–

Míg korábban már beszéltem itt a repterek iránt érzett gyűlöletemről, írtam egy Carrie Bradshaw-t megszégyenítően pofátlan utazási naplót Berlinről, és több ízben panaszkodtam a távkapcsolatok nehézségeiről, az valahogy eddig kimaradt, hogy meséljek azokról a dolgokról is, amelyek miatt újra és újra kiteszem magamat a 11 órás buszutaknak és éjszakai videochatelésnek. Ezek a „dolgok” igazából emberek, akik az utazáson keresztül léptek be az életembe, és akik nélkül ma már nehéz elképzelnem a mindennapjaimat – még akkor is, ha nem gyakran vagyunk ugyanabban az országban.

A legnagyobb változást ebből a szempontból mindenképp a párom hozta, akit itthon ismertem meg ugyan, de már lassan egy éve ingázunk Budapest és Prága között, és még ezerszer ennyit is utaznék azért, hogy vele lehessek. Ám ha ő nem lenne is a képben, a modellként végzett munkámnak köszönhetően mára a világ annyi csücskében vannak barátaim, hogy még ha volna is rá pénzem, több évbe kerülne meglátogatni az összeset. A környező országoktól kezdve Afrikán át, egészen Dél-Amerikáig megannyi kultúrából ismertem meg olyan embereket, akikre mindig szeretettel gondolok majd. És bár nem a legkönnyebb feladat fenntartani egy határokon, tengereken vagy akár kontinenseken átívelő kapcsolatot, sosem adnám fel e kötelékeket valami egyszerűbbért cserébe.

Ezek a barátságok számtalan életre szóló leckét tanítottak nekem mind a más kultúrákhoz fűződő viszonyomról, mind a saját nemzeti identitásomról, ám most megpróbáltam összeszedni a legfontosabbakat. Úgy érzem ugyanis, hogy érdemes beszélnünk azokról a végtelenül értékes tapasztalatokról, amiket csak akkor kapsz meg, ha a szívedbe fogadsz egy külföldit.

A kulturális különbségek és a nyelvi akadályok csak még jobbá teszik a kapcsolatot (és téged is) 

Amikor egy társaságban sok különböző kultúra és nyelv találkozik, minden együtt töltött perc egy új lehetőség a tanulásra. A receptcserélgetéstől kezdve (magamtól soha nem ettem volna főzőbanánt), a furcsa tények megosztásán át (Ecuadorban van egy zenebohóc, aki országgyűlési képviselő lett) egészen a csúnya szavak tanulásáig (mindenkit meglep, hogy 55 kifejezésünk van a péniszre), a külföldiekkel való barátkozás biztosan szélesíteni fogja a világlátásodat.

Amellett, hogy a nyelvi akadályok arra kényszerítenek, hogy új módokon fejezd ki magad, a saját hazáddal való kapcsolatodat is átértékeled: a találkozásaim működő demokráciákból származó emberekkel ráébresztettek arra, hogy mekkora része az az identitásomnak, hogy sosem éreztem magamat elég szabadnak itthon. Amikor pedig egy olyan nemzet tagjaival ismerkedtem meg, akik még ennél is zártabb helyekről érkeznek, eszembe jutott, hogy bárhova dobott is le az élet, képes vagyok megcsinálni a saját szerencsémet. Azért pedig extra hálás vagyok, hogy megmutatták nekem, 

a globalizált generáció, aminek a tagja vagyok, nagyon is nyitott arra, hogy túl álmodjon a földrajzi határokon, és egy nap együtt keressen megoldást az emberiség problémáira. 

Nemcsak jobban buliztok, de sokszínűbben is 

Mi, magyarok tudjuk, hogy kell bulizni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne mit tanulnunk más kultúráktól. Külföldi barátokkal mindig találhatsz új módot arra, hogy kiválóan érezd magad: legyen az egy ismeretlen zenei műfaj (egy texasi barátomnak köszönhetően szerettem bele a countryzenébe), egy megosztó alkoholos ital (kiderült, hogy a Tubi igazi különlegesség egy csomó külföldinek), vagy az olyan egyszerű örömök, mint vicces mondatokat tanítani a másiknak (már három különböző nyelven tudnék csajozni) – egy kevert nemzetiségű társaságban nehéz nem jól szórakozni.

Garantáltan lesz mindenkinek egy kaotikus, de érdekes ötlete, amivel színesebbé tehetitek az együtt töltött időt. Az elmúlt egy évben szálltam hajóra (pedig rettegek tőlük), fürödtem szökőkútban, meghívtak egy idegen ember esküvőjére, találtam egy rejtett erdei tavat, és olyan dolgokat ittam, amiknek inkább nem is akarom tudni a nevét.

Akármiről volt szó, mindannyian megtettük a tőlünk telhetőt, hogy bemutassuk a kultúránk legjobb részeit egymásnak, és hogy különlegessé tegyük az együtt töltött időt, mivel múló természeténél fogva különleges is.

Attól, hogy nincsen lehetőségünk rá, hogy mindennap élvezzük egymás társaságát, csak még inkább felértékelődnek azok a percek, amiket együtt tölthetünk. 

Más szemén át nézve újraértékeled az otthonodat 

Mindig is Európa egyik legkülönlegesebb és vizuálisan legmegkapóbb városának tartottam Budapestet, de talán a külföldiekkel való találkozásaim ébresztettek rá leginkább, hogy mennyire csodálatos hely is valójában. Már ezerszer voltam a Gellért-hegyen, a budai Várban, minden piacot meglátogattam, de pont ezért sosem láttam őket olyan friss szemmel, ahogy egy turista tenné. Persze vannak pillanatok, amikor a Margit hídon átsétálva arra gondolok, hogy „ez szép”, de amikor külföldieknek kell bemutatnom a városomat, mindig újra beleszeretek.

A fejemben Magyarország sokszor az a hely, ahonnan el akarunk menni (pedig én személyesen nem azonosulok ezzel), nem ahová megérkezünk, így

olyanokat megismerni, akik átutazták a fél világot, hogy itt legyenek, emlékeztet arra, hogy hiába köt sok negatív érzelem is az otthonomhoz, másoknak ez egy felfedezésre váró csodavilág.

Amikor itt élsz és képben vagy a problémákkal, nehéz elvonatkoztatni tőlük, pedig valamiért mégis kitartasz mellette, és sokkal könnyebb ezt a szeretetet újra felfedezni egy olyan ember mellett, akinek a látásmódját nem árnyékolja be a megszokás. A külföldi barátok révén megtanulhatod, hogyan találd meg ismét az újdonságot és a szépséget a hazádban, ahogy azt is, hogyan lehetséges büszkének lenni rá úgy, hogy közben nem szűnsz meg kritikusan szemlélni.

A magyar lány, aki álférjjel stoppolta végig Szaúd-Arábiát: három hét, és hétezer kilométer abajában

WMN Life – 2023. szeptember 3. – KAd

Nemcsak a saját országodat látod máshogy, de az övékkel is egyedi kapcsolatod lesz 

Hasonlóan ahhoz, ahogy a külföldi barátaid felnyitják a szemedet a hazád szépségeire, a szeretteidet látogatva megismerni egy várost teljesen más élmény, mint egyszerű turistaként. Egy helyi idegenvezető felbecsülhetetlen kincs, amikor egy új vidéken jársz, és biztosan a legautentikusabb mód arra, hogy meglásd egy hely valódi arcát, és ne csak azokat a tulajdonságait, amit a turisztikai ügynökségek vagy Insta-bloggerek értékesnek gondolnak. Berlin és London például két olyan város, ahová sosem vágytam különösebben, és amikor először jártam ott a családommal vagy a magyar barátaimmal, csak a nagyobb látványosságokra és szórakozóhelyekre korlátozódott a felfedezés, így annyira nem is voltam oda értük. Ám mikor tavaly munkaügyben visszatértem ezekre a helyekre, és már voltak ott helyi barátaim, akik megmutathatták nekem, hogy miért szeretnek ott élni, teljesen más képet kaptam, mint az első pár alkalommal. És bár Németország például azóta sem lett az álomutazásaim helyszíne, megszerettem a helyieket és még több nemzetközi barátot szereztem, akik utána meghívtak a saját országaikba is.

Azt pedig nagyon szívmelengető érzés tudni, hogy kábé bárhol járok a világban, valaki örömmel fogad engem. 

Az a kapcsolat, amiért megdolgozol, mindig értékesebb 

Egy hullámhosszon maradni a külföldi barátaiddal nem gyerekjáték: szinte sosem vagytok egy helyen, és annyi minden történik, hogy megtervezni egy telefonhívást is olyan szervezési készséget igényel, amit még Marie Kondo is megirigyelne tőled. Magányos érzés tudni, hogy az ember, akivel a legjobban szeretnél együtt lenni, már nem egy taxiútra van tőled, és hogy valószínűleg sosem fogod tudni egy helyre gyűjteni az összes kedvenc emberedet, hogy megosszátok a mindennapi bukásaitokat és örömeiteket. Hiába becsülöm sokra azokat a barátaimat is, akikkel egy helyen élek, olyan fiatalként, aki nem diák és fix munkahelye sincsen, a legfontosabb, amit a felnőtt barátságokról megtanultam, az az, hogy az igazi kötelékek ritkák, és a legtöbben azért kapcsolódnak egymással, mert folyamatos közelségben élnek. Gyerekként egyszerű volt új barátokra lelni: mindennap megjelensz ugyanazon a helyen, és lassan megszokod/megszereted a körülötted lévőket.

Ám felnőttként a te felelősséged lesz, hogy megtaláld a társaságodat, és megdolgozz azért, hogy fenntartsd ezeket a kapcsolatokat, mert valójában sokkal ritkábban jönnek szembe olyan emberek, akikkel tényleg különleges kapcsolatot tudsz kialakítani.

Viszont őket sokkal nagyobb eséllyel fogod megtalálni, ha hajlandó vagy átlépni a nyelvi és földrajzi határokat, valamint a kulturális különbségeket. Nem mondom, lesznek, akik lemorzsolódnak, akikkel képtelen leszel eleget beszélni ahhoz, hogy fenntartsátok a barátságot, de nem kell, hogy minden örökre szóljon. Ha viszont megtalálod azokat az embereket, akik hajlandók ugyanannyira küzdeni azért, hogy benne legyenek az életedben, mint te azért, hogy része legyél az övéknek, ez lesz a leghálásabb feladat, amelyet valaha vállaltál.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Klaus Vedfelt

Nyáry Luca