Ha a gyerek a pünkösdről kérdez – Egy elfeledett ünnep nyomában

–

Miért ünnepnap a pünkösdhétfő? Miért nem kell iskolába menni?

A pünkösd mifelénk új ünnepnek tűnik, pedig nem az. Évszázadokon keresztül ünnepelték a magyarok lakta vidékeken is, ám a szocializmus ideje alatt feledésbe ment. Pedig már a Biblia is megemlékezik róla, a zsidóság három fő ünnepe közé tartozik, Pál apostol egyik missziós útján pedig arról számol be, hogy igyekszik hazatérni Jeruzsálembe a pünkösdi ünnepekre. A pünkösd a keresztény egyházban is a harmadik legnagyobb ünnepnek számít a karácsony és húsvét után.

Ma már sokan nem ismerik, mert jóval kevesebben járnak templomba, mint régen. Ám évszázadokon keresztül a keresztény ünnepek voltak az emberek számára a legfontosabbak, azok határozták meg a pihenő- és munkanapokat is.

Pünkösd ünnepét a húsvét utáni ötvenedik napon tartják, húsvét után a hetedik vasárnapon és az azt követő hétfőn. A pünkösdhétfő is ünnepnap tehát, mégpedig örömünnep: a Szentlélek kitöltetésének vagy kiáradásának ünnepe, és egyben a keresztény egyház születésnapja.

Tehát a pünkösd olyan, mintha egy szülinapi ünnepség miatt nem mennél iskolába. 

Mi az a Szentlélek?

Nem „mi”, hanem „ki”, mert a keresztények tanítása szerint egy Isten van, de három személyben jelenik meg: Atya, Fiú és Szentlélek képében. 

Ezt nem egyszerű megérteni, de, mondjuk, ahhoz hasonló, mint a felnőttek életében a különböző „szerepek”, feladatok. Ott van például az apukád. Neked az édesapád, akiben megbízhatsz, akire mindig számíthatsz, aki mindenben segít neked. De ő is a fia valakinek, a nagypapádnak. Fiúként ő is szereti az apukáját, és próbál segíteni neki akár a munkájában is. Ráadásul apukád dolgozik is valahol, intézi azokat az ügyeket, amik a saját munkájához kapcsolódnak. Körülbelül azt mondhatjuk, hogy az Atyaisten, olyan, mint egy apuka. Akinek a fia, a Fiú, Jézus, azért jött le a földre, hogy segítse és folytassa az édesapja munkáját.

A Szentlélek, pedig az, amikor az apukád a munkahelyén dolgozik, és intézi az ügyeit, amihez sokszor igénybe veszi a telefont és az internetet, hogy mindenkivel tudja tartani a kapcsolatot, és segíthessen, ha az „ügyfelei” kérik. Ilyen a Szentlélek is, akit Jézus egyfajta „kapcsolattartóként”, „koordinátorként” küldött a földre, amikor felment a mennybe. 

Ezt én nem értem… Nem lett volna sokkal jobb, ha Jézus itt marad a földön, és segít nekünk? 

Nem, mert bár Jézus akkor is Isten volt, amikor testben itt járt közöttünk, mégsem tehetett meg bármit. Például nem lehetett egyszerre három helyen. Vagy háromezer helyen. Vagy harmincezer helyen. Esetleg… hárommillió helyen. Mert bizony lehet, hogy egyszerre ennyi helyen kellene lennie, ha segíteni akarna mindazoknak, akik kérik tőle. És mivel Jézus nemcsak teljesen Isten volt, hanem teljesen ember is, ezt emberként nem tudta volna megtenni. Ezért küldte el maga helyett a Szentlelket. 

És hogyan jelent meg a Szentlélek? Egyszer csak bekopogott az ajtón?

Nem, mivel a Szentléleknek nincs olyan emberi teste, mint Jézusnak volt. Nem látható, nem hallható, mégis megtapasztaljuk a jelenlétét. A Szentlélek eljövetelét szélroham jelezte, és lángnyelvek jelentek meg a tanítványok feje fölött, akik elkezdtek mindenféle nyelveken érteni és beszélni.

Lángnyelvek? Nem gyulladt fel a hajuk?

Nem, legalábbis a Biblia nem ír róla. És nem is biztos, hogy pont olyan szél meg tűz volt, amit mi el tudunk képzelni. A Biblia szélrohamhoz hasonló zúgásról beszél, amely az égből jött, és valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre (ApCsel 2,2–3). Úgy tűnik, elég nehéz lehetett elmesélni és leírni, hogy mi is történt.

A keresztények hite szerint Isten sokszor csodákon keresztül mutatja meg a hatalmát. Pünkösd egy ilyen csoda volt, amibe beletartozott az is, hogy az apostolok mindenféle nyelveken elkezdtek beszélni. Mindenki értette őket, a zsidók, a rómaiak, az egyiptomiak, ázsiaiak. (ApCsel2,4–11)

De az lehetetlen, hogy ilyen gyorsan megtanuljanak annyiféle nyelven!

Így gondolták sokan akkor is. Voltak, akik szerint berúgtak, azért beszélnek más nyelveken. (ApCsel 2,13) Persze ez nem valószínű, hiszen aki részeg, az még a saját anyanyelvén is csak nehézkesen tud beszélni. A Biblia szerint azért kapták meg a tanítványok Istentől ezt az ajándékot, hogy mindenkinek el tudják mesélni Jézus történetét. Ezt tette Péter is, és háromezer ember lett aznap kereszténnyé. Ezért lett a pünkösd a keresztény egyház születésnapja. 

Szélroham, lángnyelvek… Ez azért elég félelmetes… A tanítványok nem ijedtek meg?

De, valószínűleg megijedtek. A Biblia azonban több helyen leírja, hogy Istennel vagy akár csak az angyalokkal találkozni még azok számára is félelmetes, akik „jóban voltak” Istennel. Mint, mondjuk, Ábrahám vagy Mózes. Őket is rettegés fogta el, amikor találkoztak Istennel, vagy akár csak az árnyékát meglátták. A keresztények tanítása szerint pont azért küldte Isten emberi alakban a fiát a földre, hogy könnyebben szót értsünk vele – és ő velünk. 

Jelent valamit a pünkösd szó?

Pünkösd mindig a húsvét utáni ötvenedik napra esik, május végén, június elején ünnepeljük. A pünkösd neve is innen ered, a görög ötvenedik (πεντηκοστή, pentékoszté) szóból.

A zsidók is ünnepelték a pünkösdöt, már jóval Jézus megjelenése előtt, és ünneplik ma is. A Sávuót, a Hetek ünnepe az egyik legfontosabb ünnepük, mivel arra emlékeznek, hogy Mózes ekkor kapta Istentől a Tízparancsolatot.

Ilyenkor ünnepelték az új kenyeret is, ugyanis Izraelben más az időjárás, májusban már tudnak aratni. Azért is voltak olyan sokan Jeruzsálemben a Szentlélek megjelenésének napján, és azért jöttek annyiféle helyről, mert a pünkösdöt ünnepelték a jeruzsálemi templomban.  

És mi köze van ennek a májusfa állításhoz meg a pünkösdi népszokásokhoz?

Semmi, vagyis nem sok. A pünkösd egy örömünnep, a zsidóknál, ugye, az első termésért is hálát adtak. Pünkösdkor már nálunk is elkezdődik a jó idő, virágoznak a növények, zöldbe borulnak a fák, és minden feléled. A pünkösdi népszokások ennek az örömét tükrözik. Régen zöld ágakkal díszítették ilyenkor a kapukat, és pünkösdi királyt meg királynét választottak. Általában pünkösdhétfőn szedték le a májusfát, amit a fiúk május elsején állítottak a lányok kertjébe, hogy megmutassák a szerelmüket.

Tehát az öröm ünnepe volt a pünkösd mindig is, éppen ezért tartanak a mai napig is pünkösd környékén nagy majálisokat és népünnepélyeket. 

De az egyház igyekezett ezeket a szokásokat is vallásos tartalommal megtölteni. Ezért rendeztek sok helyütt búcsújárást pünkösdkor. Az egyik leghíresebb ilyen esemény a csíksomlyói búcsú, amin ma is sok ezer ember vesz részt, de sok helyütt tartanak pünkösdi búcsút Magyarországon is. 

Mi az a búcsújárás? Mitől búcsúznak el? És kik?

A római katolikus egyházban van szokásban a búcsújárás, amely a bűnbocsánathoz kapcsolódik. Tehát a bűneiknek mondanak búcsút a hívek. Ha kívülről nézzük, olyan, mint egy hosszú séta vagy gyalogtúra, de közben sok esetben zászlókat visznek, imádkoznak, énekelnek a hívek. Ez nem egy sima kirándulás, hanem egy zarándoklat, amelynek a lényege a közösség Istennel és a többi kereszténnyel, és végül szentmisével zárul. A búcsújárás során elsősorban Istenre figyelnek, és egyfajta lelki megtisztulást várnak ettől az ünneptől. Ám a búcsújárás közösségi élmény is, amikor nagyon sokan összejönnek, és összetalálkoznak olyan emberek, akinek azonos a hitük. Jó példa erre megint csak a csíksomlyói pünkösdi búcsú. Sok ezer ember érkezik ilyenkor ide, nemcsak Erdélyből és Magyarországról, hanem szerte a világból. És nemcsak római katolikusok, hanem más vallásúak és vallástalanok is, mert ez a búcsú a magyarok összetartozásának is a szimbóluma lett. 

Források: Revideált újfordítású Biblia, Keresztyén (protestáns) bibliai lexikon, Katolikus lexikon

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Alison Wright

Miklya Luzsányi Mónika