Fel kell adnod magad, hogy legyen még holnapod – Ilyen Orwell disztópiájában élni

–

Kaland, játék, kockázat

Az angolszász irodalomban Choose Your Own Adventure néven híresült el az a kalandregény műfaj, mely papíralapú szerepjátékként is működik. A könyveket rendhagyó módon nem lineárisan kell olvasni, hanem a kötetben összevissza ugrálva, attól függően, hogy az olvasó – aki egyúttal a főhős szerepét is betölti – az egyes válaszutakhoz érkezve hogyan dönt. 

A sorozat a nyolcvanas-kilencvenes években igen népszerű volt: 1979 és 1998 között 250 millió példányt adtak el belőle világszerte. 

Itthon Kaland, játék, kockázat címen futott. Jól emlékszem rá, ugyanis jómagam is a rajongótábort erősítettem. Noha onnantól fogva, hogy megtanultam olvasni, gyakorlatilag a mai napig mindig van a kezemben könyv, azért az egészen más olvasói élményt adott, hogy a fontos döntéseket magam hozhattam meg a kötetben előre, hátra lapozgatva (ezért is hívják lapozgatós könyvnek is), így alakítva, személyre szabva a történetet.

Az ember így a főszereplővel is sokkal mélyebben tud azonosulni, hiszen teljességgel együtt él a döntéseivel, az érzéseivel. 

Lebegés a fikció és a valóság határán

Ez különösen az 1984 esetében csontvelőbe hatoló, fájdalmas élmény. Orwell világa ugyanis kísértetiesen kezd hasonlítani a mi valóságunkra.

Ha netán már régen forgattad a kezedben az 1984-et, egy kis emlékeztető: a posztapokaliptikus világban próbál a főhősünk, Winston Smith túlélni.

Abban a világban, ahol a politikai rendszer egyetlen célja: a hatalom. Ahol a szabadságot hírből sem ismerik már rég, és azzal is áruló tevékenységet folytatsz, ha le mered írni: kettő meg kettő az négy. Sőt, már azzal árulóvá válsz, ha le mersz írni bármit. (Helló, szép, új átláthatósági törvény.)

Ahol a Nagy Testvér örökösen figyel, és még álmodban sem lehetsz biztonságban, hiszen egy grimaszért is elvihet a Gondolatrendőrség.

Ahol könyveket égetnek, tiltják a szabad szerelmet, az örömteli szexet.

Ahol a népet szándékosan tudatlanságban tartják, a gyűlöletkeltés pedig mindennapos.

Ahol a gyerekek besúgják a szüleiket, a híreket rendszerszinten hamisítják meg, és új nyelvet találnak ki azért, hogy ezáltal is elnyomják a szabad gondolkodást.

Ahol folyamatosan hadban állunk, az ellenségképet az uralkodó rezsim alkotja meg.

Ahol a gazdasági sikerek látványosak és egy szám sem igaz belőlük.

Ahol az embernek legfeljebb annyi döntési szabadsága van, hogy megválaszthatja: csizma, acélrúd vagy gumibot formájában szeretné elszenvedni a büntetését.

Ilyen körülmények között mit jelent embernek lenni? És meddig lehet embernek maradni? 

Ez a földi pokol – véli Winston. Aki te magad vagy. 

A geográfus, aki véletlenül (társ)írt egy könyvet

Az 1949-ben megjelent disztópiát Nagy Ádám korábbi kutatóprofesszor, ifjúság- és neveléskutató, illetve Pirisi Gábor geográfus, egyetemi docens, a PTE Földrajzi és Földtudományi Intézetének munkatársa dolgozta át kalandkönyvvé.

Nagy Ádám már több kötelező olvasmányt is feldolgozott más-más szerzőpárosokkal (többek között az Egri csillagokat, a Rómeó és Júliát, A Pál utcai fiúkat, és Az ember tragédiáját). Ezúttal Pirisi Gáborral készítettek lapozgatós könyvet Orwell klasszikusából, az 1984-ből – erről faggattam az alkotókat.

Ádám elmondta: azért is szerette volna a kötelező olvasmányokat átalakítani, hogy egyfajta 21. századi játékossággal ruházza fel őket – mindezt pedig úgy szerette volna elérni, hogy az olvasót teszi meg főhősnek. „Az olvasásra szeretnénk buzdítani azzal, hogy a régi, kissé avíttas kérdésfeltevéseket megpróbáljuk a mai fiatalok számára közel hozni.”

Pirisi Gábor geográfusként egészen véletlenül csöppent a kalandkönyv írásba, méghozzá egy olyan projekten keresztül, amelynek során a Star Wars univerzumát felhasználva írtak a kollégáival földrajztankönyvet. Ebben egy mandalori csavarog a galaxisban, így a sci-fi olvasása közben tanítja meg a földrajzot a műélvező gyereknek, szinte észrevétlenül. 

Ezután kérte fel őt Ádám arra, hogy közösen dolgozzanak át egy regényt.

„Ennél aktuálisabbat keveset lehetett volna találni”

– mondja Gábor azzal kapcsolatban, mi az oka annak, hogy épp Orwell 1949-ben megjelent könyvére esett a választásuk, amikor alapanyagokon törték a fejüket. 

Fikciónak szántuk, nem kézikönyvnek!

„Ádám ötlete volt az 1984, amire én azonnal lecsaptam, mert úgy éreztem, ebben a világban tudnék írni.  Az eredeti mű is egy nyomasztó olvasmány, amit csak akkor szabad elővenni, ha amúgy semmi nem tud kihozni a béketűrésedből. Ha rossz hangulatban nyúlsz hozzá, az kifejezetten pusztító tud lenni.”

A szerzők azt remélik, aki „végigjátssza” a kalandkönyvet, abban felébred majd a kíváncsiság az eredetit illetően is. „Azért is éreztük úgy, hogy meg kell csinálni az 1984-et, mert ennek a történetnek nem szabad feledésbe merülni.”

Ehhez Nagy Ádám csak annyit tesz hozzá a szerdai események tükrében:

„Semmiképp nem használati utasításnak szántuk, inkább figyelmeztetésnek. Maga a világ annyira nyomasztó és disztópikus, hogy amikor azt gondoljuk, ennél már nincsen lejjebb, akkor kiderül, hogy abszolút van. És ez sajnos teljesen összecseng a mi valóságunkkal is.”

A diktatúrák egyformasága

Jelzésértékűen a könyvben más disztópiák is megjelennek. „Kiutalunk egy-egy műre nagyjából úgy, mintha húsvéti tojásokat rejtettünk volna el a szövegben, azt remélve, hogy ha nem is az összeset, de jópárat felfedez az olvasó. Hiszen ezekben a disztópikus világokban vannak hasonlóságok, vannak átjárások.”

Így megjelenik többek között a V, mint vendetta (Alan Moore), az Éhezők viadala (Suzanne Collins), a 451 Fahrenheit (Ray Bradbury), A szolgálólány meséje (Margaret Atwood), a Szép új világ (Aldous Huxley) vagy a Mátrix (Wachowski) is.

„Ebben benne van az az üzenet is, hogy végső soron az összes totalitárius rendszer alapjait tekintve ugyanaz” – magyarázza Gábor. – Nincs lényegi különbség, akárhogy öltöztetjük, a diktatúra az diktatúra.”

Munkamódszer

A szövevényes, döntésekkel teli cselekmény kialakítása szerzői részről három fázisból állt. „Elsőként azt kellett kitalálni, hogy mi a koncepció, ki lesz a főhős, és mi a küldetése. Ezután következett a gráf fejlesztése: ki kellett találni, hány elemből áll a rendszer. Ez esetünkben 333 volt. Végül ezt a 333 elemet kellett egymás mellé rakni szétágazásokkal, összeágazásokkal úgy, hogy ne legyen benne logikai hiba, mert annál nincs illúziórombolóbb. És ezután kezdtünk el dolgozni a szépirodalmi szövegen” – avat be a műhelytitkokba Ádám.

Erkölcsös halál

A könyv végén az én főhősöm meghal, amit nagy megkönnyebbüléssel vettem. Addigra ugyanis rém nyomasztóvá vált az orwelli világban való létezésem. Úgy különösen, hogy amikor felnéztem a könyvből, a valóság nem sokban különbözött az olvasottaktól. „Ha meghaltál, akkor valószínűleg legalább egyszer erkölcsös döntést hoztál” – nyugtat meg Gábor.

„De ha meg is halsz, nem mindegy, hogyan és milyen körülmények között” – teszi hozzá Ádám. – Lehet durván elpatkolni, vagy erkölcsi magasságokban, mélységekben is elhunyni. Persze túlélni is lehet, de abban sincs sok köszönet.”

A döntés végül is a te kezedben van, nyájas olvasó.

A szerzők elmondják, mint mindegyik lapozgatós könyvben, itt is igyekeztek megőrizni az eredeti könyv univerzumának hangulatát.

„És az bizony nem egy lélekemelő világ”

– mondja Ádám.

„Van ebben még egy réteg” – egészíti ki Gábor. – A többi regénynél lehet sejteni, hogy az erkölcsös viselkedés jó irányba viszi el a karaktert, lehet tudni, hogy mi lenne morális értelemben a helyes választás. Itt azonban sokszor előfordul, hogy a morálisan helyes döntésbe belepusztul a főhős.

Ez egy paradox helyzet, amivel magának a diktatúrának a kifacsart voltát értelmezzük: olyan döntésekre kényszerít, amikkel mindig egy picit feladsz magadból ahhoz, hogy lehessen még holnap.”

A könyv olvasása közben viszonylagos sikerélményeim is voltak, hiszen sokáig életben maradtam, jó darabig nem vertek meg, és nem vitt el a Gondolatrendőrség sem.

Közben azon tűnődtem: vajon a rátermettségemhez mennyiben járul az hozzá, hogy Orbán Viktor Magyarországában élek? Ami azt illeti, a szerzőknek – valószínűleg épp e párhuzam kapcsán – az is eszébe jutott, hogy áthelyezik a történetet Londonból Budapestre, ám ezt végül elvetették.

„Ezt a könyvet egy magyar olvasó valószínűleg így is teljesen más szemmel nézi, mint mondjuk egy holland. Az utóbbi nem tudná átérezni ezt teljes valóságában” – mondják.

A könyvet (azzal együtt, hogy ez szándékoltan egy szórakoztatóan tálalt iskolai kötelező olvasmány) nemcsak a 16 éven felüli diákoknak szánták, hanem azok a felnőttek is, akik játékos módon szívesen próbálnák ki magukat egy disztópikus világban.

Végül is… ha a hétköznapok során jól teljesítesz (azaz: még nem estél mély depresszióba a napi hírektől) van esélyed arra, hogy túléld a kalandregényt is.

Fiala Borcsa