Lassíthatja a demenciát, ha van egy négylábú társad, sok idős ember mégsem érintkezhet eleget állatokkal

–

A feltétel nélküli szeretet, amit egy háziállat adhat

Az Egyesült Államok vezető otthongondozási szervezete, a Home Instead Senior Care izgalmas felmérést készített 2018-ban. Ahogyan arról a Forbes is beszámolt, igyekeztek felmérni a háziállattartás előnyeit az idős emberek saját beszámolói alapján. A válaszadók 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy amikor arról gondolkodik, hol lakjon a jövőben, a háziállata fontos szempont a döntés meghozatalában.

Sokan hangsúlyozták, hogy az állatuktól „feltétel nélküli szeretet kapnak”, „szeretve érzik magukat”, „van miért felkelniük” és „van kihez szólniuk”.

Ezek a pozitív hatások egytől egyig kifejezettebbek voltak azoknál az idős embereknél, akik egyedül éltek, de a többiek is szép számmal említették őket.

Más kutatások azt az egyébként intuitíve is érzékelhető pozitív hatást támasztották alá, hogy a négylábú társak fokozzák a gazdájuk fizikai aktivitását, ami jobb egészségi állapothoz vezet. Mivel az ebeket etetni és sétáltatni kell, ez nemcsak több felelősséget, hanem struktúrát is visz az idős ember életébe. Ráadásul a kutya általában témát is szolgáltat, amiről lehet beszélgetni más kutyásokkal a parkban, vagy a szomszédokkal, rokonokkal, gondozókkal, tehát a társas kapcsolatok fenntartását is elősegítheti. 

Néha egy állat ragaszkodása választ el a pusztító elszigeteltségtől

„Az állatokkal való interakció lehetőségét meg kell őrizni az egész élet során azok számára, akik szeretnek állatokkal kapcsolatba kerülni, akár a háziállattartás, akár az ember-állat interakció más formái révén”

– írják egy 2019-es áttekintő tanulmány pszichológus szerzői. A fent említett jótékony hatásokon túl a kutya (vagy más háziállat) olyan érzelmi támaszt nyújthat, amellyel elviselhetőbbé válik a magány. És hát a magány az, ami szintén tömegeket érint, és rendkívüli módon veszélyezteti az egészségünket. 

Egy több mint 308 ezer főre kiterjedő vizsgálatban például azt találták, hogy a barátok hiánya napi 20 szál cigaretta elszívásánál is nagyobb kockázatot jelent a korai halálozás szempontjából. Ám az is igaz, hogy a dohányzó emberek idős korukban átlagban elszigeteltebbek, mint a nem dohányzók (ezekről az összefüggésekről korábbi cikkemben írtam részletesebben), így ezek a kockázati tényezők kölcsönösen hatnak egymásra.

Mindenesetre azt látjuk, hogy Magyarországon is folyamatosan emelkedik az egyszemélyes háztartások száma, a 2022-es népszámlálási adatok alapján – ahogy arról az nlc.hu is hírt adott – már minden harmadik háztartásban egy ember él. A növekvő tendencia egyébként más országokra is jellemző: Nagy-Britanniában az egyszemélyes háztartások aránya 2021-re elérte a 29,4, az Egyesült Államokban pedig a 28,5 százalékot. Persze attól még, hogy valaki egyedül lakik, tarthat fenn nagyon is aktív szociális életet, de azért a (mentális) egészségi mutatók, illetve a különféle beszámolók alapján, valamint az offline közösségeink állapotát elnézve kevés arra utaló jelet találni, hogy ezt sokan meg tudnák valósítani. 

Ugyanakkor egy 2020-ban publikált, 12 korábbi kutatást összegző elemzés arra a következtetésre jutott, hogy

az egyedül élő idős felnőtteknél magasabb a demencia kockázata.

Így hát kritikussá vált azon tényezők azonosítása, amelyek védelmet jelenthetnek ezeknek az embereknek addig is – vagy azzal párhuzamosan –, amíg nem tesszük lehetővé azt, hogy közösségben lakjanak, vagy több társas kapcsolatuk legyen, és ők is helyet kapjanak a társadalom szövetében. 

Kutyákkal-macskákkal a demencia ellen!

Az öregedés folyamatát nyomon követő English Longitudinal Study of Aging (ELSA) résztvevői kezdetben 50 éves vagy annál idősebb személyek voltak, akiknek életkori csoportja reprezentatív, azaz leképezi a Nagy-Britanniában ekkortájt születettek népességbeli arányait. Maga a vizsgálat 2002-ben indult, kétévente történik adatgyűjtés, és mivel háziállatokra vonatkozó kérdéseket csak az 5. hullámban kezdtek el feltenni, így 2010-től van a kutyatartásról információ. Ezt használta fel egy kínai kutatócsoport, amely statisztikai módszerekkel elemezte, hogy a kutya megléte vagy hiánya hogyan függ össze az idősödő emberek (átlagban 66,3 évesek) verbális képességeivel. 

Yanzhi Li és munkatársainak tanulmánya 2023 decemberében jelent meg, és végül 7945 fő eredményeit tartalmazza. A vizsgálatból kiderült, hogy a verbális memória (mennyire emlékszik valaki szólistákra, egy-egy történet logikai felépítésére) és a beszédkészség (milyen könnyen találja meg a szavakat) is lassabb mértékű csökkenést mutatott azoknál, akiknek volt háziállatuk azokhoz képest, akiknek nem volt, és ez az együtt járás különösen azoknál volt szembeötlő, akik egyedül éltek.

A hanyatlás egyértelműen azokat sújtotta leginkább, akik egyedül éltek és állatuk sem volt.

Bár ez a kutatási elrendezés nem alkalmas ok-okozati viszonyok feltárására (végső soron nem tudhatjuk, mi volt előbb: az állattartás hiánya vagy a romló képességek), azért úgy tűnik, egy háziállat jelenléte késleltetheti a demenciát különösen akkor, ha valaki egyedül lakik.

Az állattartásnak persze nehézségei is vannak, főleg idős korban

Ha kutyánk vagy macskánk van, az kiadásokkal is jár, és ezek a költségek sajnos sok ember számára ma jóformán megfizethetetlenek. Előfordulhat, hogy a létminimumon boldogulni próbáló nyugdíjas inkább a kutyájára vagy a macskájára költ, és a saját magának szánt ételek minőségéből ad lejjebb, vagy nem vesz meg olyan tárgyakat, amikre szüksége lenne. További probléma lehet, hogy

amikor az idős személy kutyát szeretne, a családtagok lebeszélik róla, mert aggódnak amiatt, ki fog az állatról gondoskodni, ha az illető állapota rosszabbra fordul, otthonba költözik, vagy meghal. 

Aggodalomra adhat okot az is, ha az idős személy azért nem megy el orvoshoz, vagy azért bagatellizálja a tüneteit, mert nem akar kórházba kerülni, hiszen akkor nem tudná kire bízni az állatot. Az is igaz, hogy ebben a korcsoportban már többen bajlódnak mozgásszervi nehézségekkel, egyensúlyt érintő problémákkal, így az állat maga, illetve annak tálkája, játéka, fekhelye néha „útban lehet”, könnyebben el lehet botlani benne. 

És végül, ha a gazda és a kutyája temperamentuma, mozgásszükséglete között túl nagy a különbség, az senkinek sem tesz jót (a cicákat, madarakat, hörcsögöket, nyulakat persze kevésbé kell sétáltatni, ezért sokan mellettük döntenek). Ahogy pedig az idős személy kutyája is öregszik, és az állat maga is egyre több támogatásra szorul, előállhat egy olyan helyzet, hogy az illető már kevésbé képes gondoskodni róla. Ám egy olaszországi kutatás azt mutatta ki, hogy az idős emberek háziállatait ugyanolyan jó életminőség jellemzi, mint a fiatalabbakéit, és 

míg a gazda életkora kevéssé számít az állat jóllétének alakulásában, addig inkább az állathoz való kötődésnek, a zöld környezethez való hozzáférésnek és a tudatosságnak van nagy szerepe. 

Kihagyott ziccerek

A cikk első felében bemutatott jótékony hatások ellenére több idősotthonból, nyugdíjasházból még ki vannak tiltva az állatok – mára viszont egyre többen felismerték, hogy ez hibás megközelítés. Persze a döntés hátterében többnyire kapacitási gondok állnak, a túlterhelt dolgozók nem tudnak még az állattartásba is besegíteni (kisebb mértékben az is felmerülhet, hogy a kutyák bevisznek-e fertőzéseket egy sterilebb környezetbe).

Nyilván olyan rendszerekre volna szükség, amelyek egyrészt támogatják az idős embereket, hogy minél tovább az otthonukban élhessenek, másrészt az állattartásban is segítséget nyújtanak nekik – ez most teljes egészében a családokra hárul. De létrejöhetne olyan, akár önkéntesekből álló csoport, amelynek tagjai szívesen beszállnak a sétáltatásba, vagy felajánlanak egy-egy fuvart az állatorvoshoz. Az is jó lenne, ha kórházba kerülés esetén az egészségügyi dolgozók automatikusan megkérdeznék, van-e otthon állat, és lenne olyan, országosan elérhető szolgálat, amelyet értesíthetnének, és amely átmenetileg gondoskodik a házi kedvencekről. 

De más közösségi kezdeményezésekkel is sokat lehetne tenni azért, hogy a különböző korosztályok szorosabb kapcsolatot ápolhassanak az állatokkal. Egy holland civil szervezet például azzal foglalkozik, hogy 

háziállatot tartó családokat köt össze olyan idősekkel, akik ha hosszan sétálni nem is minden esetben, de szívesen töltenek időt a kutyával, amíg mindenki dolgozik.  

A már említett Home Instead Senior Care-felmérésben is fontos tanulság volt, hogy az idősekre akkor is pozitívan hat a kutyákkal, macskákkal töltött idő, ha nem egy háztartásban élnek velünk. A legtöbben – kivétel persze, aki kevésbé szereti az állatokat – örülnek, ha időt tölthetnek a családjuk, barátaik, szomszédaik állataival, vagy vendégül láthatják őket; illetve megsimogathatnak kutyákat a parkban.

Az idősek számára fenntartott intézményekben is fontos volna még több olyan programot szervezni, amelynek keretében az ott élők rendszeresen kapcsolatba léphetnek állatokkal, ha saját maguk esetleg már segítséggel sem tudnak felelősen gondoskodni egy házi kedvencről. Az érintés, az állattal való „beszélgetés”, a kutya ragaszkodó tekintete, a macska dorombolása olyan örömöt jelenthet, amelynek az egészségvédő hatásáról is egyre többet tudunk.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Halfpoint

Milanovich Domi