–

Cikkünknek nem célja, hogy öndiagnózist állítsanak fel az olvasók, és nem is kínál majd azonnali megoldást a problémára. Már csak azért sem, mert a depresszió egy mentális zavar, amely szakorvosi/szakpszichológusi ellátást igényel, és egyénenként igen eltérő lefolyású lehet. Az alábbiakban néhány gyakrabban felmerülő kérdésre adunk választ, és összefoglaljuk a zavar felismerésével, kezelésével kapcsolatos legfontosabb információkat. 

Feltételezzük, hogy mindenkinek voltak már az életében megterhelőbb időszakok. Olyan napok, amikor minden sokkal nehezebben ment, vagy akár rövidebb periódusok egy fájdalmas életeseményt követően, amely miatt a hangulata negatív irányba változott. A felhasználók nagy része a közösségimédia-felületeken leginkább a boldognak tűnő pillanataikat osztja meg magáról, és ez azt az illúziót keltheti bennünk, hogy a környezetünkben mindenkinek problémáktól mentes, irigylésre méltó az élete. Fontos ugyanakkor tudatosítani magunkban, hogy amit látunk, a valóságnak csak egy szelete:

teljesen oké, ha nem vagyunk mindig a legjobb formában, normális, ha néha elveszítjük a lelkesedésünket, a motivációnkat, vagy kedvünk sincs kikelni az ágyból. 

Meddig rosszkedv, honnantól depresszió?

Ezeket a tapasztalatainkat azonban nemigen osztjuk meg másokkal (főleg nem a közösségi médiában), legtöbbször tabusítjuk és titkoljuk. Mindez viszont beindíthatja azt a gondolati spirált, amely során azt érezhetjük, hogy a környezetünkben mindenkivel mindig minden a legnagyobb rendben van, csak velünk nem. Az, hogy a fotelünkből nézzük, amikor egy ismerősünk Madagaszkáron koktélozik, önmagában még nem okoz depressziót, de hozzájárulhat ahhoz, hogy kevésbé legyünk elégedettek az életünkkel, és azt érezzük, hogy valamit nagyon rosszul csinálunk. Néha rosszkedvűnek és enerváltnak lenni még oké? Pontosan mikortól van baj: mikor beszélünk klinikai értelemben depresszióról?

A pszichiátriai diagnosztika során – az esetek többségében – vezérlő elv, hogy a szenvedést okozó állapotot, az egy vagy több életterületbeli működést károsító (pl.: munkahely, otthon) panaszt feltárjuk és kezeljük. Ezen elv figyelembevételével történik egy depressziós epizód diagnosztizálása is. A klinikai diagnózis megállapításánál szigorú kritériumrendszert kell alkalmaznia a szakembernek, amellyel a segítségért forduló személy belső világa, valamint objektíven megfigyelhető viselkedése vizsgálható, értelmezhető. Egy aktuálisan zajló depressziós epizód megállapítása során a pszichiáter tüneteket szűrő kérdőíveket, valamint vezetett beszélgetést alkalmaz a panaszok feltárása érdekében:

lehetőség szerint minél több teret hagyva a kliensnek, hogy saját szavaival, saját tempójában fogalmazza meg a számára zavaró, nehézségeket okozó pszichés jelenségeket.

A tüneteknél fontos figyelembe venni fennállásuk időtartamát, esetleges rosszabbodások megjelenését, valamint azok súlyosságát. 

Ezek a depresszió tünetei

A depressziós epizód egy olyan legalább két hétig tartó, a korábbi funkcionalitástól való eltéréssel járó állapot, amely öt vagy több tünettel jár az alábbiak közül: 

  1. depressziós hangulat a nap legnagyobb részében, majdnem mindennap

  2. az érdeklődés vagy örömképesség hiánya vagy csökkent volta

  3. nem tervezett jelentős fogyás vagy hízás (étvágycsökkenés vagy étvágynövekedés)

  4. alvási nehezítettség vagy megnövekedett alvásigény

  5. kimerültség/energiátlanság

  6. értéktelenség érzése vagy jelentős, alaptalan bűntudattal kapcsolatos gondolatok

  7. viselkedésben megjelenő izgatottság vagy gátoltság

  8. koncentrációs nehezítettség vagy döntésképtelenség

  9. halállal és öngyilkossággal kapcsolatos visszatérő gondolatok, öngyilkossági terv jelenléte, öngyilkossági kísérlet megjelenése. 

A diagnózis felállításához a fentiek közül legalább öt tünet megléte szükséges, amelyek közül az első vagy második tünetnek kötelezően jelen kell lennie. Egy további fontos kritérium a fentiek mellett, hogy a panaszok nem más egészségügyi állapot vagy gyógyszerhatás következtében jelennek meg. 

Amennyiben a pszichiátriai kivizsgálást követően a kliens esetében depressziós epizódot állapít meg a szakorvos, a diagnosztika még nem ér véget, ugyanis depressziós epizód több más pszichiátriai zavar része is lehet

(például bipoláris zavaré, amely a depressziós epizódok mellett többek között felhangoltsággal, csökkent alvásigénnyel, megnövekedett beszédkésztetéssel és önértékeléssel jellemezhető epizódokkal is járhat), emiatt az ezektől való elkülönítés is fontos. Major depressziós zavarról akkor beszélhetünk, ha a depressziós epizód nem más pszichiátriai zavar részeként jelenik meg, hanem „önmagában”. (Csepelyi Adrienn egyik Beszélnünk kell!-adásunkban sok fontos tényt feltárt erről, érdemes meghallgatni ITT – a szerk.) A depressziós epizódok akár szezonális ciklusokban is megjelenhetnek (pl.: ősz, tél környékén visszatérően), ami ugyancsak fontos a diagnosztikánál. 

A depresszió alattomosabb formája

Többféle depressziós zavar létezik, köztük a tartós depressziós zavar. Ez a korábban említett depressziós epizódtól különálló, ámde hasonló tünetekkel járó állapot. Felnőtteknél minimum kétéves időtartamot jelent, amely során az egyén hangulata a napok többségében depressziós (gyerekek és serdülők esetében az időtartam minimum egy év – és a hangulati eltérés nemcsak depressziós jelekkel, hanem ingerlékenységként is megjelenhet), és a depressziós epizódnál ismertetett tünetekhez hasonló negatív hangulati panaszok jelennek meg kisebb eltérésekkel. 

A tartós depressziós zavar a depressziós epizódhoz képest lassabban, alattomosabban jelenik meg, hosszú fennállása miatt az ettől szenvedő kliensek a mindennapi tapasztalatuk részeként élhetik meg ezeket a hangulati eltéréseket, gyakran maguktól nem is jelezve azt panaszként – hiszen úgy érzékelik, hogy mindig ilyenek voltak. 

A diagnosztikai kritériumok alapján látható, hogy a depresszió nem mindenkinél és nem minden esetben azonos panaszokkal jelentkezik, egyénenként igen eltérő megélések lehetnek.

Talán emiatt is nehezen elfogadható néhányak számára, hogy a depresszió ugyanúgy kezelésre szoruló állapot, mint bármilyen testi betegség. A depresszió kialakulásának folyamatjellegéből fakadóan nehéz is kiválasztani egy-egy olyan pontot, amikor az egyén azt érezheti, hogy most már valami tényleg nincsen rendben az életében. 

A betegséget átélt egyének esetenként folyamatos „ködről” vagy „háttérzajról” számolnak be, amelyet ugyan időszakosan el lehet nyomni, de az óhatatlanul felszínre tör. Mások a „színek” és az élvezet elvesztését emelik ki, az állandósult lehangoltságot, amely során még az eddigi örömmel végzett tevékenységek is terhelésként hatnak.

A depresszió gyakori: akkor miért ismerjük fel ennyire nehezen?

A 2021-ben publikált A major depresszió okozta egyéni és társadalmi-gazdasági problémák és lehetséges kezelésük tanulmány alapján Magyarországon a teljes éves betegszám 600–700 ezer főre tehető, akiknek kevesebb mint fele áll orvosi (gyógyszeres) kezelés alatt. A tanulmány szerzői kiemelik, hogy

hazánkban a felnőtt lakosság 15 százaléka esett már át életében legalább egyszer major depressziós epizódon.

Az időben történő szakszerű felismerést és kezelést meglátásunk szerint az alábbiak egyértelműen nehezítik: 

  • A lakosság egészségtudatossága még mindig jelentős fejlesztésre szorul. Még kielégítő szinten sincs megelőzés, sem a fizikális, sem pedig a mentális problémák esetében. Pedig a kezdeti fázisban felismert betegség gyorsabban, olcsóbban és legtöbbször fájdalommentesebben gyógyítható, mint az, ami már hosszabb ideje fennáll.

  • A „tompító szerek” alkalmazása (pl. alkohol és más tudatmódosító szerek) hátráltatja a felismerést. (Itt megemlítendő az is, hogy az alkoholbetegek aránya a teljes lakosságra vetítve 20 százalék feletti Magyarországon. A depressziós és alkoholbeteg csoport átfedést mutat.) 

  • Ha a páciens tüneteket észlel magán, és szándéka van arra, hogy kezeljék a problémáját, általánosságban elmondható, hogy a szakemberhiányból fakadóan hosszabb várólistákra kell számítani az állami ellátás keretében – sürgősségi ellátást igénylő panaszok esetén soron kívüli ellátás vehető igénybe a területileg illetékes ügyeletes pszichiátrián. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ingyenesen, beutaló nélkül is, járóbeteg-szakellátás formájában igénybe vehető a pszichiátriai ellátás. Továbbá egyéni vagy csoportos pszichés megsegítés is ingyenesen elérhető, amely a kezelés részét képezheti.

  • Nem megfelelő „szakember” és „kezelés” kiválasztása. Bár kecsegtető, hogy napok alatt elmúlik valakinek az évek óta fennálló depressziója egy-egy csodagyógyszertől vagy hangzatos kezeléstől, de valódi pozitív életminőségbeli változást a tényekkel és tapasztalatokkal alátámasztott, tudományos alapokkal rendelkező orvosi vagy pszichoterápiás kezeléstől várhatunk.

Alternatív gyógymódok kiegészítésként hasznosak lehetnek, de önállóan sokszor az idejében történő felismerést és kezelést hátráltatják. 

  • Még a gyógyulás mellett elkötelezett páciensek is hangot szoktak adni annak a félelmüknek, hogy a környezetük stigmatizálja őket az állapotuk miatt. Sokan szégyellnivalónak tartják és kudarcként élik meg, hogy nem tudták egyedül megoldani a kialakult helyzetet. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a depresszió egy mentális zavar, biokémiai-élettani háttérrel, nem pedig egy „manapság divatos hiszti, ami majd elmúlik”. 

    Két szülő helyett négy: ha a válás után apa, anya barátok maradnak (és az új párjaik is azok)

    WMN Life – 2024. január 14.

A fentiek összessége eredményezheti azt, hogy sokan csak akkor – és a néha már későn – jutnak el pszichiáterhez, ha több éve fennálló és súlyos depressziós tüneteket mutatnak. Kérjük, emlékezzen vissza élete legrosszabb napjára. Most képzelje el, hogy ez a nap évek óta tart… nem pokoli? Azonban van kiút és lehetőség a teljes gyógyulásra!

Mennyire hatékony a gyógyszeres kezelés?

A gyógyszeres kezelés a depresszió súlyosságától függően jó, sokszor pedig elengedhetetlen kiegészítője lehet a pszichoterápiának. Fontos látni, hogy az antidepresszáns gyógyszerek nem azonosak a szorongáscsökkentő-nyugtató, úgynevezett benzodiazepin-származékokkal. A napjainkban alkalmazott antidepresszáns gyógyszerek nem okoznak függőséget, emiatt a tünetek megszűnése esetén lépésről lépésre elhagyhatók. A gyógyszerek átlagosan kettő–hat hét alatt fejtik ki pozitív hatásukat, éppen ezért nem elvárható egyik napról a másikra történő drasztikus javulás. 

Minden antidepresszáns más panasszal szemben hatásos, valamint más mellékhatás-profillal rendelkezik. Van, amelyik az étvágyat tudja fokozni, vagy altató, esetleg jelentősebb szorongáscsökkentő hatással rendelkezik, ezért is orvosi feladat eldönteni, kinek milyen készítmény ajánlott.

Páciensekben félelmet kelthet, hogy az antidepresszáns gyógyszer „belenyúl az agyukba”, azonban a legtöbb gyógyszer azért tud hatni, mert valamilyen formában megváltoztatja a működésünket.

Például az ibuprofén azért csökkenti a fájdalmainkat és lázunkat, mert az agyunkban található specifikus központokra hat, de megemlíthetjük az utazási rosszullétek során gyakran alkalmazott dimenhidrinát tartalmú készítményt is, amely az agytörzsben megtalálható „hányásközpontra” hat. Ebben a két esetben mégsem szoktunk kétségbeesni, hogy megváltoztat valamit a gyógyszer, hanem örülünk a pozitív végkifejletnek. 

Egy 2022-ben publikált tanulmány alapján megállapítható, hogy a kezeletlen major depresszív epizódok hat–tizenkét hónapig tarthatnak. Az érintettek kétharmada az öngyilkosságot tervezgeti, tíz–tizenöt százalékuk meg is kísérli.

A nehézség a major depresszióval kapcsolatban az, hogy kezeletlen esetben krónikus, visszatérő állapot lehet.

Minden egyes epizódot követően nő egy ismételt epizód megjelenésének az esélye. Az első epizód után 50 százalék, a második epizód után 70 százalék, a harmadik epizód után 90 százalék az esélye, hogy a panaszok ismételten megjelennek. Jó hír az, hogy a középsúlyos-súlyos depresszióban szenvedők körülbelül 20 százaléka kezelés nélkül is jobban lesz, 30 százalékuk placebo-hatásra javul, 50 százalékuk pedig reagál az antidepresszáns kezelésre a vizsgálatok szerint.  

Így lehet segíteni és segítséget kérni

Fontos, hogy bár a támogató és elfogadó közeg nagyban segítheti a gyógyulást, a páciens egyéni döntése az, hogy kivel és milyen mélységben oszt meg információkat az állapotával kapcsolatban. Ha valaki megosztja velünk azt, hogy depresszióval küzd, teljesen rendben van, ha nem tudunk rá hirtelen mit reagálni. Lehetőleg ne sajnálkozzunk, ne ítélkezzünk és ne próbáljuk bagatellizálni a betegségét.

A „Nincs neked semmi bajod, nem így néz ki egy depressziós” és a „Múltkor is láttalak nevetni, nem lehet olyan nagy a baj”, tipikusan nem azok a mondatok, amelyek vigaszt adnak ebben a helyzetben.

Érdemes lehet megkérdezni, tudunk-e valamiben segíteni, biztosíthatjuk arról, hogy támogatjuk a gyógyulás folyamatában.  

Küldetése: macskamentő – elárvult cicákon segít a debreceni nyelvtanárnő

WMN Life – 2024. január 14. – NP

Azt is tudjuk, hogy sokan félnek segítséget kérni. Tarthatnak attól, hogy a szakorvosi vizsgálat után merőben átalakul az életük, hiszen már diagnosztizáltan „betegek”. Meglátásunk szerint azonban az, hogy az egyén életében egy fennálló állapotot nevesítenek, már egy fontos lépés a gyógyulás irányába. A depresszió gyerekkortól kezdve, nemtől függetlenül bárkit érinthet, ne féljünk tehát segítséget kérni. Szánjunk időt a mentális egészségünkre, hiszen csak így élhetünk teljes életet. 

Ha Ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőket segítő, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! 24 éves korig a Kék Vonal telefonszáma is hívható: 116-111. Amennyiben másért aggódik, ajánljuk az Alapítvány az Öngyilkosság ellen honlapját, amelyet ITT ér el. További tájékoztató, illetve – szakember segítségével igénybe vehető – önsegítő eszközt pedig ITT talál. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ gruizz

WMN szerkesztőség