Apa mellkasáról még szebb lehet a világ – Egyre több a hordozós férfi, ennek pedig számos előnye van

–

Amikor anyává válunk, nem nagyon létezik szívet melengetőbb látvány a nemrég született saját gyerekünknél, talán csak az, amikor az apjával együtt nézzük őket. Lehet, hogy közhelyesnek vagy érzelgősnek hangzik, de az biztos, hogy az első hetek érzékeny időszakában nemcsak a saját anyává válásunk, de a párunk apává alakulása is katartikus élmény.

Évekkel ezelőtt – nagyon élesen emlékszem rá, mert akkor írtam először cikket a téma kapcsán – nagyot tarolt az interneten (akkor még csak a Facebookon) Paul McCartney ’70-es években készült fotója, amelyen Stella lánya apjára kötve figyel kifelé a nagyvilágra. Akkoriban még ritka volt a hordozós apa látványa, talán inkább a bohókás hippi vagy rock and roll léthez kötődött, mint az egyszerű hétköznapokhoz.

A 2010-es évek közepén nem véletlenül lett újra népszerű ez a felvétel: egyre több apa jött szembe magára kötött babával világszerte az utcákon, játszótereken, túraútvonalakon és tömegközlekedési eszközökön. A látvány talán még különlegesen örömtelinek számított, de egyre kevésbé volt furcsa: amikor mi 2014-ben elkezdtük a szülőséget, már a terhesség alatt kaptuk tanácsokat a hordozásról mind az anya, mind az apa vonatkozásában. Mára már eltérő fazonok és színek várják a férfiakat a különböző eszközök és márkák kínálatában, ezért is érdemes beszélni arról: miért hasznos, illetve hogyan lehet kényelmes és praktikus az apák babahordozása.

Az első hetekben különösen hasznos a hordozó apa

„A világ sokat változott, és a generációk különélése, a nagyvárosi lét vagy a gyorsuló élettempó mind egyre inkább újra érvényessé tette a hordozás jelentőségét.

A praktikusság az egyik legfőbb indok, de azért számos más fontos előnye is van annak, ha a baba az anyán vagy az apán pihen vagy róluk szemléli a világot. A kötődésben is nagy szerepet játszik ez a fajta együttlét ugyanúgy, ahogy az, amikor a szülő a mellkasára fekteti a babát vagy ringatja, csak éppen gyakrabban és nem csupán nyugalmi helyzetben alkalmazható”

– kezdi Haragh Ági ClauWi ® hordozási tanácsadó, az Újbudai Hordozós Klub vezetője.

Ahogy Ági mondja: az apák szerepe ezen a téren a kezdetektől fontos lehet, hiszen éppen a gyermekágyi időszak, amikor a leginkább kell óvni és tehermentesíteni az anyát fizikai értelemben is.

„Vannak olyan eszközök, amelyek már az újszülött hordozására is alkalmasak, és nagy segítséget jelenthet a családoknak, ha az apa megtanulja a használatukat. Főleg egy hasfájós picinél, akinek akár egész nap is a függőleges helyzet a legkomfortosabb” – magyarázza Ági. Hozzáteszi: az édesanya a szülés lefolyásától függetlenül jó, ha megvárja a négy–hat hetet, míg elkezdi hosszabb időre magára kötni a babát. Ez persze nem mindig lehetséges, de mindenképp érdemes óvatosan bánni a fizikai megterheléssel.

Tanácsos már a várandósság ideje alatt megtanulni az alapokat, de akár az első hetekben is lehet hordozási tanácsadót hívni, aki szakszerűen megmutatja a megfelelő eszközt és a fő lépéseket.

Fontos személyre szabni az eszközt

Sokszor az bizonytalanítja el az apákat, hogy az anya megvesz egy számára jól funkcionáló eszközt, de az apa testi és fizikai adottságai másfajta kialakítást igényelnének. Éppen ezért érdemes jól utánanézni a lehetőségeknek.

„Az apa mellkasa, háta jóval szélesebb lehet, ami miatt egészen más pózt vesz fel a baba, és az adott helyzet így egyiküknek sem kényelmes. Vannak azonban praktikák, amelyek segítenek mindenki számára lehetővé tenni a kényelmes hordozást. Tapasztalatom szerint egyébként az apák sokkal könnyebben mondják el, ha valami nem jó, kellemetlen, és kevésbé szoronganak a megfelelő használat miatt” – meséli Ági. Ahogy ő mondja: az apák többsége bejön, meghallgatja, megnézni a főbb lépéseket, aztán bátran magára teszi a babát, amikor a használatot gyakorolja. Az anyák általánosságban jobban izgulnak, hogy biztos minden tökéletes legyen, és több időbe telik számukra magabiztosan hordozni – még akkor is, ha pontosabban végzik el a kötéseket.

Nem véletlen, hogy a koraszülötteket támogató kengurumódszer mellett, ‒ amelyhez hasonló körülményeket a hordozás is teremt, ‒ a WHO hivatalosan is állást foglalt.

A bőr- és szőrkontaktust elősegítő póz nem csak a túl korán jött babáknak fontos, azért is olyan hatékony, mert az alapvető szülői ösztönt hívja elő: a gondoskodás, a testkontaktus igénye születik meg ilyenkor, amelyet a csecsemő is természetes módon kíván.

A hasonló közelség nem csupán az anyai önbizalomra és baby bluesra van pozitív hatással, de a kutatások alapján csökkenti az apai depressziót, támogatja a házastársak együttműködését, valamint az apa-csecsemő interakciót, továbbá pozitív hatással van a családi struktúrára és az otthoni környezetre. Sőt, növeli az empátiát az újszülött iránt, és önbizalmat ad a csecsemőgondozásban az apának és az anyának egyaránt.

Egyre több az apa a hordozós klubokban is

Ha valakinek kimaradt az életéből a hordozás, az persze nem azt jelenti, hogy nem ápolta eléggé a kötődést, hiszen nyilván ugyanúgy ringatott, dédelgetett, sétálgatott órákat a kisebb vagy nagyobb gyerekkel: itt sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy az anya és apa mentális jóllétéhez is hozzájárul, ha egyszerre tudja szükség esetén megadni az állandó testközelséget, valamint szabadon hagyni a két kezét, és esetleg más dologgal (vagy épp a másik gyermekével) is foglalatoskodni néha.

„Mindig elmondom a szülőknek: a testkontaktus például a lázcsillapításra is nagyon jó a piciknél. A saját testhővel lehet segíteni a baba hőjének csökkentését, erre is praktikus mód az apai hordozás, ha az anya egész addig talpon volt a beteg baba mellett” – mondja Ági.

A szakember úgy látja, egyre több apa érkezik a hordozós eseményekre és a boltokba, tizenévvel ezelőtt még kizárólag nők keresték ezeket a programokat, mára azonban minden klubon van férfi. Előfordul, hogy éppen csak egy, de máskor többen jönnek: az igény pedig a piacot is megihlette, ezért mára a férfias minták és színek is szabadon megtalálhatók, sőt már a télen hasznos hordozós pulóverek között is egyre több uniszex darabot találni. Az első időben, az újszülöttkorban a kendők (rugalmas, karikás, szövött) vagy a kifejezett baby taiok jelentik a megfelelő eszközöket: Ági tapasztalatai alapján a férfiak főleg a karikás kendőt részesítik előnyben ezek közül, hiszen utóbbiak nem túl hosszúk, illetve elég egyszerű a mechanikája. A csatosok szintén nagy kedvencek az apák között, ezekkel azonban vigyázni kell: több hónapos kortól ajánlottak, mivel még nem adnak megfelelő támasztékot az ülni nem tudó babáknak.

„A klubokban jelképes összegért lehet kölcsönözni, nálunk például két hétre ezer forint egy eszköz: így ki tudják próbálni, mi az, ami kényelmes számukra, vagy könnyen be tudják építeni a használatot a mindennapokba” – fűzi hozzá Ági. Ő egyébként nemcsak az apukákat, de a nagypapákat is biztatja: náluk például az apukája is gyakran kötötte magára az unokákat, amikor sétálni vagy kirándulni mentek.  

Itthon eléggé odafigyelünk az egészségre

Az apák által való hordozás egyik legfőbb terepe a túrázás és a kirándulás. „Érdemes itt is figyelmesen választani az eszközök közül. Ha már nagyobb gyereket kell csak alkalmanként felvenni, nyithatunk ezek felé, de óvatosan” – mondja Ági egyik kolléganője (aki név nélkül szeretett volna megszólalni).

„Ha jó a kialakítása a túrahordozónak, akkor a hasnál lévő párnával feszesre húzva elöl és hátul is megtámasztja a kicsit, és a törzsét stabilan tartja. Váll felett és hónalj alatt is feszesre húzható, a beülőrészt pedig oldalt összehúzva, közelebb igazíthatjuk magunkhoz az egészet. Optimális esetben a derékpánt derékon és a csípőn fut. Van mellkaspántja, amivel a vállról a mellkas irányába vihetjük a ránk eső terhelést” – részletezi a szakember. A kialakításra a felnőtt egészsége miatt is fontos figyelni: akár csonthártyagyulladáshoz vagy egyéb fájdalmakhoz is vezethet a nem megfelelő elhelyezkedés.

A hordozás világszinten népszerű, ezért sok téves példával találkozhatunk (persze laikusként nem tudjuk, hogy nem megfelelő), például ilyen az amerikai sztárok körében is kedvelt „kifele hordozás”, ami kevésbé jó támasztékot ad a babának. Itthon érdekes mód tájékozottabbak az emberek, illetve nagyobb a hajlandóság az odafigyelésre.

Ági kolléganőjének például az egyik legnépszerűbb sportáruházzal volt nagyon jó tapasztalata, akiknek egyszer jelezték az egyik túrahordozó egészségügyi szempontból nem megfelelő kialakítását, és ők visszavonták a hazai forgalomból az eszközt, sőt elkezdték fejleszteni annak jobb változatát.

„Példaértékű volt ez a hozzáállás, főleg úgy, hogy nem tömegek reklamáltak, csupán egy vásárló hívta fel az én figyelmemet és kért meg, írjam le egy levélben, milyen pontokon kifogásolható az eszköz” – meséli a hordozási tanácsadó. A nyitottság tehát mára nem kizárólag az apai, de a helyes és egészséges hordozás felé is kézzelfogható, ez pedig mindenképp örömteli változást jelent. 

Mindenki másképp és másért csinálja

Ha már hordozós apákról van szó, gondoltam, hozok pár személyes történetet is férfiaktól, akik szerettek vagy szeretnek hordozni, és nőktől, akiknek a párja természetesnek vette a hordozást.

Péternek a kezdetektől tetszett a hordozás. Sok időt töltött a keresztfiával babakorában, már őt is szívesen hordozta.

„A kendőt nehezebben tanultam meg használni, utána a felcsatolós hordozóval nem volt gond. Praktikus is volt, mert szabaddá tette a kezem, tudtam közben élni az életem, Ábel nyugodt volt benne, és nagyon jó érzést adott, hogy olyan közel lehettünk egymáshoz. Amikor először használtam esti alváshoz, azt is hordozóban csináltam, emlékszem, hét perc alatt aludt el” – idézi fel a ma már iskolás fiú édesapja.

„A csatos mellett nálunk nagy kedvenc volt a karikás is. Az én férjemnek a legtöbbet mégis a praktikum jelentette: büszke volt rá, mennyi minden kivitelezhető gyermekkel a kézben. A kezdeti bizonytalanság után pedig később nem gen értette, miért nem hordoz mindenki, hiszen sokszor életmentő” – meséli Adri.

Akad, ahol az apa lelkesebb, mint az anya – ez pedig nagyon jó példa a fiúgyereknek.

„Nekem a derekam egyszerűen nem bírta egyéves koruk felett, vagy maximum a kirándulásokon a hátamon. Zsigát nálunk még a keresztapukája is hordozta büszkén. Számára annyira apás dolog ez, hogy anyukás csoportból szereztem neki egy olyan csatos hordozót, amilyen apának is van, és mindenhova megy, viszi a hasán az ő plüssbabáját… Elképesztően cuki bagázs a kistesót hordozó apa és a babát hordozó Zsiga együttese” – osztja meg a családi pillanatokat Anna.

Van, ahol a tesók érkezése, illetve a nagyobb gyerekkel való könnyebbség tette praktikussá és mindennapivá a hordozást az apa számára is.

„Az első gyerekünket nemigen hordoztuk, ő nem szerette, mi meg eltologattuk a babakocsit. Aztán jött a lányom, aki – kis túlzással – a hurciban nőtt fel. Amíg kicsi baba volt, addig a férjem nem merte, fura és idegen volt neki a dolog.

Emlékszem az első fotóra, amit akkor küldött, amikor először elutaztam, és ő egyedül kötötte magára a gyereket. Aztán jött a harmadik, aki háromhetes volt, amikor a férjem kérte, hogy kössem már rá a nagykendővel, mert vinné őt is sétálni a nagyokkal. Iszonyú büszke voltam rá.

Ő tényleg tökéletes ívet járt be: a kétkedő, kicsit talán ódzkodó apukából rutinos hordozós apa lett, aki csatosban bármikor, bárhol a hátára varázsolta a gyereket. Persze ettől függetlenül mindhárom gyerekünkért ugyanúgy rajong, de amikor szükséges volt, sokat segített a hordozás neki” – mondja Andi.

„A fiam csak alváshoz szereti a hordozást, a férjem mindig azt mondja, hogy majd' felrobban az oxitocintól, amikor Mirkó elalszik így rajta. Még az első gyerekkel vettünk egy szuper csatost, direkt együtt választottunk egy olyat, amit ő is szívesen felvesz mind a kényelem, mind a kinézet szempontjából” – osztja meg Angéla, milyen biológiai előnyei vannak még a hordozásnak a praktikum mellett. 

Akad, akit hirtelen ért a felismerés a hordozás kapcsán, de aztán már nem tudott lemondani róla.

„A szoptatási tanácsadó volt nálunk, amikor a férjem hőbörgött: »nem állapot, hogy apának semmilyen eszköze nincs a gyerek megnyugtatására«. A tanácsadó erre rákötötte, és mondta, hogy menjen egy kört a ház körül. Mire visszaért, a babánk aludt. Onnantól napi egyszer minimum magára tette” – emlékszik vissza Kitti.

Kata pedig egy vicces történetet idéz fel, amikor az apás hordozásról beszélgetünk:

„A férjem kiment a piacra a totyogóval a hátán, és azzal jöttek vissza, hogy »fogtunk egy nénit«. Nem nagyon értettem, de aztán elmesélte: miközben vásárolt, a gyerek annyira elbűvölt egy nénit, hogy mikor elindultak, nem engedték el egymást, hanem a néni ment szépen utánuk. A férjem érezte: valami fura. Hátranézett, és azt látta, hogy a gyerek fogja a nénit, a néni meg üdvözült arccal, csodálva a gyereket engedelmesen ment utánuk.”

Ha nénit fogni nem is akartok, a számos más előnye miatt érdemes kipróbálni az apás hordozást.

Nektek van hasonló vicces történetetek?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Westend61

Széles-Horváth Anna