Pár napja csetelünk, még egyáltalán nem ismerjük egymást, így persze fogalmam sincs, hogy veszi ki magát nála például egy-egy viccesnek szánt üzenetem. Igyekszem óvatos lenni (bár ez sohasem megy túl sokáig), a múltkor is egy férfi, aki állítása szerint a veszélyes nőkre bukik (vajon mire gondol, tűnődöm: Covid-pozitívokra, „víg özvegy” férjgyilkosokra vagy NAV-ellenőrökre?), hanyatt-homlok elmenekült, amikor azt írtam: fuck (izé, nem felszólításképp, hanem nyomatékosító elemként, eskü). Akárcsak egy másik, aki azért szívódott fel, mert rákérdeztem a vezetéknevére. Épp rendkívül jó kedvem van, így a kérdésére egy dévaj mondattal válaszolok.

Pár perc elteltével látom, hogy elolvasta… majd csend. Semmi reakció. Először türelmesen várok. Öt perc elteltével lever a víz. Tíz perc, és tudom, nem ezt kellett volna írni. Fél óra múltán már a fejem verem a falba, hogy égethettem le ennyire magam.

Egy óra, és a teljes fásultság lesz rajtam úrrá

Másfél óra múlva már törölném a randiappot is a telefonomról. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni, elhatározom, hogy megkomolyodom, száraz aggszűzként fogok megöregedni. Két óra elteltével örökbefogadható macskákat böngészek a neten, és házhoz rendelek három gyapjúszövet, lábszárközépig érő tweed-szoknyát. Két óra tizenhárom perc és hat másodperc elteltével pittyen a telefonom, válasz érkezik. Temérdek röhögős szmájli, és egy üzenet: „IMÁDOM a humorod.” Majd elmeséli, lemerült a telefonja a hidegben, most ért haza, ne haragudjak, hogy ilyen sokáig megváratott.

Magabiztosan írom is a hetyke levelet vissza, melyben egyúttal kacéran azt is igyekszem kideríteni, mi a viszonya az illetőnek a macskákhoz és az öregasszonyos szoknyákhoz.

Egy szó, mint száz, nem egyszerű ez a csetelős élet, tele van taposóaknákkal és rejtett csapdákkal, ráadásul nem is a tartalmi kérdéseknél kezdődik a kötéltánc, hanem jóval hamarabb.

Már azzal kinyílik Pandóra szelencéje, hogy a másik ír neked

Mit csinálsz? Azonnal válaszolsz? Rákattintasz, elolvasod, majd vársz egy kicsit, szüttyögsz, kéreted magad, nehogy már azt higgye (ami egyébként nagy valószínűséggel az igazság, legalábbis sok esetben: erre vársz már mióta)? Vagy igyekszel annyit elolvasni belőle a telefonod kijelzőjén, amennyit tudsz, de kattintani nem kattintasz, hiszen akkor látja, hogy láttad, utána már parasztság nem válaszolni? Netán az ismerőseid által használt 1,25-ös szorzót alkalmazod – azaz mindig ennyivel több időn át váratod, mielőtt válaszolnál, legalábbis az elején, hogy nyeregben érezhesd magad? Esetleg még szigorúbb vagy, és az első két órában rá se nézel, igyekszel nem online-nak mutatkozni, mint a tizenéves unokahúgom, nehogy túl rámenősnek, ráérősnek, lelkesnek tűnj a kiszemelt áldozat előtt?

De vajon mikortól lehet azonnal válaszolni anélkül, hogy a másikra ráhoznád a frászt?

Biztosan erre is van egy jól bevált egyenlet, teszem azt: az első üzenetváltás óta eltelt napok számát beszorzod a kettőtök nevének betűmennyiségének különbségével… („Bocs, lehet, hülye kérdés: Benedeknek vagy inkább Benőnek hívatod magad? Mindegy, csak fontos.”)

Közben egy barátnőm elmeséli, fiú körökben az az elképzelés dívik, hogy első szex után muszáj 72 órára ghostingolni a csajt, nehogy azt higgye, máris a markában tart. Hogy szegény nő mit él át abban a 72 órában, milyen kétségek gyötörhetik, azt (szerencsére és/vagy egyelőre) el sem tudom képzelni,

csak sejtem, hogy három nap alatt az ember ötször is megteszi gondolatban a biztos-iszonyat-büdös-volt-a-szám/lábam/hónaljam/pinám és a mi-a-fenét-képzeltem-hogy-összefeküdtem-vele-az-ikszedik-randin-biztos-kurvának-néz távot. Pókjárásban.

E temérdek bizonytalanság közepette inkább úgy döntöttem, megkérdezem az ismerőseimet, barátaimat és az oldalam követőit, árulják el nekem, mi az ő praktikájuk a csetelésben. Kell játszmázni, várni, megváratni a másikat, hogy érezze a vadászat izgalmát? Vagy uccu neki, durr bele bumm, bátraké a szerencse, az élet legyen mókavonat? Íme, az ő válaszaik, de ha neked is van a témában gondolatod, könyörgök, áruld el nekünk kommentben!

1. Fizikai távolság

„Az ember szerencsére nincs mindig csetközelben, tehát nem fenyegeti a veszély, hogy azonnal válaszoljon, (és a másik azt gondolja, semmi dolga, csak hogy az ő üzeneteit lesse). Ha mégis úgy alakul, hogy pont akkor vagy online, amikor a másik ír, akkor én úgy szoktam elkerülni, hogy válaszolnom kelljen, ha nem akarok szánalmasan gyorsan válaszolni, hogy eliszkolok a csetről.” (Ági)

2. Átmeneti üresedés

„Az én praktikám: a telefonszámot kitörlöm a névjegyzékből és a híváslistából, így sokkal nyugodtabban telik a nap, és aztán vagy ír, vagy nem, ami így is jó meg úgy is jó, de legalább fontosabb dolgokra is lehet koncentrálni napközben. Ez persze csak játék, de hiszen all is fair in love and war.” (Anikó)

via GIPHY

3. Magabiztosság növelés

„Az én egómnak nagyon jólesett arra gondolnia, hogy odaát egy másik készüléken epekedve várnak a válaszomra.” (Eszter)

4. Arany középút

„Egész héten intenzív csetelés, majd pénteken egy hosszabb meeting miatt pár órára eltűntem. Este, amikor találkoztunk, közölte, hogy ez így nem fog menni, mert mi az, hogy nem válaszolok, és nem tudja, mi van velem. Másik véglet: ahol annyi a kommunikáció, hogy »mizu?«. »Semmi«, vagy egy sima felfelé mutató hüvelykujj emotikon, mert az illető szerint teljesen normális, ha napokig nem beszélgetünk, hiszen mindkettőnknek megvan a saját élete. Azt mondom, az igazság valahol félúton van!” (Dominika)

5. Játszmázzon akinek két anyja van!

„Érettebb korban ennek semmi jelentősége nincs. Nyíltan meg is mondtam az illetőnek: édes lelkem, én nem fogok itt taktikázgatni, illendőségből várni két napot, két órát, akármi.

Vedd tudomásul, ha hozzád akarok szólni, akkor hozzád fogok szólni. Ha meg nem akarok hozzád szólni, nem fogok hozzád szólni. Vágod?” (Jolcsi)

6. Számonkérő

„Egyszer megismerkedtem egy sráccal. Nagyon jól alakult minden. Rengeteget írt, képekkel, versekkel árasztott el. Egyik este elaludtam a cseten. Reggelre 137 sort írt, hogy mégis merre vagyok?? Mellé huszonvalahány sms-t. Nem hittem a szememnek. A végére úgy felhergelte magát, hogy megállapította, nekünk nincs közös jövőnk. Azóta is emlegetjük a barátnőmmel a Grafomán Lacit.” (Liza)

7. Simply the best

„27 évesen jöttem rá arra, hogy az a pasi nem akar engem igazán, akivel taktikázni kell már az elején, csak hogy érdekes legyek neki. Azzal akkor taktikázni kell majd mindig, ha fáradt vagyok, szomorú vagy épp szültem. Szóval azóta nem taktikázom. Hat éve élek kiegyensúlyozott házasságban valakivel, akivel sosem kellett számolgatni vagy tenni-venni magam. Szerintem ez ennyi. Keep it simple. Az igazi kapcsolatok sosem bonyolultak, ha azok, akkor nem igaziak.” (Bella)

via GIPHY

8. Az én perverzem

„Munka közben találkoztam egy sráccal. Beszélgettünk egy fél órát, majd elkérte a telefonszámomat, és lefixáltunk egy randit két nappal későbbre. Másnap reggel egy sms-re ébredtem, miszerint egész éjjel rám gondolt, és alig várja, hogy találkozzunk. Hát én tökre bepánikoltam, hogy miféle egy perverz alak ez, egy kis beszélgetés után összevissza fantáziál rólam, pfujj. Végül a barátnőm unszolására adtam neki egy esélyt. Aztán hozzámentem. De sosem sikerült megértetnem vele, mi volt a bajom azzal az első üzenetével.” (Henriett)

9. Off

„Nem szeretem az ismerkedést, mert utálom ezeket a játszmákat, például, hogy csak azért ne válaszoljak neki egy napig, hogy elfoglaltnak tűnjek, és idegeskedjen. Az ilyen fiúkat izomból offolom. Szeretem, ha gördülékeny a beszélgetés.” (Luca)

10. Befásulva

„Unom, és elegem van ezekből a nem létező szabályokból. Valahányszor srácokkal beszélgetek, nem tudom eldönteni, miért nem válaszol, ha látta az üzenetet. Csak idegesítem magam rajta, hogy biztos hülyének tart, lenéz, vagy most lett elege belőlem, ezért nem reagál egyből (amúgy meg csak balfasz, megnyitotta munka közben az üzenetet, és épp nem tud rá válaszolni, később persze igen, ha meg mégsem, akkor leesett, kösz, értem a célzást.) Én általában egyből válaszolok. Nem szeretem húzni sokáig az időt. Ha nem hasonló karakterek vagyunk, nem értünk szót, derüljön ki minél hamarabb.” (Nelli)

11. Challenge accepted

„Férfiként azt gondolom, fontos, hogy megvárassuk azt, aki bejön nekünk, ezáltal nem keltjük benne azt az érzetet, hogy nagyon teperünk, hadd érezze a kihívást. Ez természetesen nem biztos recept, de a legtöbb esetben bejön. Viszont, amikor elindult egyfajta kémia közöttünk, akkor már fontos, hogy a lehető legrövidebb idő múlva (de akkor sem azonnal!) válaszoljunk neki, mert ellenkező esetben flegmának fog minket gondolni, és azt fogja érezni, hogy leszarjuk őt, és biztos ezer másik lánynak is írunk közben.” (Endre)

via GIPHY

12. Stopperrel

„Engem mindig halálosan fárasztott a játszmázás, sosem értettem az ilyen háromnapos visszahívási szabályokat, amiket a filmekben emlegetnek. Ennek ellenére többször is előfordult, hogy inkább vártam tíz-húsz percet a válasszal, nehogy azt higgyék a srácok, hogy túl lelkes vagyok, és ezért koccoljanak. Nem is lettek ezekből hosszú kapcsolatok. A mostani barátommal nem volt szükség ilyen energiapazarló körökre, boldogítjuk is egymást immár több mint négy éve.” (Dóri)

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

13. Korfüggő?

„Még szende tiniként nagyon is a játszmázás híve voltam (mostanra szerintem kiöregedtem belőle). Amikor az (akkori) életem szerelme online volt, mindig megvártam, hogy ő írjon. Aztán ha már beindult a duma, de sokáig nem írt vissza, én is vártam legalább annyit (ha nem többet, hogy példát statuáljak), bármennyire is szerettem volna neki azonnal válaszolni. Ha ő láttamozta csak az üzenetem, én is úgy tettem, még ha fel is bosszantott. Nem is lett belőle semmi.

A mostani életem szerelmének (ő már az igazi!) három napig nem válaszoltam, amikor először írt, de csak véletlenül, mert nem vettem észre. Azóta (lassan négy éve) mindig, minden üzenetre válaszolunk a másiknak, amilyen gyorsan csak tudunk.” (Csenge)

14. Lassú net vagy taktika?

„Anno mindig vártam, néhány percet, órát, attól függ. Amikor csak a koliban volt net, akkor meg egy hétvégét is… Néha jó volt tudni, hogy írt a nagy Ő, és várja a választ.” (Zsigmond)

via GIPHY

15. Biztonsági játékosok

„Szerintem a játszmázás nekünk kábé olyan, mint a Facebook. Hivatalosan már nem menő, de azért itt-ott mindenki benne van, csak a biztonság kedvéért.” (Gréti)

16. És a kérdésemre érkezett egyik legkedvencebb reakció:

„Erre majd két óra múlva válaszolok.” (András)

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images