„Ne indulj azon a versenyen!” – Senna utolsó barátnője megpróbálta megakadályozni a pilóta tragédiáját

–

A Forma–1 világáért és Sennáért sem különösebben rajongó húszéves modell az 1993-as Brazil Nagydíjon dolgozott hostessként, amikor először meglátta a nála tizenhárom évvel idősebb pilótát: 

„Megjött Ayrton. Kicsi, élénk szemeivel mintha keresett volna valamit. Aztán fellépett egy kis dobogóra, s úgy éreztem, rám néz. Vagy Narára, a lányra, aki mögöttem állt? Nara odasúgta nekem: »Adriane, téged bámul!«” – emlékezett vissza Galisteu a Szerelmem, Senna című könyvében.

Másnap egy, magát Senna titkáraként bemutató férfi elkérte a lány telefonszámát, egy másik pedig a faxszámát, majd megjegyezte:

„Igen, kislány, Ayrton bukik rád”

A pilóta néhány nap múlva felhívta Galisteu-t, és egy házában megrendezendő partira hívta. A lány első körben visszautasította a meghívást, mondván, nincs kedve részt venni az összejövetelen. Később meggondolta magát. Elmondása szerint Senna úriember volt. Rengeteget beszélgettek, a lány úgy érezte, „az a fal, ami mögé a pilóta eddig a valós érzelmeit elrejtette, leomlik.”

Galisteu nem volt szemérmes, beszámolt az első együtt töltött éjszakájukról is. Úgy emlékezett, az egyik hosszú beszélgetés után Senna egyszer csak elkezdte masszírozni a lábát, majd megcsókolta. „Az egész testedet szeretném csókolni. Három év óta te vagy az első nő, aki igazi vágyakat ébreszt bennem”  – mondta neki. Galisteu el volt ragadtatva.

„Az első együtt töltött napok olyanok, mint a mesében. Nem is akarom elhinni, hogy mindez velem történik” – írta a könyvében. 

Bora Bora, napfény, tenger

A szerelmesek időnként hosszabb-rövidebb időre távol kerültek egymástól: Senna a versenyek, barátnője pedig a modellkarrierje miatt utazott. Amikor pedig együtt voltak, megadták a módját a lazításnak: „Amikor éppen nincsenek versenyek, körbeutazzuk a világot [...] Tahitire utazunk vakációzni, egy kis géppel Bora Borára repülünk. Végre kettesben, senkitől sem zavartatva. Csodálatos. Élvezzük a tengert, a napfényt, a magányt, az óceán hullámainak moraját hallgatva szeretkezünk.”

Galisteu könyvéből az is kiderül, hogy a pilóta szerette a rendet maga körül. A legfontosabbnak vélt holmijait: az útlevelét, egy tollat, egy váltás fehérneműt, némi mosószert és a Bibliáját egy lapos aktatáskában mindig magánál tartotta. Memoárjában arról is mesél az egykori barátnő, hogy a maximalista Senna sokszor volt ideges, feszült, mert önmagából és az autójából is a legjobbat akarta kihozni – párja viszont az együtt töltött idő alatt szeretett volna nyugalmat csempészni a pilóta sokszor zaklatott életébe. A nő azt is hangsúlyozza, hogy Senna rendkívül fegyelmezett volt: odafigyelt az étkezésére – és nem nézte jó szemmel, hogy barátnője sok kólát iszik. A vakációk alatt is edzett, hogy a hosszú versenyek alatt a lehető legjobb állapotban legyen: futott, kerékpározott és erősített. 

A könyvben arról is esik szó, hogy a pár a magyar fővárost különösen megkedvelte.

„(Senna) legtöbb országból csak a versenypályákat ismerte, még a közeli nagyvárosokat sem. [...] A kivételek egyike volt Budapest. Kéz a kézben sétáltunk a városban, este pedig óriási adag palacsintát ettünk és a cigánnyal húzattuk magunknak a legszebb magyar nótákat. Úgy láttam, a prímás is észrevette, hogy nagyon szeretjük egymást.”

Senna nem bánt jól a barátnőjével

Az idilli napokat időnként hangos veszekedések tarkították: a konzervatív értékrendet képviselő, mélyen hívő katolikus Senna nem örült annak, ha barátnőjéről – véleménye szerint – „túl sokat mutató képeket közöltek a magazinok. A nő tudtára adta, hogy ő, mint Ayrton Senna párja már nem ugyanaz az ember, aki korábban volt.

„Olyan közönségesen nézel ki” – jegyezte meg a pilóta az egyik ilyen fotó láttán, egy másikat észrevéve pedig „négy teljes órán át üvöltött”. A veszekedést a pár végül „vad szeretkezéssel” zárta le, Senna pedig másnap reggel azt mondta barátnőjének: „Csak nekem szabad megmutatnod csodálatos testedet!” Egy későbbi alkalommal, amikor szintén dühbe gurult néhány „túl szexi” kép miatt, már másképp zárta le a vitát: „önuralma elvesztése” miatt bocsánatot kért a barátnőjétől.

Senna a Williams-Renault csapatához igazolt, ahol a korábbi négyszeres világbajnok Alain Prost helyét vette át – aki egykor a legnagyobb riválisa volt. Figyelembe véve tehetségét és tapasztalatát, valamint azt, hogy az új csapata az előző két idényben diadalmaskodott a konstruktőrök között, a pilóta a világbajnoki cím legnagyobb esélyesének számított.

A szezonra való felkészülés után viszont borúlátó volt Senna: néhány szabálymódosítás miatt új versenyautót kellett tervezni – amellyel nem találta az összhangot. 

„Nem tudom mitől, Adriane, de olyan furcsa ez a kocsi. Olyan szűk és mély. Különösen viselkedik”  – panaszkodott a barátnőjének az első teszt után.

Senna aggodalmai az idény elején jogosnak is bizonyultak. Az első két nagydíjon egyaránt megszerezte az első rajtkockát, de mindkét versenyen kiesett: Brazíliában az egyik kanyarban kipördült, Japánban pedig egyik versenyzőtársa, a finn Mika Häkkinen szaladt bele hátulról. 

A szezon harmadik megméretésére, a San Marinó-i nagydíjra tehát úgy utazott a világbajnokság legnagyobb esélyesének kikiáltott Senna, hogy az első két futamon még pontot sem szerzett. 

Az Imolában megrendezett verseny pénteki időmérő edzésén a szintén brazil Rubens Barrichello ijesztő balesetet szenvedett: az egyik sikánnál a pálya melletti gumifal tetejére repült, majd félig fejére fordulva ért földet az autójával. 

A versenyzőtársát ért szerencsétlenségről a szállodába érve barátnőjének is beszámolt Senna. Miközben elmesélte, hogy járt Barrichello, elsírta magát. Hangsúlyozta, a barátja szerencsére visszanyerte az eszméletét, de egy ilyen becsapódásnak súlyosabb következményei is lehettek volna. Miután letette a kagylót, zaklatottan aludt el. 

Fekete hétvége

A másnapi időmérő után gyászba borult a száguldó cirkusz. A mezőny végi rajtpozícióért harcoló osztrák Roland Ratzenberger autója az egyik kanyarnál – miután eltört az első vezetőszárny – irányíthatatlanná vált, és 315 kilométer per órás sebességgel a betonfalnak csapódott. Az első Forma–1-es idényét töltő pilóta azonnal meghalt.

Senna Ratzenberger tragédiáját is elmesélte a barátnőjének, közben pedig újra megeredtek a könnyei. Azt is mondta, gondolkodik azon, hogy ne induljon a másnapi versenyen, mert „nagyon rossz érzései vannak azzal kapcsolatban.”

„Korábban már láttam őt gyötrődni, de a hangját soha nem hallottam olyannak, mint aznap. Emlékszem, hogy azt mondtam neki: »Ne indulj azon a versenyen!«” – mesélte később Galisteu. Senna azt felete barátnőjnének, ez az élete, nem tud csak úgy kiszállni. A nő egy darabig abban a hiszemben volt, hogy a tragédia miatt a rendezők a futam elhalasztása mellett döntenek, de Senna a tudtára adta, hogy másnap mindenképpen lesz verseny Imolában. „Tényleg ezt hitted? Látom, te még mindig nem ismered ezeket” – felelte a barátnőjének „az utolsó szót jól megnyomva, hogy értse: a sportág nagyhatalmú urairól van szó.”

A pilóta a vacsora után beszélt a Williams-Renault csapatvezetőjével, Frank Williamsszel, majd eldöntötte: mindenképpen rajthoz áll másnap. A verseny egy rajtbalesettel kezdődött: finn JJ Lehto és a portugál Pedro Lami autója összeütközött, aminek következtében rengeteg törmelék került a pályára. A versenyigazgató beküldte a biztonsági autót, hogy a versenypályát meg lehessen tisztítani. Öt kör után folytatódhatott a viadal, a hatodikban Senna megfutotta az addigi leggyorsabb kört, majd a hetedikben, a Tamburello kanyarnál elvesztette az uralmát az autója felett, és körülbelül 210 kilométer per órás sebességgel a betonfalnak csapódott. Az ütközés következtében Senna súlyos agysérülést szenvedett: az autóról leszakadó jobb első kerék a fejének csapódott. A pilóta a kórházba szállítást követően nem sokkal életét vesztette.

A tragikus hétvége alatt Portugáliában tartózkodó Adriane Galisteu a televízióban nézte a versenyt. „Láttam a balesetet, de nem gondoltam semmi rosszra. Sőt, az járt a fejemben, hogy legalább hamarabb hazajön. De aztán rájöttem, hogy sokkal komolyabb a helyzet, mint elsőre hittem. Újra és újra megnéztem a visszajátszást. Láttam, hogy az autó összetört, de nem gondoltam volna, hogy Ayrton meg fog halni”  – emlékezett vissza. 

A történtek után az egyik barátnőjével Imolába repült, mert az üzenték neki a Williamstől, hogy „nagy a baj”. Arról, hogy miként értesült szerelme halálhíréről, így írt a könyvében:

„Már a gépben ültünk, amikor a pilóta szólt, hogy telefonunk van, így újból kiszálltunk. A kagylót sem lett volna erőm tartani, Luiza beszélt helyettem. Amikor megláttam arcát, felzokogtam: »Ki ne mondd!« De kimondta: »Adriane, Ayrton meghalt«.”

A modell a tragédia után minden vasárnap kiment a temetőbe, és letett Senna sírjára egy szál orchideát – ami a pilóta  kedvenc virága volt. Sokáig nem tudta elfogadni a történteket, úgy gondolta, szerelme majd idős korában fog meghalni. „Hihetetlen, hogy az vette el az életét, amihez a legjobban értett” – jegyezte meg egyszer.

Később hozzáment egy divatiparban tevékenykedő üzletemberhez, majd elvált, és másodjára egy politikus felesége lett. Ma is aktív modell és a rendszeresen megemlékezik közösségi oldalán Sennáról. „Örökké Ayrton” – írta a versenyző halálának harmincadik évfordulóján a legszebb együtt töltött napjaikat bemutató fotók alá.

Nádudvari Péter