-

Kezdjük azzal a négy helyzettel, amikor bizony nem esik jól zöldnek lennem:

1. Amikor NAGYON-NAGYON-NAGYON sietek

Arra a helyzetre, amikor nagyon-nagyon sietek, már megvan a rutinom, tudom kezelni. De amikor NAGYON-NAGYON-NAGYON sietek; amikor egyszerre akarom rendbe tenni a konyhát, kicsit jobban az átlagosnál, mert, mondjuk, este vendégek jönnek, plusz időben oda kellene érnem valahová, és esetleg még valami sürgős határidős munka is beesett, na, akkor nem szeretek zöld lenni. Mert ilyenkor tényleg apró és fontos pillanatokat ragad el a szemét szétválogatása, vagy az, hogy a szürke vizet ne a lefolyóba, hanem a növényekre öntsem (vagy ha épp mind vízben fürdik, akkor a megfelelő kannába). Ha viszont nem így teszek, rosszul érzem magam. Kicsit ördögi kör, de szerencsére ritkán fordul elő.

2. Amikor kényszeres leszek

Mindig azt hangoztatom, csináljunk mindent úgy, hogy jól bele tudjon simulni a napi rutinunkba, szép lassan alakítsuk át a szokásainkat. Ez alapjáraton szerintem jó kis elmélet. Akkor nem jó, ha teljesen, vagy bizonyos területeken átfordul görcsös ragaszkodásba, kényszerességbe. Nálam egy ilyen pont van, a mosás. Egyszerűen képtelen vagyok a „hagyományos mosóporra” még gondolni is, az öblítőtől kiver a víz, és macskapisi-szagúnak érzem. És ha ilyen módon mosva kapok egy ruhát, megszállottam mosom, amíg el nem tűnik a szag. Szóval ezen az egy területen azt hiszem, kényszeres lettem. Pedig alapvetően nem jellemző rám.

3. Amikor pörölök a zöldségesekkel

Ez mindenkinek rossz helyzet. Ha nem sikerül a kedvenc vagy bejáratott helyeimen vásárolni, akkor pörölhetek a nejlonzacsikon a zöldségesekkel. Mert egyszerűen nem vagyok hajlandó minden egyes öt szem almához külön nejlonzacskót tépni. Ő meg anélkül nem hajlandó lemérni, mert jajj, hát hogy teszi rá a mérlegre? Én erősködöm. Ő duzzog. Én bosszankodom. Néha, ha nagyon fáradt vagyok, még az elején feladom, és tépek nejlonzacskókat. Már régi vágyam, hogy megfelelő méretű vászonszatyrokkal kivédem ezt a helyzetet, de a varráshoz olyan béna vagyok, mint szabadnapos lamantin a baletthoz, úgyhogy ez kimaradt eddig.

Persze vannak üdítő kivételek, lásd ezt a fotót. Ilyenkor újra inkább boldog vagyok.

4. Váratlan helyzetek

Amikor egy kisboltban két célpont között hirtelen kell valamit vásárolnom magamnak vagy a roppant éhes és ettől nyűgös kiskorúnak. Azok rémes pillanatok tudnak lenni. Lévén viszonylag összetett ételallergiák is vannak a családban, tehát az elsődleges szempont azokat figyelembe venni, aztán jöhetnek az extrák. És miután MINDEN címkét kiolvasok a boltban (és mindenki egyre éhesebb lesz) rájövök, hogy VALÓJÁBAN semmi ehetőt nem lehet itt kapni. Na, ezek nehéz pillanatok, és ha nem akarunk éhen halni, jönnek a kompromisszumok. De minden váratlan helyzetre nem tudok felkészülni kis hamuban sült, glutén- és tejmentes biopogácsákkal, ezt már elfogadtam.

És akkor most, hogy a nehezén túl vagyunk, jöjjenek a zöld lét örömei: 

1. Újra gyerek vagyok!

Tavaly a lányom húsvétra rollert kapott. Imádta, de hamar beláttuk, hogy együtt jobb móka lenne. Miután épp akkor volt használt sportszerek vására az ismert nagyáruházban, egy héten belül mindenkinek lett rollere. Zseniális találmány. A férjem azóta is ezzel jár munkába, én meg a környéken szoktam vele rodeózni. Teljes szabadságélmény! A hajam lobog a szélben.. meg ilyenek. A múltkor konstatáltam, hogy valaki furcsán nézett rám a posta és a kisbolt között, tudtomra adva, hogy nem vagyok már csitri, de pont nem érdekelt. Elintéztem a kis kűrömet, majd a végén amikor más túl sok volt a cekker, a hátamra csaptam a hadizsákmányt  és az összecsukott rollert is, aztán felszálltam a villamosra.

2. Tényleg csak a legszükségesebbeket veszem meg

Amióta zöldebb vagyok, mint voltam, bizonyos bevásárlások pikk-pakk megvannak. Öles léptekkel haladok el a drogériák polcai mellett, megcélzom a papírárut, és esetleg még pár dolgot, így nettó öt perc alatt kint vagyok a boltból. A kislányom szerint persze vécépapírt is tudnék csinálni, de erre azért nem vállalkoznék, így hát ezt veszem, de a többi dolgot nem igazán. „Csiribiri-zabszalma" döntésképtelenségbe taszajtó parfümök, szevasztok! Kajánul kacsintgató negédes kencék: ágyő! Én már nélkületek élem a napjaimat vígan. Perverz módon a nem választás lehetősége is erős szabadságélménnyel tölt el, és ettől is boldog leszek.

3. Újra enyémek a természetes illatok

Miután több, mint hat éve nem használok semmilyen szintetikus illatot, visszakaptam az igazi illatokat. Imádom. Amikor elsétálok a zöldséges mellett a zöldségek és gyümölcsök illatból pontosan meg tudom határozni, pontosan mely szakában járunk az évnek. Imádom a frissen mosott tiszta ruha illatát – aminek nincs sem tavaszi szellő, sem mediterrán álom illata. Imádom a frissen sült kenyér illatát. És itt most abbahagyom, mielőtt tejesen átfordulok nagymamába.

4. Minden reggel

Hű, ez volt anno az egyik kedvenc filmem címe, de szerintem most ne nézzétek meg, eléggé nyomasztó. Ezzel szemben én minden reggel boldog vagyok attól, hogy zöld vagyok. Mert amikor felveszem a ruhámat, akkor érzem rajta a kemikália-mentes, tiszta illatot, amikor kimegyek a konyhába reggelit készíteni, akkor tudom, hogy az egész család olyan kaját fog enni, ami azért nagyjából rendben van. És ilyenkor örül lelkem, pedig nem is volt akkora energiabefektetés. És tudom, hogy mindezt a Földért is teszem! Éljen még sok-sok évezredig az élhető bolygó!

Nagy Réka

Olvassatok még több Ökoanyut! Réka blogját megtaláljátok ITT.

Fotó: flickr.com/JoeBrusky