Fesztiválpara: a gyerek szabadságának záloga, hogy a szülők szembenézzenek a saját félelmeikkel

–

Ha belegondolsz abba, hogy mennyi őrültséget követtél el fiatalon, hogy hányszor kerültél veszélyhelyzetbe – amit aztán remélhetőleg szerencsésen megúsztál ép bőrrel –, hogy hányszor ébredtél ismeretlen sátorban, és hányszor ittál épp egy itallal többet a kelleténél, akkor esélyes, hogy a gyerekedet sok helyen szeretnéd látni, de az egész hetes hardcore partizás nincs a listádon. Legalábbis az ismeretségi körömben rögtönzött – abszolút nem reprezentatív – minikutatásban a szülők nagyjából egyetértettek abban, hogy a gyerekek csak akkor mehetnek fesztiválozni, ha őket is magukkal viszik – vagy legalábbis megígérik, hogy gondoskodnak arról, hogy ami Vegasban történik, az ott is maradjon.

A szülői hozzáállás hátterében saját tapasztalatok és félelmek állnak

Szűcs Szilvia mediátor, az Anyapara alapítója a mindennapokban családok működését segíti: elsősorban szülő-gyerek mediációval foglalkozik. Azt mondja, mindenki személyes élményparkjában lapul egy-két olyan történet, melynek végső konklúziója az, hogy „de jó, hogy ezt megúsztuk”.

„Mindenkinek más a nagyságrend, de az érzés, hogy akár baj is történhetett volna, közös. Emiatt is érezzük azt, hogy szülőként jó lenne mindent bebiztosítani a kamaszok nyári fesztiválozásával kapcsolatban – kezdi. – A legjobb nyilván az lenne, ha egy láthatatlan felügyelőt küldhetnénk utánuk, de mivel ez lehetetlen, megpróbáljuk felkészíteni őket – és saját magunkat is – ezekre a kiruccanásokra.”

A szakember hangsúlyozza, hogy a gyerek szabadságának záloga az, hogy a szülők szembenézzenek a saját félelmeikkel és őszintén beszéljenek mindarról, ami bennük dolgozik.

„Az első és legfontosabb az, hogy a saját kamaszkorunk élményeinek előhívása után gondoljuk végig, nekünk milyen érzéseink, félelmeink vannak azzal kapcsolatban, hogy a gyerekünk fesztiválozni készül – mutat rá Szűcs Szilvia. 

– Vegyük végig magunkban, melyek azok a negatív automatikus gondolataink, amik azonnal eszünkbe jutnak, és gondoljuk át, hogy ezek mennyire reálisak! Melyek azok a gondolatok, amik inkább rólunk szólnak, és melyek azok, amik leginkább a helyzetnek.”

A mediátor szerint minden szülő, igyekezzék bárhogy, csak addig tudja támogatni a gyereke önállóságát, ameddig ő maga is eljutott annak idején kamaszkorában. Ebből következik, hogy miután a kamasz átlépi ezt a képzeletbeli vonalat, a legtöbb szülő elbizonytalanodik, olykor szorong és jön az „én csak téged féltelek”.

Különösen nehéz helyzetben van a szülő akkor, ha a gyerek és közte amúgy is épp fennáll egy hosszabb-rövidebb ideje tartó mosolyszünet vagy kommunikációs szakadék.

Szűcs Szilvia mediátor azt mondja, hogy ha éppen olyan kapcsolatban vagyunk a gyerekünkkel, hogy nem tudunk egymással kommunikálni, akkor ne most „kezdjünk el keménykedni”, mert a gyerek csak azt fogja meghallani, ahogy mondjuk neki a magunkét, de azt már nem, amit azzal valójában üzenni szerettünk volna.

„Ha már eldöntöttük, hogy elengedjük a gyereket a fesztiválra, akkor bízzunk benne, és ezt mondjuk is el neki – mondja a szakember. 

– Emellett első körben kérdezzük meg őt, hogy hogyan képzeli el a távol töltött napokat. Hogy tervezi, hogyan jut el a helyszínre, kivel megy, mit vár leginkább, mennyire izgul, mitől tart?

Ha van még 1-2 hetünk, akkor próbáljuk többször szóba hozni a témát, kérjük meg, hogy mutassa meg, melyik fellépőt várja a legjobban.”

A szabadságot nem adják ingyen

Szűcs Szilvia fontosnak tartja azt is, hogy a szülő előre egyértelműsítse, mely lépések szükségesek a biztonság megőrzéséhez.

„Érdemes megállapodni abban, hogyan fognak a felek kommunikálni egymással. Mikor kell a gyereknek jelentkeznie, és a szülő hogyan tudja őt elérni telefonon, ha szükséges. Hangsúlyozni kell, hogy a telefon kikapcsolása most nem opció, mert azzal a gyerek a következő bulit kockáztatja – mondja a szakember. – Ezek nem korlátozó jellegű megállapodások, hiszen pusztán az információáramlást szolgálják – illetve mérséklik valamelyest a szülő gyomortáji szorítását.”

A mediátor szerint nyugodtan elmondhatjuk a kamasznak, hogy izgulunk érte, ugyanakkor nem szeretnénk elrontani a szórakozását, mert nekünk is fontos, hogy jól érezze magát. Arra is megkérhetjük, hogy erre az időszakra kapcsolja be a lokátort a telefonján, amit ha vége a bulinak, természetesen már másnap kikapcsolhat.

Szűcs Szilvia úgy véli, szülőként célszerű minden helyzetben egy kicsit előre gondolkodnunk. Vagyis arra is fel kell készülnünk, hogy mindegy, mit beszéltünk meg a gyerekkel, előfordulhat, hogy később egy kicsit többet szeretne kialkudni magának.

„Azt például érdemes előre tisztázni, hogy meddig maradhat az eseményen. Fontos, hogy ez olykor módosulhat, tehát érdemes előre kalkulálni valamennyi plusz időt a rendszerbe.

Gondoljunk bele, hogy nekünk is mennyire jó érzés volt, amikor a telefonfülkéből felhívtuk a szüleinket és kikönyörögtünk még egy órát!”

– mondja a szakember. Szerinte szülőként szem előtt kell tartani, hogy a gyerek nem megy mindennap fesztiválra. Vagyis a rugalmasság érték, hiszen a fiatal számára fontos, hogy ezek a napok jó élményként maradjanak meg számára. A szülőnek pedig az, hogy a gyerek mindig elérhető legyen és őszintén el merje mondani, ha baj van.

„Egy nyugalmas pillanatban, amikor a szülő úgy érzi, hogy tényleg tudnak egymásra figyelni, el kell mondania a gyereknek, hogy bármivel – értsd: bármivel – felhívhatja őt, ha azt érzi, hogy segítségre van szüksége. Azt is megígérhetjük, hogy nem leszünk azonnal mérgesek, nem fogunk kiabálni, kiakadni, ne aggódjon emiatt. Ha egyébként nem ez jellemző ránk, akkor is próbáljuk meg ezt betartani!” – mondja Szűcs Szilvia.

Tedd és ne tedd, ha fesztiválozni indul a kamasz gyereked

Mire a tini gyereked fesztiválozni indul, ideális esetben már kialakult köztetek egy olyan bizalmi viszony, amelyben az őszinteség, a kölcsönös tisztelet, a magától értetődő felelősségvállalás, a hibázás lehetősége és a bocsánatkérés képessége mindkét oldalon fennáll. Így aztán értelemszerűen van vészhelyzeti forgatókönyvetek, lehet beszélni szív- és óvszerszakadásról, hajnali részegségről és érzelmi viharokról is. Ettől még egyáltalán nem biztos persze, hogy a gyerek hozzád fog fordulni, ha gondja van. De ez már az ő döntése, mert tudni tudja, hogy lehet.

Az is lehet ugyanakkor, hogy most ébredsz rá arra, hogy a kamaszod már nem gyerek, még nem felnőtt, és az első fesztivál lesz az a közös élmény és tapasztalás, amelynek nyomán új alapokra helyezitek a kapcsolatotokat. Akárhogy is: a fesztiválozás nem csak neki, neked is tartogat nehézségeket. Mutatjuk, hogyan csináld jól!

• Legyél mindig elérhető (érzelmileg is)!

Joggal várod el a kamasz gyerekedtől, hogy bejelentkezzen a megbeszélt időközönként vagy naponta „jelentsen” arról, mi történik vele. Számítanod kell azonban arra, hogy nem biztos, hogy épp a számodra optimális időpontban telefonál majd, ahogy arra is, hogy esetleg valami baj van, és azonnal lépned kell. Épp ezért a fesztivál ideje alatt mindig legyen nálad jogsi, készpénz, feltöltött és felhangosított telefon és hanyagold az alkoholfogyasztást, hogy azonnal indulhass, ha szükséges.

Arra is érdemes készülni lélekben, hogy amit hallasz, nem feltétlenül az, amit hallani szeretnél. 

Ráadásul nem kell nagy dolgokra gondolni! Lehet, hogy „csak” irracionálisan keveset alszik, mindennap másik srácról/lányról áradozik, belóg a backstage-be vagy valamelyik médium főcíméből jössz rá, hogy az amúgy konszolidált gyereked aligruhában tolja az első sorban. Ilyenkor könnyű kiborulni és elveszteni a kontrollt a saját érzelmeid felett. Fontos azonban tudatosítanod magadban, hogy addig jó, amíg hozzád fordul, szóval jobb, ha a nyelvedbe harapsz, és hálás vagy azért, mert bízik benned és neked mesél.

• Maradj higgadt, és koncentrálj a problémamegoldásra!

Ha jön egy hívás a gyerekedtől – vagy a barátjától, vagy akár egy idegentől –, hogy a kamasz alkoholmérgezést kapott, füvezett, megsérült, esetleg egy ideje nem ad hírt magáról vagy bántalmazták, könnyű kiakadni és a saját félelmeket az amúgy is traumatizált gyereken levezetni. Ösztönös reakció lehet az üvöltés, a harag, az indulat, de a szülő azért szülő, hogy még a legfeszültebb helyzetben is képes legyen érett fejjel gondolkodni. Vagyis, ha baj van, akkor is meg kell őrizni a hidegvérünket, és a probléma megoldására összpontosítani.

A védekezés nélküli aktusra az esemény utáni tabletta és a 6-8 hét múlva elvégzett szűrővizsgálat; a túlzott mennyiségű alkoholra pihenés vagy kórház; a sérülésre SBO a megoldás. A fejmosás, a nevelés, az – újra, meg újra, meg újra – átbeszélés ráér akkor is, ha már mindenki biztonságban van.

Nehéz? Az. Szinte lehetetlen? Nincs kizárva. Gondolni kell azonban arra is, hogy ha vészhelyzetben a gyerek hozzád fordul, akkor bízik benned. És ha rosszul reagálsz, legközelebb talán nem fog.

• Felejtsd el a helikopterszülőséget!

Ha már igent mondtál a fesztiválozásra, muszáj bíznod a gyereked ítélőképességében és abban, hogy betartja a közösen meghatározott szabályokat. Ha ez nem sikerül, akkor is hagyj neki teret: ne hívogasd se őt, se a barátait, ne lájkold az összes képét, ne kommenteld tele a falát, és ha nem muszáj, ne loholj folyton a sarkában.

Azt is el kell fogadnod, hogy a fesztiválozással a határok újrarajzolása is megtörtént.

Az ő dolga, mikor kel és mikor fekszik, hogy fürdik-e, vagy sem, hogy mennyi pénzt és mire költ, ahogy az is, hogy kikkel és hogyan mozog, mit vállal be, és mit nem. Ahogy a következményekkel is elsősorban neki kell szembenéznie. 

• Ne stalkingolj!

A legtöbb gyerek pontosan tudja, mire számíthat a szüleitől, és amennyiben felmerül benne a gyanú, hogy az anyja vagy apja minden lépését ellenőrzi, előbb-utóbb lehetséges, hogy a letiltás mellett dönt. Így tehát jobban teszed, ha annak örülsz, amit megoszt veled és nem követelsz egyre többet és többet. Ez a fizikai valódban való felbukkanásokra fokozottan igaz: valószínűleg a legtöbb gyereknél nem aratnak osztatlan sikert azok a szülők, akik frissen sült csirkecombbal meg sütikével állítanak be a sátor mellé, hogy megnézzék, életben van-e még az örökös.

• Hagyd, hogy beszéljen!

Emlékszel még, milyen volt, amikor a gyerekkel naponta lefolytattátok a mi volt az oviban? Semmi párbeszédet? Na, egy kicsit hasonló a fesztiválszezon is: jól kell kérdezni. Ha arra vagy kíváncsi, milyen volt egy koncert, a válasz egyszerű: jó. Ha azt akarod tudni, milyen a kaja, csak két megoldás létezik: rossz és drága, jó, de drága. De ha arra vagy kíváncsi, melyik volt a legjobb élménye a nap során, ha azt kérdezed, melyik lett a legjobb fotó, amit lőtt vagy szerinte melyik számot kellene meghallgatnod Spotin vagy melyik koktélt kellene neked is kipróbálnod, talán közelebb juthatsz hozzá és az élményeihez.

Engedd, hogy beszéljen arról, úgy és olyan hosszan, ahogy az neki jó. Legyen füled és szíved a hallásra! Akkor is, ha nehéz.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash / Krists Luhaers

Z. Kocsis Blanka