–

Nemes Nagy Ágneshez

Az autóban felejtett hyaluronos szájfény, nyáron,
a hajón bevert és lepattogott, neonszínű körömlakk, amiről a pedikűrös azt hazudta: „most ez a divat”,
a huszonöt fokos tóban ázott, nyolcvanas évek stílusát idéző bikini, amit aztán a nem megfelelő hőfokon mostak,
a csövön hagyott és túl sokáig főtt, maradék kukoricaszemek, 
a kar alsó felén lecsurgott és megszáradt dinnyelé,
a késsel kipiszkált magvak,
a szigorú diétába belehazudott „csaló napok”,
a hőségben kihagyott edzés,
a megaadag BCAA a szervezetben,
a minden reggel elfogyasztott, kollagénes kávé,
a fagyasztóban felejtett és szétloccsant zéró kóla,
a TikTok-csatornán vázlatban hagyott, túl frivol videó,
a mínusz ötvenhat követő Instán, 
a mínusz tizenkét kiló bélműtét után,
a hasüregből kilógó és kórházi köpenybe rejtett drain cső,
a fájdalomcsillapító útja az erekben,
a túl sok heget mutató fürdőruha,
a nyaralás után egy napig bőröndben hagyott, tengeri klímával permetezett ruhák,
az Isten, aki nem is létezik, de mindent látott,
a purgatórium színültig hazugsággal,
a járványidőszakban be nem tartott távolság,
a soha meg nem válaszolt faképnél hagyás,
a meg nem ejtett bocsánatkérés,
a lehúzott ágynemű szövetében összekeveredett testnedv,
az adj király katonát játékból, akit kiszakítottak,
a férfi, akit tizenhét évesen elhagytam, mert nem szerettem,
a férfi, aki elhagyott, mert nem szeretett soha,
a férfi, aki hiányzik akkor is, ha ott van,
a nő, aki meghalt és elfelejtett,

az tudja, amit én.

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Hollie Fernando