Jó családi karma – a világhírű pécsi kesztyű nyomában Hornicz Bernadett-tel, a Karma Pécsi Kesztyű tulajdonosával

–

Egy pénteki napon araszolunk Pestről Pécsre, a forgalom feltart, röstellem, de késni fogunk, üzenem Bernadettnek, aki szinte azonnal visszaír: a korai időpont ellenére már bent vannak jó ideje, és lesznek is, ne aggódjunk. Korábbi telefonbeszélgetésünkkor elárulta, van, hogy már reggel ötkor elkezdi a munkát. De egy családi vállalkozás már csak ilyen: a lelke az ember, akinek több fronton kell helytállnia, és aki a hivatása iránt érzett szeretet és a szenvedély híján hamar elvész. Szerencsére egyikből sincs hiány a Karmánál.

Mitől pécsi egy kesztyű?

„Itt minden darabot a régi kézi technológiával készítenek – kezdi Hornicz Bernadett a bevezetést a több mint 160 éves múltra visszatekintő technológiába, aminek, mint kiderült, a lelke – és így a pécsi kesztyűé is – az asztali szabás. – Ezt az Európára jellemző szabási technikát Pécsen művelik már csak leginkább. Az egyik különlegessége, hogy két irányba húzzuk a bőröket, és minden egyes alkotórész méretét pontosan belemérjük.

Amikor felhúzol egy pécsi kesztyűt, és azt érzed, egy számmal nagyobb méret kellene, épp megtaláltad a megfelelőt. Idővel ugyanis szépen rá fog tágulni a kézre, és nem lötyög majd – olyan lesz, mint egy második bőr.

Ennek a szabási technológiának ez a jelentősége” – mondja, miután lánya, a 22 éves Laura, aki a család harmadik generációját képviseli a cégben, végigvitt minket a műhelyben.

Ezen a helyen hozzáértő kezek sokasága dolgozik azon, hogy a bőrből szinte művészetialkotás-számba menő kesztyűk elkészüljenek. Műhelytitok nincs, vagy ha igen, akkor az maga a kihalóban lévő kesztyűs mesterség. Lenyűgöző látni, ahogy nedvesítik, varrják, préselik, színelik, díszítik, bélelik az alapanyagot – mindezt kézi, illetve gépi technikával, de minden elemében aprólékos precizitással.

„A gépiek közül a step varrást szeretjük a legjobban – ez az, ami Európára a legjellemzőbb, a Távol-Keleten nem is igen tudják kivitelezni. Épp ezért, ha valaki ezzel a fajta varrásnemmel találkozik, akkor szinte biztos lehet, hogy Magyarországon – legalábbis Európában – készült.

Ez a láncöltési varrás azért is különleges, mert együtt tud nyúlni a bőrrel, együtt tud mozogni vele, miközben a viselője nem érzi a cérnát, ahogy az belefeszül a kezébe” – meséli Hornicz Bernadett.

Mint kiderül viszont, a kézi varrást előlyukasztás nélkül végzik, ami azért különleges, mert nagyon kell érteni hozzá ahhoz, hogy ne kelljen visszabontani a szálat – az ugyanis meglátszik a bőrön.

Bernadett elárulja: egy kesztyűt két és fél óra alatt lehet megvarrni, a technikai tudás pedig manapság nagyrészt már csak az idősebb korosztályra jellemző.

Megmenteni a kesztyűs szakmát a kihalástól

Épp emiatt a Karmánál tíz éve foglalkoznak tudatosan az utánpótlás kérdésével, aminek kinevelése fontos feladat. Volt ugyan közös együttműködésük a munkaügyi központtal, de szinte senki sem maradt meg a kiközvetített dolgozókból, akiknek nagy része nem is várta meg a betanulási időszak végét. „Az a probléma, hogy összekevernek minket egy összeszerelő üzemmel, ahol két-három hét a betanulás, nálunk viszont másfél-két év. Itt fontos az elköteleződés a szakma iránt, az embernek bele kell tennie szívét-lelkét.”

Nem könnyíti meg a dolgukat, hogy a kesztyűs szakma a szakképzési rendszer újraszervezésekor kikerült a képzési jegyzékből,

Hornicz Bernadett kemény erőfeszítések árán – és a pécsi kesztyűsök segítségével – nem olyan rég érte el, hogy ismét bejegyzett OKJ-s képzéssé nyilvánítsák. Szeptemberben indítják az első duális képzési programjukat, amihez az oktatási anyagot is ők írják. Ezzel szó szerint a kihalástól mentették meg a kesztyűs szakmát.

„Amikor a minisztériumban amellett érveltünk, hogy miért kellene a kesztyűs szakmát megtartani, elmondtam: annak ellenére, hogy a termékeink nem olyan láthatók, ezek a cégek, amelyek kesztyűkészítéssel foglalkoznak Pécsen, több mint 80 százalékban exportra értékesítenek. Ennek a szakmának tényleg van piaci jelenléte és létjogosultsága a nemzetközi színtéren – mondja a tőle megszokott szenvedéllyel.

– Egyik pécsi kesztyűs cég sem büszkélkedhet többmilliárdos állami támogatással, ennek ellenére ez az iparág 1861 óta a városban él és lélegzik. Ami azért is nagy szó, mert manapság nem tömeggyártásról beszélünk, hanem egyedi, kisszériás és a különleges darabok megalkotásáról, amelyek hosszú élettartamúak.”

Szerinte ahhoz, hogy az iparág továbbra is fennmaradhasson, gondoskodni kell a megfelelő utánpótlásképzésről, amihez iszonyatos beruházásra van szükség. Mint mondja: a duális képzés költsége egy embernél 5–8 millió forint között áll meg, attól függően, milyen területen tanítják be. Kis- és középvállalkozásként (kkv) az éves összbevételük azonban nem éri el a félmilliárdot, 20-30 milliós profitjaik vannak, amit az elmúlt három évben vissza is forgattak az oktatásba. „Egyszerű kiszámolni, hogy ekkora profitból egy év alatt hány embert tudok képezni, miközben nem ez az egyetlen dolog, amire szükségünk lenne. Tisztában vagyunk vele, hogy nem kérhetjük az államtól, hogy egy ilyen szűk foglalkoztatási rátájú iparágat óriási pénzekkel toljon meg. Viszont azt is gondolom, hogy a könnyűipari ágazatban a képzést illetően sokkal nagyobb és hathatósabb segítségre lenne szükség, ha azt akarjuk, hogy valódi szakemberekkel lehessen dolgozni.”

A kesztyű szezonalitása ellenére a Karmánál 12 hónapos a foglalkoztatás, ami sok esetben gátja is a növekedésnek, azonban a kereskedelmi igazgató azt mondja: nem tehetik meg az emberekkel, hogy 8 hónapig munkát adnak nekik, a maradék 4-re pedig kiszolgáltatva hagyják őket. 

Egyes kutyák a leheletből felismerik a szégyent és a szorongást, így sokat segíthetnek traumatúlélőknek

WMN Life – 2024. április 28. – MD

Miért kerül ennyibe?

Hornicz Bernadett azt mondja, gyakran szegezik neki azt a kérdést, nem félnek-e a robotizációtól. Ő azonban teljesen nyugodt e tekintetben, úgy véli ugyanis, ez kétkezi munka marad örökre – már csak azért is, mert az alapanyag, amivel dolgoznak, folyamatosan változik, az emberi tényező pedig többek közt emiatt is kivonhatatlan az egyenletből.

„Mindig lesz kereslete és mindig lesz jövője” – hangsúlyozza.

A kétkezi munka okán azonban senki se számítson olyan árakra, mint a fast fashion üzletekben. Bernadett azt mondja, mindig megkapják, hogy nagyon drágák a kesztyűik – 35 ezer forinttól kezdőnek az árak –, de hangsúlyozza azt is: 10-15 évre szólnak.

„A kesztyű ára alapvetően két dologból tevődik össze: az alapanyagból és a munkabérből. Előbbi külföldről érkezik hozzánk: a Nápolyi-öbölből annak különleges mikroklímája miatt, és Amerikából is vannak beszállítóink. Fontos, hogy az állatokat, amiknek a bőrét felhasználjuk, nem ebből a célból ölik le, hanem húsipari felhasználás miatt – mi ennek a melléktermékeit kapjuk meg. A környezet- és állatvédelem miatt sokan esküsznek ma már a vegán bőrre, ám az műanyagot tartalmaz, az előállítása pedig – ahogy az újrahasznosítása is – rettentően környezetszennyező, és ne felejtsük el, hogy egy soha le nem bomló termékről beszélünk.”

De visszatérve a kesztyű árához: minél több alapanyag kell egy darabhoz, tehát minél hosszabb a kesztyű, logikusan drágább lesz. „Ha valaki kézzel varrott kesztyűt szeretne magának vásárolni, abba kell belegondolnia, hogy egyetlen darabját egy nő két és fél óráig varrta. Aztán nyugodtan felteheti magának is a kérdést: ő hány forintért varrna meg egy pár kesztyűt, egyáltalán, hány forintért dolgozik egy órát?” – mondja.

Madonna, Lady Gaga, Ryan Gosling és Rihanna

Tavaly az egész hazai sajtót bejárta a hír, amely szerint Rihanna a Super Bowl Half Time show-ban pécsi kesztyűt viselt. A Karmának régi kapcsolata van Hollywooddal, a szintén magyar Gáspár Dórán, vagy ahogy a tengerentúlon ismerik Dorothy Gasparon keresztül. A legtöbbször általa, azaz a Gaspar Gloves által kerülnek a Karma kesztyűi a hollywoodi sztárok kezére. De dolgoznak már olyan filmes produkción is, amit már nem közvetítőn keresztül visznek, hanem a produkció gyártási csapata közvetlenül őket kereste meg.

A filmes megrendeléseik állandóak voltak a Covid alatt is, amikor kisebb létszámmal ugyan, de zajlottak a forgatások.

Sok kosztümös film, sorozat készült, ami kedvezett is nekik: többek közt az HBO Max-os Az aranykor című sorozatban is az ő kesztyűiket láthatjuk – és nem mellesleg magyar jelmeztervező munkáit. De hogy egy még frissebb alkotást említsek: a Dűne 2.-ben is lehet látni karmás kesztyűket.

„Bár ez mind nagyon jól hangzik, ennek ellenére a filmes projektek hullámvasútnak számítanak: a hollywoodi forgatókönyvírók és színészek tavalyi 8 hónapos sztrájkját például jobban megéreztük, mint a Covid-időszakot” – mondja.

Emellett érdekes az is, hogy annak ellenére, hogy a referenciáik marketingszempontból igazi álomnak számítanak, Magyarországon mégis nehezen törték át vele az ingerküszöböt.

„Most már itthon is komolyan vesznek, de tíz évvel ezelőtt, amikor kitettünk egy posztot arról, hogy Madonna a mi kesztyűnket viselte, szinte mindenki csak legyintett: »Egy magyar cég, hagyjuk már!«” – tudatos és sok munka van abban, hogy ez ma már nincs így. Kevés olyan ember van, aki itthon ne ismerné a Karmát.

Pécsen azt tudják, amit Nyugat-Európában már senki sem

Amikor arról kérdezem, a nemzetközileg is szépnek tekinthető sikerek ellenére mi segít neki a földön maradni, nevetve mondja: a valóság. Bár a hazai piac is fontos számukra, kis szeletét képezi csupán az össztermelésüknek, döntő többségében a nemzetközi színtéren mozognak, ahol erősen hatnak rájuk a hazánkról élő sztereotípiák.

„Amikor egy nemzetközi piaci szereplővel ülök le tárgyalni, és meghallja Magyarország nevét, azonnal legyint, hogy az a Balkán, és rögtön mínusz 10 százalékról indítaná az ártárgyalást. Mi viszont igyekszünk szembemenni ezzel a nézőponttal, és bebizonyítani, hogy bár tény és való, hogy földrajzi szempontból a keleti régióhoz tartozunk,

azt, amit tudunk, Nyugat-Európában már nem lehet megtalálni. Mert bár az iparág szaktudása francia, német, olasz alapokon nyugszik – Hamerli is ezekből is az országokból hozta haza –, mi velük ellentétben megőriztük”

– mondja Hornicz Bernadett, aki ismét hozzáteszi, többek közt ezért is elengedhetetlen a szaktudás megőrzése.

Van egy közös projektjük a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel, ennek keretein belül igyekeznek a leendő tervezőket megismertetni a gyártási folyamatokkal. Már voltak is náluk műhelybejáráson, és Hornicz Bernadett szerint nagyon izgalmas volt megtapasztalni, mennyire másként gondolkodnak, mint ők, a kivitelezők.

„De a tervezőknek is óriási élmény volt, hogy meg tudnak nézni egy ilyen üzemet, és lehetőségük van technikákat elsajátítani az idősebb kollégáktól. Nem vagyunk ugyanis irigyek arra, amit csinálunk, szívesen átadjuk. Tanulja meg a tervező, milyen sok lehetőség rejlik az alapanyagban, annak megmunkálásában. E nélkül ugyanis ő sem fogja tudni magából kihozni a maximumot, és mi sem tudjuk majd az általa megtervezett termékből. Szeretnénk, ha a pécsi kesztyű visszakapná a hazai és nemzetközi piaci pozícióját – és itt nem csak magunkról beszélünk. Nem titok, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik Pécsen kesztyűt gyártanak, és minden gyártó ugyanezt a kiváló minőséget tudja hozni – csak lehet, hogy más szolgáltatásokkal, más feltételek mellett.”

Ők azonban szintet léptek

Az ember alapvetően nem egy kesztyűkészítő kisvállalattól várná, hogy kutatás-fejlesztés-innovációs (K+F+I) projektbe vágjon bele, pedig a történetünk erre kanyarodik – ebben pedig nagy szerepe volt a Covidnak. Mert bár a kesztyűkészítés ez idő alatt sem állt le, de a munkafolyamatok átszervezése miatt Hornicz Bernadettéknek több szabad kapacitásuk maradt a jövőn gondolkodni.

„És akkor vásárlói igényre felmerült a fertőtleníthető kesztyű ötletének megvalósítása. Sokan kerestek meg ugyanis azzal, hogy a gumikesztyűtől ekcémás tünetek jelentek meg a kezükön, és milyen jó lenne, ha helyette bőrkesztyűt tudnának viselni – ami viszont nem ártana, ha fertőtleníthető lenne. Kipróbáltunk mindent, ami a raktárunkban volt, és kiderült, hogy a lovagló kesztyű anyaga alkalmas erre: lehet kezelni sima kézfertőtlenítővel anélkül, hogy foltot hagyna vagy megkeményedne. A nemzetközi partnereink a mai napig értékesítik, ahogyan mi is, akik sokat utaznak, azok előszeretettel használják.”

Igazi fordulópontot viszont az jelentett a dologban, amikor Hornicz Bernadett egy interjú kapcsán megismerkedett dr. Márk Lászlóval, a Pécsi Tudományegyetem docensével, az analitikai biokémia tanszék vezetőjével.

„Elkezdtük közösen továbbgondolni a fertőtleníthető kesztyű ötletét, és arra jutottunk, hogy ez a termék akkor lenne még jobb, ha nem kellene a felületet folyamatosan fertőtleníteni, hanem eleve antibakteriális lenne. Ennyiben maradtunk akkor, aztán Márk László két hét múlva felhívott, hogy kitalálta a megoldást.”

Az első kesztyűk a labortesztek, majd az éles tesztüzem során is jól működtek. Mivel a bőr pórusos felület, a felületkezelő anyag teljesen beleivódott – így nem csupán egy felületkezelt réteg keletkezett rajta, ami le tud kopni, hanem az antibakteriális anyag teljes szerkezetében átitatta a bőrt. Ennek köszönhetően pedig a hatékonyságromlás az egyéves teszt során is csupán 5 százalék volt. Itthon megvédték a fejlesztést, aminek 50 százalékban az egyetem a tulajdonosa, amely a tudományos hátteret adta. A terméket itthon, és egyébként néhány amerikai partner is értékesíti, Bernadett szerint a tömegközlekedésen, utazások során viselve abszolút van létjogosultsága ma is.

„Előtte, ha valaki azt mondta volna, hogy kutatás-fejlesztés-innovációs projektben veszünk részt egy több mint 160 éves múltú manufaktúrában, kinevettem volna. De ez a projekt bebizonyította, hogy gondolkodhatunk bátran az ilyen típusú fejlesztésekben is. És hát elindultunk a fenntarthatóság útján, ami szintén új távlatokat hozott ebben.”

A kesztyű (körkörös) útja

Hornicz Bernadettet nagyon érdekli a fenntarthatóság. És bár ez a könnyűiparban marginális kérdés, mégsem létezik egységes szabályozás, amely elősegítené a megteremtését – a bőriparban pláne.

A Karmánál a Covid alatt elkezdtek lépéseket tenni a környezetbarát működés irányába, de ő maga is érezte, hogy a víztisztító rendszer beszerelésén és a szelektív hulladékgyűjtésen túl jó lenne többet tenni. Egy idő után pedig a nemzetközi színtérről is megérkezett az erre való nyomás. „Csatlakoztunk mi is a Who Made My Clothes kezdeményezéshez, ami igyekezett láthatóbbá tenni az egyes márkák mögött állókat, illetve elvégeztem a METU-n egy fenntarthatóságidivat-menedzsment kurzust. És bár annak ellenére, hogy a mai napig úgy gondolom, teljesen jó megoldás nem létezik a fenntarthatóság megteremtésére a könnyűiparban, a körkörös gazdasági modell viszonylag jó opció lehet.”

Ennek elősegítésére elkezdtek minden kesztyűt egyedi sorszámmal ellátni, ami a vásárlóhoz köthető, és ami, ha regisztrálják egy QR-kódon keresztül, elősegíti, hogy végigkövethessék az adott darab életútját. Így például arról is találhatók információk benne, hogy pontosan milyen alapanyagból készült az adott darab, ami megkönnyíti a későbbi javítást – ez pedig tovább növeli a kesztyű élettartamát.

„Ezek nagyon magas minőségű kesztyűk, amelyeknek a külső borítása nehezen megy tönkre, de a bélés azért 10-15 év alatt sérülhet: elképzelhető, hogy, mondjuk, a gyűrű kiszakítja, vagy a túl sok viseléstől kikopik. És akkor azt kicseréljük, illetve ilyenkor már fertőtlenítjük, tisztítjuk, rendbe rakjuk az egész kesztyűt – kis túlzással, de úgy adjuk vissza a tulajdonosának, mintha új lenne. Ennek van egy egyszeri, kedvezményes költsége a regisztrált ügyfelek számára, ami töredék ára az új terméknek.”

Emellett a regisztrációnak köszönhetően a vásárló hasznos információkhoz juthat a kesztyű tisztításával kapcsolatban is, amin keresztül megtanulhatja, hogyan lehet a kesztyűje minél hosszabb élettartamú. A fenntarthatóság egyik alapja ugyanis a hosszú élettartam. Ahogy Hornicz Bernadett fogalmaz: „Ne vegyél 88 darabot, és dobd ki őket szezononként, hanem vegyél egyet, amit 10-15 évig fogsz tudni hordani.”

Tervezik donációs program létrehozását is, amelyen keresztül a jó állapotban lévő, de eredeti gazdájuk által már nem hordott kesztyűket vissza lehet hozzájuk küldeni, ők pedig azt jóval alacsonyabb áron felkínálják olyanoknak, akik újonnan nem tudnák megvenni. Így biztosítják a körforgást, illetve a lehetőséget arra, hogy sokkal szélesebb körben elérhető legyen egy fenntartható termék. Természetesen a vásárlással átkerül az új tulaj nevére a kesztyű, aki ugyanúgy igénybe veheti majd a kedvezményes javítási szolgáltatást is.

Amikor felhozom a kereskedelmi igazgatónak, hogy egy róluk szóló cikkben arról olvastam, Pécsett még a hajléktalanok is Karma kesztyűt hordanak, elárulja, hogy rendszeresen dolgoznak együtt karitatív, illetve segélyszervezetekkel. Legutóbb a török földrengéskor is küldtek kesztyűt. „Ha van olyan darab, ami funkciójában még jó, de esztétikumában sérült – mondjuk, tintás lett –, akkor azt karitatív rendszerben tovább adjuk” – mondja.

És a maradékkal mi lesz?

A körkörös modell, illetve a gyártási veszteség csökkentése ellenére persze mindig marad olyan bőr, ami a hulladékba kerülne.

„Ennek a mennyiségnek a mérséklésére felmerült bennünk a kérdés: hogyan lehet a már nem használt kesztyűket, illetve a gyártás során létrejövő veszteséget visszahozni újra alapanyag formában a gyártásba” – mondja Hornicz Bernadett.

Itt jött újra a képbe a már említett Márk László, aki egy saját projektje során korábban már elkezdte kutatni a fehérjealapú ragasztó kifejlesztését.

„A ragasztó, amit László kitalált, kreatinalapú, ennek köszönhetően pedig erősebbek a kötései, kopásállósága a bőréhez közelít. A mi kesztyűinkben minden egyes alkotóelem – leszámítva a fém alkotóelemeket – természetes alapú, és szinte mind, a cérnát kivéve, állati eredetű, ennél fogva kreatint tartalmaz.

Az elmélet szerint miután teljesen porítjuk a kész kesztyűt, a fehérjealapú ragasztó hozzáadásával minden állati eredetű lesz a masszában, így alkalmas lesz újra a bőrformátum létrehozására – akár 3D-s nyomatóval, akár kenési technológiával. Ezek nem új technológiák, már léteznek ma is, a műbőrgyártásban használják őket, mi azonban természetes anyagot szeretnénk létrehozni.”

A kritérium, amely szerint a fejlesztés zajlik, hogy újra erős és hosszú élettartamú bőrszerű anyagot hozzanak létre, ami a fehérjealapú ragasztónak köszönhetően teljes egészében képes a környezetben lebomlani – bármilyen szennyeződés nélkül. Az ötlet megvalósításának motorja a Generali Enterprize pályázata volt, amelyet kis- és középvállalkozások számára írtak ki, hogy többek közt így ösztönözzék őket a fenntarthatóságra. A rajta keresztül elnyert összeg segítségével el tudták indítani a megvalósítást, ám a további fejlesztésekhez még szükség lenne forrásokra, amiket nem feltétlenül tudnak abban az ütemben előteremteni, ahogy szeretnék. Pedig szerinte a cég jövője is nagyban múlhat az ilyen és ehhez hasonló fejlesztéseken. De ahogy Bernadettet elkezdtem a beszélgetésünk által megismerni, úgy érzem, nem kell aggódniuk: ha elképzel valamit, akkor azt végig is viszi.

Jó családi Karma

Hornicz Bernadett hosszú ideig kézilabdázott, profi sportoló szeretett volna lenni, ám az útja végül másfelé ágazott el. Középiskolában nőiruha-készítőnek tanult, és a nyári gyakorlatok során már elkezdett a műhelyükben dolgozni – akkor még volt bőrruharészlegük. Azt mondja, meg kellett érni arra, hogy meglássa a kesztyűs szakmában a jövőbeli hivatását, de amikor ez megtörtént, mindent megtett, hogy becsületesen kitanulja: többek közt nemzetközi gazdálkodást végzett, és kesztyűs szakmunkásképzést is.

„Apu kesztyűszabász volt, anyu pedig kesztyűvarrónő, amikor még Pécsen egy nagy kesztyűs gyár volt. Gyerekkorunkból emlékszünk arra, hogy anyu forgatta a kesztyűt, apu vágta otthon a siklit, mi pedig nem mindig szerettük azt, amikor segíteni kellett.

Gyerekként nem feltétlenül fogja föl az ember, csak jóval később érik meg a fejében, hogy micsoda érték, amit kapott.

Így voltunk vele mi is a bátyámmal, aki szintén csatlakozott a céghez, ami nagy öröm – jól ki tudjuk egészíteni egymást. Apu mellett pedig, aki a szakma őre, most már a 22 éves lányom, Laura is velünk dolgozik. Nemrég diplomázott, így már teljes értékű tagja ő is a csapatnak, viszi a B2C kereskedelmet, illetve kezeli a social media felületeinket. Minden korosztály képviselteti magát itt a 22-től a 72-ig.”

Az, hogy a kesztyűgyártásban szenvedélyesek, szerinte tény, de ehhez az is hozzájárul, hogy amikor Hornicz Bernadett családi vállalkozásról beszél, akkor nemcsak a vér szerinti családtagjait érti ezen, hanem az összes kollégáját – közülük nem mellesleg jó néhányan már születésétől fogva ismerik őt és testvérét, Józsefet. „Apu osztálytársai dolgoznak kint. Mindig van olyan, aki meg szokta jegyezni, hogy bezzeg, amikor még a térdén lovagoltam. Nem kétlem, hogy van olyan, aki még a pelenkámat is cserélte, és most ott ül a varrógép mögött, és azt mondja nekem: főnök, mi lesz ma? Nagy az érzelmi érintettség, és ezt nem mindig könnyű kezelni, de nemcsak nálunk van így, hanem zömmel a kesztyűs iparágban.

Teljesen mindegy, hogy a cég mely részében tevékenykednek a kollégák, szinte mind közel állnak egymáshoz – és úgy gondolom, ez az iparág megmaradásának egyik motorja.”

A vezető felelőssége

Amikor arról kérdezem, hogyan sikerült belaknia a főnök szerepét egy olyan vállalatban, ahol a dolgozók egy része családtag, mások pedig kisgyerekkorától kezdve ismerik, azt mondja: ez még ma sem sikerült.

A helyzetét azonban nagyban megkönnyíti, hogy az édesapja, aki annak idején megalapította a céget egy kollégájával, ma is részt vesz a mindennapi munkában, a döntési folyamatokban – ottjártunkkor is az irodában dolgozott. „Mindenben számíthatunk rá, ami nagy segítség. Persze mondhatnám, hogy az, hogy a testvéremmel és édesapámmal vezetjük a céget, számos konfliktust rejt magában – ami igaz is –, de mi inkább úgy próbálunk közelíteni a dologhoz, hogy a három különböző nézőpont, amit képviselünk, sokkal nagyobb védelmet ad. Nagyon szerencsés helyzet ez így. Ennek ellenére nem tagadhatom el azt sem, mennyire nehéz ma vezetőnek lenni. Bár az elmúlt húsz évben, amióta a céghez csatlakoztam, mindig voltak nehézségek, manapság azonban olyan gyorsan változik minden, hogy sokkal nagyobb feladat az egyensúlyt megtalálni.”

A legkényesebb pontja az egyensúly megteremtésének pedig kkv-ként kétségkívül az árak stabilan tartása, hogy megfelelő bérezést tudjanak adni a náluk dolgozóknak.

Mert ahogyan azt Hornicz Bernadett hangoztatja: az emberek munkája a lelke a terméküknek. „Nélkülük nincsen ez a szakma, és nem is lenne miről beszélgetni most. Lehetünk mi bármilyen jó értékesítők, vagy pénzügyi szakemberek, hogyha nincs termék, akkor nekünk sincs mit csinálnunk.”

Épp ezért azt mondja: a cégszerkezetük sík – amire a közgazdászok mind a fejüket fogják –, úgy gondolják ugyanis, hogy cégtulajdonosként nem tudnának kiteljesedni a kollégáik nélkül. A lojalitás a cégnél a kölcsönös bizalmon nyugszik, amiért Hornicz Bernadett és a testvére keményen megdolgoztak. 

Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy a kép, amit épp lefest, túl rózsaszín, hozzáteszi: itt sincs kolbászból a kerítés. Itt is vannak konfliktusok, hibák – ahogy mindenhol, ahol gyártás van, és ahol emberek dolgoznak. Ők viszont azon vannak, hogy ezeket a helyzeteket minél jobban kezeljék. Arra, hogy ez milyen sikerességgel működik, talán jó példa lehet Zsuzsi, aki eredetileg kézi díszítő, de egy ideje már a minőségellenőrzést végzi, és 1971 óta erősíti a csapatot.

Végezetül, amikor arról kérdezem Hornicz Bernadettet, miért épp a Karma nevet választották a vállalkozásnak, azt mondja, amikor az édesapja annak idején teljes egészében átvette a céget az üzlettársától – akivel közösen indította azt –, megbíztak egy marketingcsapatot, hogy ötleteljenek a neveken.

„Olyan 100 márkanevet találtak ki nekünk, közülük választottuk a Karmát. Azóta szállóigévé vált, hogy amikor valami jó dolog történik, azt mondjuk: ez a mi karmánk. Komolyra fordítva a szót, tényleg úgy gondoljuk, hogy ez egy karmikus kör, hogy a nagy családdal együtt dolgozhatunk, és mindig megtalál minket egy olyan szerencsés csillagállás – vagy mondjuk azt, hogy jó karma –, amelynek segítségével közösen túl tudunk lendülni minden nehézségen.”

Képek: Bielik István / WMN

Filákovity Radojka