért fontos, mert a tagállamoknak 2025-ig a műanyag palackok 77 százalékát, 2029-ig pedig 90 százalékát kell visszagyűjteniük. A cél az, hogy 2025-re a palackok legalább 25 százaléka újrahasznosított műanyagból készüljön, és 2030-ra ez az arány 30 százalékra növekedjen. 

Ez nem kis feladat, tekintettel arra, hogy július elsejéig még csak nem is volt kötelező visszaváltható csomagolásban forgalmazni az italokat. Ezért jelenleg a bevásárlóközpontok polcain találni még olyan csomagolású italokat is, amiket nem lehet visszaváltani – ez pedig jócskán összezavarja a vásárlókat. Most, hogy már kötelező, az 50 forintos jellel ellátott palackok, dobozok, üvegek lassan kiszorítják a még nem környezetbarát csomagolásokat a boltok polcairól, bár tény, hogy szükség van néhány hónapra, míg teljesen frissül a kínálat. 

Segítünk eligazodni: hasznos tudnivalók a gyerek születése előtt és után járó juttatásokról

WMN Life – 2024. július 11. – DD

Külföldön jól működik, Magyarországon nyögvenyelős

Németország, Finnország és Dánia több mint két évtizeddel ezelőtt az első alkalmazók között volt, azóta a PET-műanyagok esetében 90 százalék feletti újrahasznosítási arányt értek el. Ezt látva Észtország, Hollandia, Horvátország és Litvánia is követte a példájukat. Szlovákia, Lettország és Málta 2022-ben vezette be a betétdíjas rendszert, Lengyelország, Románia, Portugália, Görögország és Írország pedig úgy tervezte, hogy még 2025 előtt megteszi. 

Magyarország szintén a környezettudatosság jegyében igyekezett megoldást találni, és más tagállamokhoz hasonlóan a betétdíjas rendszert érezte a visszagyűjtés és újrahasznosítás leghatékonyabb módjának. Az elképzelés valóban egyszerű: amikor a fogyasztó megvásárol egy italt 0,1–3 literes űrtartalmú italcsomagolásban – műanyag, fém- vagy üvegpalackban –,

a termék árához egy meghatározott betétdíjat adnak hozzá.

Az illetékes miniszter egy rendeletben állapítja meg az egységnyi díjat egy évre vonatkozóan, ez 2024-ben egységenként 50 forint. A következő évit elvileg 2024. szeptember 15-ig tudhatjuk meg majd.  

A 24.hu cikke szerint az italcsomagolásokat használó gyártócégeknek csatlakozási díjat kell fizetniük a jelenlegi szabályok szerint 5 éven keresztül, ebből finanszírozza majd a MOHU utólag a visszaváltó automaták összességében több mint 50 milliárd forintos értékű beszerzését. Ez a díj csomagolóeszköz-típustól függően darabonként 1–8 forintos pluszköltséget ró a gyártókra. Ezen felül a gyártóknak meg kell fizetniük a szolgáltatási díjat, amelyből a MOHU a hulladékgyűjtést, -válogatást és -hasznosítást finanszírozza. Ez az összeg darabonként 10–20 forint között lehet majd, attól függően, milyen a csomagolás típusa. Ezeket az 50 forintos betétdíjon felüli tételeket a gyártók előbb-utóbb beépítik a termékek árába, amennyiben a kiskereskedők elfogadják ezt.

Miután a vásárló elfogyasztja az italt, visszaviszi az üres csomagolást egy kijelölt visszavételi helyre. A palackokat, dobozokat, üvegeket ép állapotban és üresen kell behelyezni az automatákba, de nem szükséges őket kimosni.

A sárga, szelektív tartályokkal ellentétben – amikben a műanyag- és fémhulladék gyűjthető – a visszaváltható csomagolásnak tömörítetlenül és kupakkal együtt kell az automatába kerülnie. Emellett gondoskodni kell arról is, hogy a vonalkód olvasható maradjon rajtuk, mert a rendszer ezt használja az azonosításhoz.

Ezt követően az automata a PET- és fémpalackokat összetömöríti, az üvegeket pedig összetöri – ezzel nemcsak helyet spórol, de azt is megakadályozza, hogy többször visszaváltsák ugyanazt a palackot. Arra viszont figyelni kell, hogy a tej és tejitalok műanyag, tömörített karton- vagy fémcsomagolására nem vonatkozik a visszaváltási rendszer. 

De a többi esetében a visszavételi hely visszatéríti a vásárlónak a korábban felszámított betétdíjat. Ez történhet készpénzben, kupon formájában, amely a boltban levásárolható, vagy egyéb módon, például bankszámlára utalással.

Az automaták a Magyarországon forgalomban lévő betétdíjas rendszerbe tartozó termékkört visszaváltják a kereskedő kínálatától függetlenül.

A visszavett csomagolásokat ezután összegyűjtik, és elszállítják az újrahasznosító létesítményekbe. Itt feldolgozzák őket, és újrahasznosított anyagokat állítanak elő belőlük, amelyekből pedig új termékek készülhetnek.

Fél éve tart, de még mindig sok a kérdés

Az egykor FKF-ként ismert MOHU Repont automatáival 2024 januárja óta ismerkednek a magyarok, és mivel július elsejétől már csak visszaváltható csomagolásban forgalmazhatják termékeiket az italgyártók, a visszaváltások száma egyre nő: mostanra több mint tízmillió visszaváltás történt országszerte – közölte pénteken a hulladékgazdálkodási vállalat.

Közleményében arra is kitér, hogy mivel az erre vonatkozó kormányrendelet szerint minden 400 négyzetméteresnél nagyobb üzlethelyiségben kötelező az automata – a 200 négyzetméteresnél nagyobb üzletekben pedig ajánlott –, így jelenleg háromezer ponton lehet visszaváltani az automatákban.

Emellett ezer kisebb üzlethelyiség is csatlakozott a kézi visszaváltási rendszerhez, ami számításaik szerint még növekedni fog – erre egyébként a tapasztalatok szerint nagy szükség lenne, mert a vásárlók a kisboltoknál nem tudják visszaváltani a csomagolásokat, ami miatt sokan hosszú utat tesznek meg a legközelebbi automatáig.

Emellett önkéntesen is csatlakozhat minden olyan vállalkozás vagy szervezet, amelynek van adószáma, valamint vállalja a visszaváltó automata üzemeltetését és műszakilag megfelelő elhelyezését, vagy a kézi visszaváltás feltételeit. Az önkéntes csatlakozásnak nem feltétele az üzlet mérete. Az a szereplő, amely gondoskodik az üzemeltetési feltételekről, megpályázhatja a rendelkezésre álló automatákat, vagy kézi visszaváltó pontként csatlakozhat a rendszerhez, függetlenül attól, hogy gazdálkodó, nonprofit szervezet, üzlet, vendéglátóegység vagy éppen szolgáltató vállalkozás. 

A MOHU közleménye szerint a visszaváltást segítheti a REpont applikáció, amely képes beazonosítani, hogy adott palack visszaváltható-e, vagy sem, illetve egy térképes keresőn azt is megmutatja, hol van a legközelebbi visszaváltási lehetőség. Az applikáció Európában egyedülálló újdonsága, hogy azon keresztül a vásárlók azonnal a saját bankszámlájukra utaltathatják a visszaváltási díjat. De a visszaváltás applikáció nélkül is működik, a vásárló három lehetőség közül választhat: a boltban levásárolja, saját bankszámlájára utaltatja vagy jótékonysági célra adományozza az összeget.

Egyszerű, mint az egyszeregy. Vagy mégsem?

Hiába beszél mindenki a visszaváltásról, a gyakorlatban nem annyira gördülékeny a rendszer, mint elméletben.

Ugyan ott van a rengeteg információ a sorra megjelenő cikkekben, közleményekben vagy az illetékes szervezetek weboldalán, az automaták azonban néha önálló életre kelnek, és nehéz velük lépést tartani. Legalábbis ezt látni a bevásárlóközpontoknál kínlódó embereken, vagy a kétségbeesett bejegyzésekből a közösségi felületeken.

De többen arra is panaszkodnak, hogy nehezen oldják meg, hogy a palack és a vonalkód sérülésmentes maradjon. Sokszor elszakad, összetörik anélkül, hogy bármit tennének. Így a betétdíjat ugyan kifizették rá, de pénzt nem kapnak vissza érte. Ez pedig bosszúságot okoz, főként azért, mert az ember a következő bevásárlásig gyűjtögeti, kerülgeti otthon a kifogyott italcsomagolásokat.

Másokat inkább az zavar, hogy a „kocsmák, szórakozóhelyek vissza sem térítik a pénzt. Adnak egy szemetet, aminek az adóját a vendég fizeti ki, de helyben nem kérheti vissza az árát, helyette azt tanácsolják, hogy vigye haza és valahol váltsa vissza.” Ez egyébként azért van így, mert ha a csomagolással együtt kapja az italt, akkor valóban a fogyasztó fizeti a felárat, őt illeti a visszaváltás is, míg a pohárban felszolgált ital csomagolását a vendéglátóegységnek kell visszaváltania.

Olyanok is akadnak, akiket az zavar, hogy a várossal ellentétben falun kész káosz a visszaváltás. „Falun mindenképp rossz opcióim vannak: vagy több kilométer séta a szomszéd faluig, legközelebbi városig. Vagy, ha van autóm, azzal járok bevásárolni, de mennyivel környezetszennyezőbb csak emiatt többször fordulni kocsival…”

– írják hangsúlyozva, hogy „a fejlett Nyugaton nem kell a falusi ABC-ben vásárolt PET-palackot elvinni a 25 kilométerre lévő Tescóba, hogy visszakaphassa az ember a pénzét”.

Sokan a kiépített infrastruktúrát hiányolják, ami most mehet a kukába. „Fizettünk egy hulladékszállítást, ami szelektívet is kezel, de ha vissza akarom kapni a pénzem, akkor ezt ezentúl ki kell hagynom. És nagyobb valószínűséggel fogja az ember szétszórni, bedobni a szemetesbe, ha az adót már úgyis kifizette” – írja egy magyar Reddit-felhasználó, akivel többen egyetértenek.

Válaszukban megfogalmazzák, hogy „ez a rendszer nem zöldebb, nem környezetbarát”.

Mert „hiába betétdíjas az üveg, a palack vagy a doboz, a gép nem fogadja be. Vagy azért, mert nem ott vásárolták (ami szembe megy az aktuális rendelkezésekkel), vagy azért, mert épp akkor telik meg”. 

Ezt azzal magyarázzák, hogy előfordul, hogy az automatákat üzemeltető boltok, áruházak nem megfelelően felügyelik és takarítják a gépeket, a megtelt tárolózsákokat elfelejtik idejében cserélni, vagy éppen nem gondoskodnak a folyamatos internetkapcsolatról. És sokszor arról is elfelejtenek felvilágosítást adni, hogy a betétdíjas üvegek ára készpénzre is visszaváltható, nem kell minden esetben levásárolni.

A többség csak nevet a szerencsétlenségén, mert „végtére is így viccesebb eljárni bevásárolni: egy szatyor szemetet cipelni többször is, míg az automata úgy dönt, hogy végre visszaváltja a csomagolásokat”.

Egyelőre minden szereplő tanulja a rendszert, talán még természetes is, hogy vannak bukkanók. Kérdés, hogy a továbbiakban kikristályosodik és működőképessé válik-e Magyarországon is.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Sally Anscombe

Bereczki Szilvia