Nyári Grincsek, sorakozó! – Nem csak nyűgössé, depresszióssá is tehet a nyár

–

Minden nyáron kivert a víz apám felszólításától, hogy ki KELL mennem játszani, mert olyan szépen süt a nap, miért a négy fal között penészedem. A könyvek, a babák, a gyöngyfűzés, a matricásalbumom, a színezés, a gyurmázás, a konyhában segédkezés mindig ezerszer izgalmasabbnak tűnt, pedig egyáltalán nem voltam introvertált, sőt. Egész egyszerűen sokkal jobban szerettem olvasni, kreatívkodni, gondolkodni, akár a nyári szünetben iskolásat játszani (helló, Hermione Granger!), mint bármit csinálni a szabad levegőn.

Felnőttkoromra sem mérséklődött a környezeti nyomás, hogy az embernek minél több időt kellene kint töltenie, de legalább munkaidőben már nincs rajtam ez a kényszer.

A hétvége közeledtével viszont, amikor mindenki drukkol a jó időnek, hiszen strandolni, hekkezni, úszni, grillezni, fesztiválozni egyszerűen MUSZÁJ, és élvezni KELL, hogy nyár van, mert az annyira csodálatos, én egyre inkább befordulok.

Szerintem ugyanis kurva meleg van, amitől ingerült leszek és izzadok, emiatt pedig még kényelmetlenebbül érzem magam. És a belvárosi forgatagban gyakran az a benyomásom, hogy ezzel nemcsak én kínlódom.

Ezen felül teljes bizonyossággal állítom, hogy a szúnyogok az A pozitív vért szeretik a legjobban, mert belőlem LITEREKET – nem vagyok teátrális szerencsére – lakmároznak, allergiás vagyok a létező összes ilyenkor virágzó növényre, de még arra is, ami nem is virágzik egyáltalán, és egyébként is, ami jó volt gyerekként a nyárban, hogy két hónapig nincs iskola – bár ugye nekem akkor is hiányzott –, és addig lehet aludni, ameddig csak szeretnénk, az már régóta nem megengedett. Sakk-matt.

Nyáron különösen sok elvásárnak szeretnénk megfelelni

Mindezek tükrében érthető, hogy miért talált a szívembe a New York Timesban néhány nappal ezelőtt megjelenő, It’s OK to Be a Summer Grinch, azaz Nyári Grincsnek lenni rendben van című cikk. Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen a bolygón, aki egyáltalán nem rajong annyira a nyári hónapokért, mint az elvárt lenne!

A szerző, Jancee Dunn felhívja a figyelmet a YouGov 2023-as, ezer amerikai felnőtt bevonásával készült felmérésére, amely szerint az amerikaiak harmadik legkevésbé kedvelt hónapja a január és a február után az augusztus. Ezzel szemben a legkedveltebb hónap a december, az október és a június. A többség ezek szerint a világ másik felén a karácsony és a halloween bűvöletében él szívesebben (ezzel teljesen egyetértek), és noha a június ugyan még felfért dobogóra – mert talán akkor még mindenki tud örülni a nyárnak és kap levegőt –, a lelkesedés úgy tűnik, augusztusra már jócskán elillan.

Az cikk szerint több tanulmány is alátámasztotta már, hogy az emelkedő hőmérséklet összefüggésben állhat olyan problémák fokozódásával, mint az agresszió, a levertség vagy a fáradtság. Candice Norcott, a Chicagói Egyetem pszichiátriai és neurológiai docense szerint nem ritka jelenség, ha valaki nyűgösebbé válik a nyár folyamán. A szakember rámutat, hogy

ilyenkor gyakran megfogalmazódik bennünk a gondolat – talán a gyerekkori emlékekből kiindulva –, hogy ezt az időszakot gondtalannak kellene megélnünk, és ha mégsem ez a valóság, akkor csalódottságot érzünk.

Az elmúlt két évtizedben bekövetkezett digitális forradalomnak hála éjjel-nappal online vagyunk, mintha folyamatosan egy kétoldalú tükörtérben tartózkodnánk, így nagyon könnyű azt a hatást kelteni egyetlen kép posztolásával, hogy az életünk sokkal csillogóbb, izgalmasabb és tökéletesebb, mint valójában. A csatorna másik végén pedig még könnyebben érezheti valaki magát nyomorultnak, amiért rajta kívül látszólag mindenki nyaral, mindenki jól érzi magát a melegben, és csak ő kínlódik a munkával, a háztartással, a hőmérséklettel, a gyerekek elhelyezésével, a macskával, a párjával, és úgy egyáltalán az élettel és önmagával.

Súlyosabb kórképet is okozhatnak a napfényes hónapok

A Seasonal Affective Disorder (SAD), azaz a szezonális affektív zavar, vagy szezonális depresszió tünetein eddig főként a téli hónapokban megjelenő tünetegyüttest értettük. Takács Dalma kollégánk tavaly még a Forbes hasábjain szólaltatta meg a Mélylevegő Projekt pszichológusait a témában:

„A szezonális depressziót jelezheti elhúzódó rossz hangulat, túlalvás, szociális visszahúzódás, érdeklődés és motiváció csökkenése, ingerlékenység, reménytelenség, bűntudat és értéktelenség érzése, fáradtság, levertség, megnövekedett alvásigény, reggeli nehéz kelés, szénhidrátéhség, súlygyarapodás is akár.

Ezek a tünetek jellemzően a tavasz beköszöntével enyhülnek, akár el is tűnnek – és részben ez az egyik legfontosabb különbség a szezonális depresszió és a hétköznapi hangulatingadozás között.” A szakértők szerint a probléma hátterében a sötét órák megnövekedésének hatására bekövetkező melatonin- és a szeratonintermelés megváltozása állhat, amelynek következtében fáradékonyabbá, levertebbé válik az, aki szezonális depresszióval küszködik. 

Igen ám, de nyáron nincs sok sötét óra, akkor mégis, mi hozza ki belőlünk a summer bluest?

A New York Times egy másik cikkben arról ír, hogy a kórképet a tudományos irodalomban a Norman E. Rosenthal pszichiáter vezette kutatócsoport írta le először 1984-ben, és a szezonális depressziót kezdetben valóban a téli hónapokkal kötötték össze, publikációjuk után azonban egyre többen keresték meg a kutatókat azzal, hogy az általuk leírt zavart a nyár folyamán tapasztalják. Így dr. Rosenthal 1987-ben kollégáival együtt tizenkét olyan embert is megvizsgált, akik március és október között számoltak be a tüneteikről. 

Az akkori és a későbbi eredmények arra mutattak rá, hogy a nyári hónapokban megjelenő szezonális affektív zavart más tünetek kísérik, és a hátterében is más okok állhatnak, mint a téli depresszió esetében. Rosenthal, aki jelenleg a Georgetown Egyetem Orvostudományi Karának professzora, azt mondja, hogy míg a téli szezonális depresszióval küszködők hajlamosak túlaludni és -enni magukat, addig

a nyári depressziósok leginkább álmatlansággal és étvágytalansággal bajlódnak.

A legfőbb kiváltó okok a magas hőmérséklet, a pára, a pollen és a szociális nyomás

Kelly Rohan, a Vermonti Egyetem pszichológiaprofesszora szerint tanulmányok támasztják alá, hogy a test hangulatszabályozást elősegítő vegyületei, mint például a noradrenalin, a szerotonin és a dopamin, a testhőmérséklet szabályozásában is szerepet játszanak, és a meleg hatására ezeknek a működése felborulhat. A szakértők rámutatnak, hogy a klímaváltozás olyan értelemben is jókora aggodalomra adhat okot, hogy az e zavarral élők tüneteit

a folyamatos környezeti hőmérséklet-növekedés csak súlyosbíthatja. 

A társadalmi nyomás jelentősége is egyértelmű ezekben a hónapokban, és azok, akik a nyári depresszióval küszködnek, még frusztráltabbá válhatnak attól, hogy a közösségi elvárás szerint ilyenkor jól kellene magukat érezniük, holott számukra ezek a legnehezebb hónapok, mind mentális, mind fizikai értelemben.

Teodor Postolache, a Marylandi Orvostudományi Egyetem pszichiátriaprofesszora szerint a másik szezonális kihívás, amely jelentősen befolyásolhatja a hangulatot, az a virágpor. Kiemeli, hogy

az olyan allergénekre adott immunválasz, mint a pollen, változások sorozatát idézheti elő a szervezetben,

beleértve a citokineknek nevezett biológiai vegyületek felszabadulását, amelyek a gyulladást szabályozzák, de a depresszióval is összefüggésbe hozhatók. 

Jelentősen ronthat továbbá a nyári depresszióval küszködők közérzetén az is, hogy mivel a nappalok hosszabbak, az alvás mennyisége jócskán csökkenhet, pusztán a ténytől, hogy később fekszenek le, és az emésztésük is felborulhat, ha a nyári programok miatt jóval később vacsoráznak, mint az év többi részében.

Noha a nyári hangulatzavar diagnosztizálása többek között átmeneti jellege miatt különösen nehéz,

de mindazoknak, akinek nehézséget jelent, hogy átvészeljék a nyári hónapokat, érdemes lehet sötétítőfüggönyöket beszerezniük, tudatosan megtervezniük, hogy mikor mennek ágyba és mikor fogyasztják el a vacsorájukat. Sokat segíthet a rendszeres hideg vizes borogatás és a hűsítő zuhany, ha pedig valaki úgy érzi, hogy ezek sem javítanak a hangulatán, az energiaszintjén, érdemes szakembert felkeresnie, aki segíthet a probléma kezelésében.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Olezzo

Krajnyik Cintia