10+1 dolog, amit szerintem – és az internet szerint – tudnia kell egy 10 évesnek

–

Természetesen könnyű visszamutogatni a mi gyerekkorunkra, de szerintem hülyeség

Én tízévesen nemcsak egyedül közlekedtem a kisvárosban, ahol éltünk, de az akkor elsős öcsémet is hazahoztam a suliból. Akkor még nem volt szó arról, hogy gyerekre nem oké gyereket bízni, meg tizenkét év alatt amúgy egyedül mászkálni sem biztos, hogy kellene… de szerintem még mindez nem ugyanazt jelentette, mint ma. Nagyobb volt a közösségi felelősségvállalás a gyerekekért, és más volt a szülők számára elérhető alkalmazkodási lehetőség a családi élethez.

A mai nyolc–tizenkét évesek, vagyis az úgynevezett tweenagerek

(ami a between és a teenager kombinációjaként jött létre) kifejezetten átmeneti korban vannak, még nem tinik, de már nem gyerekek – én minitini kornak szoktam hívni. Sok tekintetben önállótlanabbak, mint mi voltunk, másban viszont öntudatosabbak, ami még akkor sem baj, ha néha a szülőkkel szemben „használják” ezt az öntudatot. Azért szerintem mai szülőként mindig felmerül a kérdés, hogy

nem óvjuk-e a túl a gyerekünket, ha például még sosem jött haza egyedül a suliból tízévesen, vagy nem „vigyázott” még kisebb gyerekre?

Ezért megnéztem pár listát arról, hogy elvileg mit kell tudnia egy tízévesnek… aztán hozzáírtam néhány saját szempontot. Csak hogy zombiapokalipszis esetén a gyerekeim nélkülem is boldoguljanak.

Szóval: tíz dolog, amit szerintem – és az internet szerint – tudnia kell egy tízévesnek

1. Önállóan intézni a személyes higiéniai és öltözködési ügyeit

Szerintem ezt nem is kell magyarázni, nálunk már a mosás alapfokon is „tantárgy”, na nem azért, mert annyira menő vagyok, hogy kiszervezem a gyerekeknek a második legutáltabb házimunkát, hanem mert két lánynak rengeteg random azonnali igénye van mosási ügyekben, és eljött az a pont, amikor azt mondtam, hogy ezt csak úgy tudom vállalni, ha ők is kiveszik a részüket, így a mi mosógépünkkel elboldogulnak, és a színfogó kendő isteneinek hála, mosási baleset nélkül ment eddig minden. Az internetes listák szerint a mosás nem tartozik ebbe a kategóriába, de a fogmosás, fésülködés, fürdés, öltözködés igen.

2. Elkészíteni néhány egyszerűbb fogást

A kedvenceimet veszem előre, ez szerintem is fontos, és a tésztaszószok korában szerintem ez nem olyan valóságtól elrugaszkodott dolog. A tésztaételek mellett melegszendvics, rántotta tartozik még a minimum csomagba, de a kedvencekkel azért viszonylag könnyű bővíteni a listát, ha van egy kis lelkesedés. És nagyon fontos, hogy

a főzési képességekben benne vannak olyanok, mint éles késsel és tűzzel bánni, mert a legtöbb recept ilyen feladatokkal is jár.

A gyerekeim Montessori oviba jártak, először sokkot kaptam, amikor a háromévesek éles kést kaptak a kezükbe, de végül is nagyon bevált, ma már olyan magabiztosan aprítanak, hogy öröm nézni.

3. Végrehajtani egyszerűbb takarítási munkákat, és rendet tartani a szobájukban

Bár vannak, akiknek ez utóbbi még felnőttként is kihívás, szerintem a legtöbb gyereknél sem a képesség hiányán úszik el ez a dolog. Ettől függetlenül szerintem is fontos, hogy nemre való tekintet nélkül tudnak kezelni egy porszívót, felmosószettet, seprűt, és ne úgy, mint három-négy éves korukban, hogy többet kell utánuk takarítani, ha „segítenek”, hanem valóban tiszta (oké, tisztább) végeredménnyel.

4. Felismerni a veszélyt, és segítséget kérni, ha kell

Szerintem ez az egyik legnehezebb feladat, mert ebben a kérdésben tartjuk talán a leginkább buborékban a gyerekeinket. Voltak oldalak, ahol a fulladás esetén történő segítségnyújtás és a megfelelő sérüléskezelés is a listán volt – de ezek valójában mind ide tartoznak.

5. Megfelelő viselkedést tanúsítani idegenekkel szemben

Szorosan kapcsolódik az előző ponthoz, mert egyrészt a legfontosabb szabály, amit szerintem a legtöbben egészen kicsi kortól tanítunk a gyerekeinknek, hogy ne menjenek sehova idegenekkel. De közben mégis

vannak olyan helyzetek, ahol segítséget kell kérni, ismeretlenekkel kommunikálni, és később akár teljesen idegenek között kiállni magáért. Ezt pedig csak gyakorlással lehet megtanulni.

Éppen ezért én tét nélküli helyzetekben igyekszem errefelé terelgetni őket: kérjenek maguknak ők fagyit. Ha étteremben vagyunk, rendeljenek saját maguknak. Kérdezzék meg ők a portást, hogy hol van a hely, amit keresünk. Azt nem mondanám, hogy lelkesek, de szerintem alakul a kommunikációjuk.

6. Elintézni apróbb vásárlásokat

Ez is kapcsolódik az előzőhöz, csak még kiegészítve annyival, hogy ennyi idősen már kell ismerniük a pénzcímleteket, nagyjából érzékelni az ár-érték arányokat, hogy

senki nem tudjon 5600 forintért eladni nekik egy pálcikás jégkrémet

(bocsánat, tudom, hogy szemét példa, de egy ismerősöm gyerekével megesett).

7. Ismerni a gyalogos közlekedéshez szükséges jelzéseket, és hazatalálni

A lámpákat, zebrákat szinte születésüktől fogva tanítjuk nekik, de érdemes szerintem hozzácsapni, hogy honnan jöhet autó, merre kell nézni, melyik oldalon kell menni. És a pontos címet, illetve az oda vezető legfontosabb tömegközlekedési lehetőségeket is érdemes átvenni, sőt, ki is próbálni. Persze, tudom, hogy olyan nincs, hogy nem megyünk értük (vagy olyat küldünk, aki nem tudja, hol lakunk, mert akkor inkább abban reménykedünk, hogy el sem megy vele a gyerekünk)… kivéve zombiapokalipszis idején, de azért jó, ha akkor is hazatalál.

8. Összefoglalni, hogy mit olvasott, megírni egy levelet

Viszonylag kevés lista megy rá az iskolában oktatott készségekre, de szerintem ez a kettő annyira alap, hogy ezt oktatási rendszertől függetlenül tudni kell. Nyilván nem egy bírósági keresetlevelet kell megfogalmazni, de a minimális formai követelményeken érdemes végigmenni, mert a gyerekek kommunikációs nyelve nem ez, hivatalos helyzetekben mégis kell majd használniuk.

9. Megérteni egyszerű ok-okozati összefüggéseket

Ez néha a felnőtteknek is gondot okoz, és ezt most egyáltalán nem lesajnálva mondom, hanem úgy, mint egy ember, aki rossz pillanataiban máig meglepődik azon, hogy az éhes gyerekek háromszor kevésbé együttműködők, mint a jóllakottak, szóval ez a legtöbbünknek nem megy mindig… de akkor is tovább kell adni a legegyszerűbb példákkal. Hogy aztán legyen majd lehetősége sokkal komolyabb összefüggéseket is meglátni (és átvenni a világ igazgatását).

10. Ellátni egy másik élőlényt

Tudom, hogy a legtöbb tízéves könyörög a szüleinek, hogy hadd lehessen valamilyen állata, és azt is tudom, hogy szülői szemmel ez nagy vállalás, de több mint félévnyi macskás élet után azt látom, hogy a gyerekeim rengeteget tanultak abból, hogy a cicáknak akkor is kell enni adni, ha fáradtak, olyankor is neki kell állni az alomtakarításnak, ha nincs kedvük, és egyszerűen sok apró dologban egy másik élőlény szempontjait kell a sajátjaik elé helyezni. 

+ 1 és igazából ez a legfontosabb, pedig egyetlen másik listán sem szerepelt

Felismerni a saját igényeiket, és a helyzetnek megfelelően reagálni rá, legyen szó szomjúságról, éhségről, fáradtságról vagy arról, hogy nem akar egy helyzetben benne maradni.

Amíg a legtöbb egészen kicsi gyerek nagyon könnyen, gyorsan és sokszor fülsértően hangosan képes kommunikálni az igényeit, addig a nagyobb gyerekeknél sokszor csak annyi látszik, hogy valami nem stimmel… és még az is lehet, hogy ők maguk is csak ennyit éreznek.

Tudom, hogy néha a rendszer sem könnyíti meg a befelé figyelést (a felnőtteknek se), de olykor annyira kicsin múlik a komfortérzet, és ezt nekünk magunknak kell megteremteni… szóval tízévesen már jó elkezdeni ezt gyakorolni. 

A net szerint egyébként még felmerült az elsősegélynyújtás, a növényültetés, az ajándékcsomagolás, a navigálás és térképolvasás, illetve az alapvető szerszámok használata, mint olyan dolgok, amiket egy tízévesnek már tudnia kellene… de én ezeket nem érzem létszükségletnek.

Szerintetek minek kellene még felkerülni a tízes listára?

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Maskot

Tóth Flóra