–

Aki a csúcsra akar jutni, annak nagyon mélyre kell mennie

Korok Fatima gyönyörű, sikeres, fiatal magyar nő, aki tavaly nyáron négy világbajnoki cím után megdöntötte a szabadtüdős mélymerülés világrekordját. Akkor készített vele Kurucz Adrienn egy interjút, amiből kiderült, hogy lenyűgöző tudatossággal közelíti meg a sportág elméletét is, de nem csupán ebben jeleskedik, hanem az élet legfontosabb kérdéseiben is „nagyon mélyre merül”.

Fatima a Bahama-szigeteken rendezett neves, Vertical Blue nevű versenyen 102 méter mélységig merült – egy méterrel mélyebbre, mint a korábbi rekorder, A legmélyebb lélegzet című Netflix-dokumentumfilm főszereplője, Alessia Zecchini.

Messziről indult, amikor öt évvel ezelőtt beszippantotta a mélység varázsa. A változás persze igen nehéz és nagyon magányos műfaj: Fatima élete sem csupán a csillogásról szól, rengeteg munka van a mostani eredményei mögött.

„Megütötte a bokáját”

Bár előbb tudott úszni, mint járni, és kamaszként versenyzett is szinkronúszóként, mégis sokszor bántották, mert az edzői kissé túlsúlyosnak tartották ehhez a sporthoz. Nagyon sok toxikus mondat hangzott el akkoriban, aminek étkezési zavar lett a következménye. Fatima abbahagyta a versenysportot 12 évesen, de a táplálkozásán nem változtatott, és 16 évesen már több mint 85 kiló volt. 

Érettségi után szinte rögtön idegenvezetőként kezdett el dolgozni, a holokauszttal és a világháborúkkal kapcsolatos edukációs sétákat vezetett, ami érzelmileg eléggé megviselte, bár ebben a munkában is nagyon sikeres volt. Aztán hirtelen több mint negyven kilót fogyott, ami elmondása szerint legalább annyira egészségtelen volt, mint a korábbi túlsúlya. Ekkor már amiatt aggódtak érte, hogy túlságosan sovány, és mindenki unszolta, hogy egyen végre. Elkezdődött a féktelen bulizások korszaka. Koktélok, evés-ivás, dohányzás, és mire 24 éves lett, már 110 kilót nyomott.

A túlsúlya miatt törte el a bokáját, ami roppant nehezen gyógyult. 

Világpolgárrá vált

„Onnan, hogy törött lábbal otthon fekszem, Trónok harcát nézek, dohányzom, és próbálok valahogy kikecmeregni a mosdóba, addig, hogy eljutottam Hondurasba, és csinálom az alaptanfolyamot a szabadtüdős merülésből, eltelt másfél év. Nagyon sok minden történt ezalatt.

Elkezdtem salsázni, megtanultam alapszinten spanyolul. Később hónapokig éltem Mexikóban olyanok között, akik egyáltalán nem beszéltek angolul. Dolgoztam Tenerifén búvárcenterben, ahol kiderült, hogy mivel tengeribetegségre hajlamos vagyok, a palackosbúvár-karrier nagyon-nagyon sok szenvedéssel járt volna nekem. Utána dolgoztam napozási tanácsadóként, táncos vendégekkel animátorként, vezettem gyerekklubot, ezekből tartottam fönn magam.

Aztán volt egy Kuba–Mexikó–Honduras–Guatemala trip. Ott már a szüleim is besegítettek. Befejeztem a mesterbúvár-oktatói képzést, bár tudtam, hogy nem fogok oktatóként dolgozni. Visszatértem Európába. Mallorcára mentem, ahol gyerekklubvezetőként dolgoztam, amit nagyon-nagyon szerettem. Ugyanolyan megszállottként csináltam, mint mindent” – foglalta össze a magát világpolgárnak valló Korok Fatima D. Tóth Krisztának karrierje cseppet sem szokványos állomásait.

Ezekkel a munkákkal gyűjtötte össze a tanuláshoz és képzésekhez szükséges összeget.

A megérkezés

Öt éve csinálja a szabadtüdős merülést, ami most végre beszédtéma és elismert sportág lett, nem kis részben Fatima világrekordjának köszönhetően. Olyanokkal kelt versenyre, akik már több mint húsz éve merülnek. 

A szülei mindenben támogatják, az apukája nézi is az élő közvetítéseket, de az anyukája nem képes rá, túlságosan félti.

„Ez a sport épp arról szól, hogy az ember ne lépje át a határait, de tolja ki, amíg lehet. Ez egy aktív mélymeditációs állapot – attól függetlenül, hogy nagyon kemény a felkészülés.

Nemcsak »merülgetünk«, hanem rengeteg időt töltünk a konditeremben, az alapozóedzéseken, a medencében, mentális tréning- és légzőgyakorlatok is vannak. Ez nem úgy van, hogy elmegyek, és megnézem, hogy sikerül-e ez a 102 méter” – mesélte Krisztának.

Fatima nagy biztonságban érzi magát a vízben – bár nyolc évig a közelébe se ment, miután abbahagyta az élsportot.

„Az egy visszatalálás volt önmagamhoz, amikor megint elkezdtem sportolni. A szabadtüdős merülés, ha megfelelő helyeken edz az ember, és betartja a szabályokat, akkor nagyon biztonságos sport. Mégis az egyik legnagyobb emberi félelmet hívja elő belőlünk: magát a fulladást, mert nem tudunk a víz alatt levegőt venni.” 

Nem ugyanaz az ember

Fatima elmondása szerint sok pozitív hatása van annak, ha az ember elkezd a lélegzetvétellel tudatosan foglalkozni. És a munkájában az a legfontosabb, hogy betartsa a szabályokat.

„Az első és legfontosabb szabály, hogy soha nem merülünk egyedül – hangsúlyozta többször is a műsorban. – A víz az úr, tisztelni kell, nem pedig legyőzni. Próbálunk eggyé válni a vízzel, és mi is átalakulunk vízi élőlényekké. Nem ugyanaz az ember vagy, amikor elkezdesz merülni, mint aki a szárazföldön voltál” – emeli ki a lényeget. – Próbálom arra motiválni az embereket, hogy igenis győzzék le a félelmeiket, és ha van egy álmuk, azért dolgozzanak. Ha tényleg nagyon szeretnél valamit, akkor nincs olyan, hogy lehetetlen.”

És ezt be is bizonyítja, amikor így zárja le ezt a lebilincselő beszélgetést:

„Nem azt mondom, hogy egyszerű változtatni. Nagyon sok átsírt nappalom-éjszakám volt, nagyon sokszor csalódtam, nagyon sokan átvertek, nagyon sokszor volt, hogy nem sikerült valami.

Rendben, van egy világrekordom, oké, négyszeres világbajnok vagyok, de látom a hibáimat, hogy mi az, amin szeretnék változtatni, mi az, amin dolgoznom kell. Nagyon messze van – remélem – még az én utamnak a vége. Addig is igyekszem az életet megtölteni olyan dolgokkal, amiket szeretek csinálni, közben igyekszem inspirálni másokat, és hasznos tagja lenni a társadalomnak.”

Nézzétek meg a teljes beszélgetést itt:

Both Gabi